A káros szenvedélyek és a fertőzések igazi okai

- A nikotin, az alkohol, a drogok mind a mesterséges kábulat elérését szolgálják. Miért van erre "szükségük" azoknak, akik a felsorolt szenvedélyek rabjai?

- A kábulásra, illetve a hamis egységállapotra és a hamis boldogságra való vágyakozás igazi oka a spirituális éberség megszerzésére való törekvésekkel járó fáradozás elutasítása, és ehelyett a hamis egység és a hamis boldogság választása. A férfiak ugyanazért isznak sok alkoholt, amiért a nők édességet fogyasztanak: testi szinten kompenzálják a lelki boldogsághiányukat. Spirituális szempontból a belvárosi cukrászdák nem kevésbé ártalmasak, mint a külvárosi kocsmák. Pedig a boldogság nem folyamatosan érkező kellemes testi ingerek következménye, hanem az igazi éberség megszerzésének eredménye. Ezért a cukorbetegség nem a természet tévedése, hanem az illető személynek, vagy a cukorbeteg gyermekek édesanyjának a huzamosan és intenzíven átélt önámításainak áttételes következménye. Akárcsak a különféle rákos betegségek, vagy az AIDS, amelyek az intenzív önámítás és az annak megfelelő spirituális zavartság mellett rejtett agresszivitást is jeleznek.

Gyakorló metafizikus-asztrológusként egészen biztos vagyok abban, hogy egyetlen alkohol- vagy kábítószer-elvonó kúra sem hozhat végleges "megtisztulási" eredményt, amíg a "kikúrált" személy nem jön rá arra, hogy igazából miért, mi helyett kellett rendszeresen és intenzíven innia, illetve belőnie magát a jókedvet és hallucinációt okozó anyaggal. Persze vannak, akik pusztán azért isznak, vagy kábítószereznek, mert már kiskorukban rákaptak erre az élvezeti lehetőségre, de az önkábítók nagy része azért iszik vagy drogozik, mert ezáltal rövid időre mesterségesen el tud jutni egy olyan magasrendűnek érzékelt lelki és szellemi állapotba, ami a kauzális őslétezés határtalan boldogságállapotával érintőleges. Vagyis ily módon mesterségesen és csaknem azonnal, az érzés-, gondolat- és képzeletviláguk megtisztítása érdekében tett erőfeszítések nélkül érezhetnek felelősségmentes, gondterheltségtől mentes, amolyan minden mindegy jellegű "egységállapotot". Ennek természetes úton történő eléréséhez hosszú évekig és évtizedekig kellene dolgozniuk az érzelmeik, gondolataik, és főként az életképzeletük megtisztításán. A tényleges és természetes egységállapotnak viszont, amelynek az elérésére szomjaznak és sóvárognak az önkábító személyek, semmi köze nincs a különböző kábulatkeltő anyagoknak a szervezetbe juttatása árán történő tudati-szellemi szédüléshez.

- Azt mindenki tudja, hogy a dohányzásnak milyen testi egészséget károsító hatásai vannak. De miféle hatásokat idéz elő spirituális szinten?

- A legjobb példa a felszíni jelenségeknek a spirituális lényeggel - az éberség elutasításával és helyette az élvezetes kábulat választásával - való összetévesztésére a dohányzás, illetve az ennek következtében fellépő betegségek tudományos magyarázata. Az orvosi értelmezés következtében ugyanis mindenki azt hiszi, hogy a cigaretta "csak" azoknak a szerveknek árt, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a nikotinnal. Bizonyára, sokan emlékeznek arra, hogy mekkora kábulatot okozott az első cigarettafüst-adag tüdőre való leszívása. A cigaretta is erős kábulatot okoz tehát, csak ezt valamiért nem érzékeli az a szervezet, amelyet hozzászoktatnak. Sőt: a felszínen úgy érzi a dohányos, hogy a füst belélegzése és a szertartás hangulata megnyugtatja, és ettől a mesterséges nyugalomérzettől józanabbá, de legalábbis koncentráltabbá válik. Nos, ez egyáltalán nem igaz!

A cigarettázás veszélye, spirituális, mentális, érzelmi, energetikai és fizikai kábulatot okozó, az egész személyi öntudatot károsító hatása éppen ebben az illúziókeltésben, látszólagos éberségokozási "képességében" van. Úgy kábultnak lenni, mintha éberebb lennék - ez aztán az igazi, magas szintű kábulat és szédület, ami éppen attól veszélyesebb, mint az alkoholizmus fázisába nem jutott, alkalmi részegeskedés, hogy látszatra semmiféle káros hatása nincs. Valójában azonban komoly befolyással bír a dohányos sorsának alakulására, a különböző élethelyzeteire. Következményei nemcsak betegségek, hanem irracionális sors-kudarcok, sors-akadályoztatások is lehetnek. A cigarettázó személy ugyanis ennek az éberségnek tűnő kábulatnak köszönhetően - legalábbis dohányzás közben - egyfajta mesterséges kiegyenlítettségi állapotot él meg, ami elfoglalja az igazi kiegyenlítettségi (boldogsági) állapot helyét, illetve fölöslegesnek tünteti fel az igazi boldogsági (derűs és tudatosan helyes) állapot elérésének érdekében tett erőfeszítéseket.

Ezért a hamis éberség és a hamis boldogság, amit a cigarettafüst beszívása, valamint a vele járó szertartás nyújt, még rosszabb, mint a boldogsághiány tudatos megélése. Ilyenkor ugyanis a szaturnuszi sorserők még nagyobb tartalékaikat kell, hogy mozgósítsák az éberségnek látszó kábulat-állapot megszüntetése érdekében, hogy a hamis egységet és a hamis kiegyenlítettséget szétbontsák. A rendszeres kávézással és intenzív alkoholfogyasztással párosuló cigarettázás esetében fellépő tüdőbetegségek és érrendszeri problémák tehát csak következményei a sorserők hamis egységet felbontó visszahatásának. Nem annyira a nikotin, mint anyag okozza tehát a betegséget, mivel lássuk be: találkoztunk több mint fél életüket átcigarettázó idős emberekkel is. A rafinált, éberségnek álcázott kábulat az, ami a betegséget okozó, romboló léterőket megidézi, amennyiben a dohányos az élet szellemi vagy lelki területein is kábítja magát. Ez pedig rendszerint együtt jár, hiszen a cigarettázás, vagyis a testi boldogságérzet-okozási vágy csak külső jele a szellemi vagy lelki önámítási vágynak.