Miért aggodalmaskodunk?

A Szaturnusznak két, vagy több, egymással ugyancsak negatív fényszög-kapcsolatban álló bolygóval alkotott negatív fényszögei, az un. aggodalmaskodási és a biztosítási kényszerbetegség valamely erősebb, vagy gyengébb változatának a jelenlétére utalnak, vagy azok ellentétére: a felelősség-elhárítási késztetések szellemi programjára, esetleg a rögeszmés ragaszkodási, vagy a gyűjtögetési késztetések valamely vonását öröklődésre utal a generációk között átnyúló spirituális memória révén.

A férfiak negatív megítélése a családban

A negatív szellemi program eredhet abból is, hogy az ősanyák valamelyike nem jó szemmel nézte vagy látta az apja, az apósa, vagy a férje családapai szerepkörének a betöltési módját. Esetleg ezek az asszonyok féltek attól, vagy titokban gyűlölték ezeket a családapai szerepkörükben, szerintük negatívan viselkedő férfiakat. Ritka esetben a közösségi - társadalmi életet szabályozó hatóságokkal, intézményekkel, illetve azoknak a hatalmi képviselőivel, irányítóival, vagy hivatalnokaival gyűlt meg az ősanyák baja, nyílt szembesülés, vagy erős elhárítási, kikerülési vágy, esetleg üldöztetési érzések és képzetek formájában. 

Azon személyeknek egy része, akiknek jellegzetesen negatív Szaturnuszi fényszög alakzat látható az asztrogrammjában, nem bíznak a teremtésnek és a saját sorsuknak - életüknek a pozitív rendeltetésében és értelmében. Nem hisznek saját intelligenciájuk és létfenntartó képességeik erejében, a mágikus erejű teremtői képzeletük folyamatosan működő képességében, és szüntelenül aggodalmaskodva "azért, hogy mit esztek holnap és holnapután" (Názáreti Jézus), állandóan be akarják biztosítani magukat, és ezáltal mindig csak a jobbnak remélt, illetve a rettegett jövőben, és soha nem a jelenben élnek. Nem képesek a jelenben élni a jövőért való aggódásaik és a jövő-alakítása érdekében hozott áldozatoknak a soha meg nem szűnő folyamata és láncolata miatt. Életük ezért szüntelen feszültség, szellemi és lelki görcs a fennmaradásért és a jövőért, az utódok fenntartásáért és azoknak a boldog, illetve szebb és jobb jövőjéért, ami természetesen éppen ezért, mert a jelent mindig elárulják a jövőnek, illetve a jelen értelmét és értékét folytonosan feláldozzák a jövőért, soha nem fog elérkezni sem az ők számára sem az aggodalmaskodás sötét szellemében nevelt utódaik számára. Szüntelenül be akarják biztosítani magukat a jövőben történhető szerencsétlenségekkel, betegségekkel, nélkülözésekkel szemben, illetve szebb és jobb jövőt szeretnének biztosítani önmaguk és az utódaik számára, ezért folyton lemondanak a jelenről. Szüntelenül a jövőért élnek, dolgoznak és meghalnak.

Túlbiztosítva...

A természettel és a természetes folyamatokkal, illetve a saját sorsukkal szemben akarják önmagukat és utódaikat bebiztosítani, és a nagy biztosítási törekvéseikben, illetve az utód-féltésükben, az utódok miatti aggodalomban, inkább tönkre teszik a jövő megélhetést biztosító természetet, halálra szennyezik és sterillé szipolyozzák a természet világát és végül, már csak egy, maximum két utódot "vállalnak", de inkább egyetlen utódot sem nemzenek és gondoznak, mert ugye, ennyi aggodalomra okot adó probléma mellett az magas fokú felelőtlenséget jelentene... és így jutnak el  a görcsös felelősségből, vagyis az aggodalmaskodásból a teljes felelőtlenségbe. És viszont: amely információk és tudásrendszerek irányába nyitniuk kellene tulajdonképpen, nem akarnak nyitni, nem akarnak megnyílni, hanem inkább elzárkóznak, mivel félnek az új és ismeretlen jelenségek, helyzetek és állapotok közvetlen megtapasztalásától, még akkor is, ha azoknak pozitív következménye lenne és inkább a "biztonságot adó" eljárásokat keresik...