Juliette Binoche: A fény lánya

Egyik kritikusa nevezte méltatásában a fény lányának, amikor elismerően írt a felfedezője, André Téchiné rendező Randevú című filmjében nyújtott alakításáról. Ekkor húszéves volt, és ismeretlen, ám a nevét hamar megtanulta a szakma és a közönség egyaránt. Átütő tehetsége és a szemének rejtélyes ragyogása mindenkit elbűvölt.

Szerepjátékkal kezdődött minden...

Habár nem tudatosan, de gyerekkora óta színésznek készült. Négyéves volt, amikor a szülei elváltak, és szintén színésznő anyja előbb hetes óvodába, majd bentlakásos iskolába adta. „Magányos gyerek voltam, mindig a hétvégét vártam, amikor a mamával vagy a papával lehettem. Hogy gyorsabban teljen az idő, különféle játékokat találtam ki magamnak, hol boltos voltam, hol meg varrónő. Minden szerepet én alakítottam az én kis folytatásos történeteimben. De arra határozottan emlékszem, hogy legtöbbször anyuka voltam, aki a gyerekeivel sétálni megy. Így visszagondolva, tulajdonképpen már akkor arra vágytam, hogy gyerekeim legyenek.” Nemhiába Halak-szülött, korán megteremtette a saját álomvilágát, hogy aztán későbbi életében legyen hová elbújni a külvilág zajától, otrombaságától.

Képzőművész vagy színész?

Kezdetben mégis úgy tűnt, hogy képzőművész apjától örökölte a tehetségét, mert érdeklődése a rajzolás, a festészet felé fordult. Ám ahogy cseperedett, és néha ellátogatott anyja színjátszó szakköri foglalkozásaira, egyre erősödött benne a felismerés, hogy színész akar lenni. Anyja mindent elkövetett, hogy lebeszélje, ecsetelte a pálya árnyoldalait, buktatóit, de a lány hajthatatlan volt. Beiratkozott a párizsi színiiskolába, és mellette az egyik áruházban vállalt pénztárosi állást, hogy a tandíjat fizetni tudja. Közben állandóan meghallgatásokra járt, eleinte nem sok sikerrel, senkinek a szeme nem akadt meg rajta. Mígnem jött Téchiné, aki lehetőséget adott a bemutatkozásra. Talán ő sem gondolta, hogy egy csodálatos karrier elindítója lesz. Pedig így történt.

Egymás után kapta a felkéréseket, s amikor a világhírű lengyel rendező, Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájáért Arany Glóbusz-díjjal jutalmazták, már a tengerentúlon is felfigyeltek a „rejtélyes franciára”. Ő viszont ekkor már válogatott. Volt ereje óriási összegeket visszautasítani, mert nem akart silány produkció részese lenni. Nem vonzotta a csillogás, Hollywood nem tudta elcsábítani, francia, illetve európai színész akart maradni, és ehhez azóta is tartja magát.
Anthony Minghella rendező többször átrepülte az óceánt, míg meggyőzte, hogy Az angol beteg egyik szerepét csakis ő játszhatja el. Megérte a fáradozást, ápolónőként nyújtott alakítását Oscar-díjjal ismerték el. S ha valaki netán ezek után is kételkedett a tehetségében, néhány év múlva az is kénytelen volt meghajolni előtte a Csokoládé páratlan sikere láttán. Világszerte hatalmas éljenzéssel fogadták, ahol csak megjelent a film bemutatóján. S azóta sincs megállás, a legkiválóbb rendezők keresik meg szerepajánlattal.

„Minden felkérést a sors ajándékának tekintek. Hiszem, hogy nem véletlenül találnak meg a szerepek. A mozi számomra elsősorban szív, szeretet kérdése. Ha a belső hang azt súgja, csinálnom kell, nincs, ami visszatartson.”

Egyik méltatója azt írta róla, hogy Juliette Binoche az életörömök színésznője. Valóban, pillanatok alatt képes beleszeretni valakibe. Örül, ha szeretik, de még boldogabb, ha ő szerethet. Szinte minden filmje forgatásakor szerelembe esett vagy a partnerével, vagy a rendezővel, ám amint a közös munka véget ért, a szerelem is elillant. Ilyenkor újabb szerelemmel vigasztalódott, s közben két gyereket, egy kisfiút és egy kislányt szült, akiket egyedül nevel, mert egyik gyerek apjával sem kötött házasságot. De így is maradéktalanul boldog. „Életem legnagyobb sikere a két gyermekem. Nincs olyan szakmai elismerés, ami többet jelenthetne az anyaságnál. A gyermekeim tíz Oscar-díjnál is többet jelentenek számomra.”

"Amikor játszom, az olyan, mintha valóság lenne, különben nem lenne maga a csoda. Ahhoz pedig, hogy az ember játszani tudjon, el kell felejtenie minden mást. Ezért a magánembert reggel otthon hagyom, a forgatáson pedig az vagyok, akit alakítok.”