Eleve elrendelés

Nicegirl!

Amennyiben egy email elérhetőséget meg tudsz adni ,nagyon szívesen beszélnék veled, hogy legjobb tudásom szerint kiderítsem, hogy benned ,avagy az általad eddig kapcsolatba került pasikkal van e a "baj". Többszáz embert ismertem már meg neten (lányokat) ÉLőben szintén emberekkel kommunikálok, sztem tudok segíteni, vagy hasznos ötleteket tapasztalatokat megosztani veled.

Az alaptörténethez meg szintén gratulálok, remek reményt ad a jövőnkhöz:)

Kedves Andi, Évi, Slatyak, Szandra és Nicegirl!
Sok éve várom már a Társamat, s ez idő alatt volt számtalan hullámokban érkező, fájó, nehéz, kétségekkel teli pillanat....Az ilyen kereszteződésekben dönteni kell, megadjuk-e magunkat a bennünk élő KISembernek, vagy felülemelkedünk, és reménnyel eltelve, hittel várakozunk tovább. ..Ez utóbbi persze borzasztó nehéz tud lenni.. De higgyétek el, a várakozásban eltöltött x év, a hittel megélt, "jól van" égi dícséretet idéző hónapok, a feláldozott nem megfelelő kapcsolatlehetőségek megérlelik az ÁLDÁST, mely az Ég válasza az áldozatra. Szívből kívánom, hogy mihamarabb elérkezzen életetekbe, akire vágytok, s hogy legyetek nagyon-nagyon boldogok!!
Szandra, ha sorsotok van egymással, s a repülőn megismert rejtélyes idegen a tiéd, biztosan újra találkoztok majd. Szurkolok Neked!
Nicegirl!Ne félj! Nem maradsz társtalan! Hamarosan eljön a te időd is, meglátod!
Kedves többnévenfutóvalaki! Remélem, leveledet elolvassa, akinek szánod, s kívánom, hogy kapcsolatotok úgy alakuljon, ahogy az mindkettőtöknek a legjobb!
Kedves Mari!A házasságodhoz szívből gratulálok, s kívánok még kétszer ennyi boldog évet Nektek!
Minden jót kívánok Nektek! Adela

Jövő februárban leszünk 20 éves házasok, van két fiúnk, akiket imádok. 16 éves korom óta ismerem a férjem, bár még eltelt 8 év mire úgy érezte, hogy én vagyok az igazi, de észre vette. Most együtt küzdünk, de én szeretek vele élni és azt gondolom, hogy Ő is szeret velem élni.

Ó,kicsi tündérbabacicám,köszönöm ezt a négy évet amit együtt töltöttünk.Volt,hogy megőrültünk egymás mellett,volt,hogy el sem tudtuk volna képzelni egymás nélkül.Hol én,hol te akartál szakítani de mindig esélyt adtunk a folytatásra mert nem akartunk szétválni.Mégis megtörtént,szakítottunk,most éppen te akartad,sajnos soha nem akartuk egyszerre,akkor talán könnyebb lett volna.Ugye tudod,hogy hozzám visszatalálhatsz bármikor,jó ideig nem tudok ránézni egyetlen nőre sem.Mióta nem vagy nekem,2 hete,azóta összeomlott a világ.Én is azt szerettem volna a vége felé,hogy együtt öregedjünk meg de addigra már késő volt.Későn kezdtem változtatni azokon amiken kellett volna.Már nem láttad értelmét és igazad van,megértelek.Reménykedem,hogy visszatérsz hozzám és akkor minden más lessz.Tudom,hogy sokat mondtuk ezt egymásnak.Jól esik,hogy békével váltunk el és jó kapcsolat maradt köztünk.Nem próbálkozom tovább hiába,hogy megmaradhasson a barátság.Vigyázz magadra és ha segítség kell szólj.Soha nem késő folytatni jobban,szebben,tanulva a múlt hibáiból.Még mindig szeretlek.Különleges kapcsolat volt a miénk mert mindketten betegek voltunk,így a szerelem mellett volt még egy + kapocs,egymás megértése,egymás helyzetének átérzése.Vigyázz magadra nyuszikám,én is igyekszem vigyázni magamra.Mond meg anyukádnak,hogy köszönöm a sok finom ételt amit küldött.A szüleim most sokat segítenek,hogy átvészeljem a fájdalmat amit elvesztésed miatt érzek.Együtt éltünk a szüleimnél aztán a kis közös albérletünkben,4 évig voltunk együtt és soha de soha nem felejtem el a veled töltött időt.A gyönyörű versszerűséget amit írtam neked,azt köszönöm,hogy megtartottad,ezt sokat jelent nekem.Most nem írok többet,leteszem,majd úgy is felhívjuk egymást néha,szia kicsim.

Sziasztok! Én is várom a nagy Ő-t már 17 éve, de még semmilyen formában nem jött:( Eddig nem volt egy pasim sem, valahogy mindig olyanok találtak meg, akik vagy helyesek voltak, de belsőre semmi, vagy pedig forditva. Gyakran gondoltam rá, h talán túl nagyok az elvárásaim?! De viszont megeröszakolni nem tudom magam azzal, h összejövök egy olyan sráccal aki vmiért nem jön be, mert akkor az úgy lett elrendelve, hogy vele nem kéne, de akkor miért kínoz a sors?
Már ott tartok, hogy nem szeretek szerelmes jellegű dolgokat olvasni, mert rossz érzés fog el , hogy nekik lehet, nekem nem:(, nem beszélve a szerelmes párokról, osztálytársnők, barátnők történetei az új szerelmeikről. Miért nem jön? Vagy ha nem is ő, akkor legalább valami hasonló, h legyen némi tapasztalatom. Anyum is mindig ezzel zalkat, miért nincs pasid? Annyira kellemetlen az érzés, hogy nálam "randább" csajoknak is olyan könnyen van pasijuk és még jól is érzik magukat. Tudom, magamról, hogy nem mindennapi külsöm van, ez kicsit nagyképűnek fog hangzani, de ez az igaz és probálom minél jobban vázolni a dolgot, hogy mindeki képben legyen. Nagy szemek, formás dús ajkak, az egész arcom bájos, sokszor megkapom, hogy van valami ?sexy? a szememben ami teljesen más mint más lányoknál, de ezt bövebben senkisem tudta kifejteni, csak aztmondták: tök jó.Alkatom is nőies: nagy kerek mellek, van derekam, formás popsi, de nem mondom, h rajtam minden tökéletes, mert lenne még mit igazítani. Természetemmel sincs semmi baj, végtelenül toleráns vagyok, van humorom kedves vagyok. de ha nem ezzel van a baj, akkor mi lehet? Gondoltam már minden félére: lehetséges, h elöző életemben valami nagyon nagy szemétséget követhettem el az ellenkező nemet képviselőkkel szerelem téren, vagy a Hellinger ?elmélet?, valami olyasmit jelent, h egyik rokonom is ilyen peches volt ilyen téren az életben és azért szívok én is, vagy lehet, h elvagyok átkozva?:O Nektek mi a véleményetek?

Az ilyen történetek mindig új reményt adnak és most különösen jól esett ezeket a sorokat olvasni. Én is várom a nagy Ő-t és bárki bármit mond én hiszek benne, hogy létezik. Néha kezdem azt hinni talán túl nagyok az elvárásaim, de pár nappal ezelőtt egy repülőn utaztam valakivel aki bebizonyította, hogy igenis létezik olyan férfi akit keresek. Első pillanattól kezdve látszott, hogy közös a szimpátia, de elszúrtam, túl hihetetlennek és gyornak tűnt az egész. Remélem, hogy ha valóban egymásnak szánt bennünket a sors, ad még egy esélyt, hogy megtaláljam a rejtélyes (ír?!) idegent!:) Kitartást mindenkinek!

Szia Adela!
Én is, mint szerintem minden lány gyermekkorában, mindig szerelmes voltam az éppen olvasott könyv férfi szereplőjébe, vagy egy film főhősébe. Amikor megnéztem a moziban a Büszkeség és balítéletet, úgy léptem ki a teremből, hogy ezentúl Mr. Darcy-ra várok én is :) Azóta az élet elém sodort már néhány hamis Mr.Darcyt, de én még mindig hiszem, hogy az igazi még csak most jön. Talán már itt van valahol a környezetemben, csak még nem találkoztunk. Néhány napja láttam egy nagyon idős párt a megállóban. Kézen fogva várták a villamost és határtalan béke és szeretet sugárzott róluk. Tudom, ha egyszer Mr.Darcy rám talál, engem is ez az érzés fog elárasztani. Nehéz türelmesnek lenni, de a következő 50-60 együtt töltött boldog év lesz érte a jutalmunk :)

Kedves Andi!
Én is épp azóta várok ugyanúgy!
Szerinted meddig él a remény? Én még mindig optimista vagyok!

Ez nagyon szép volt. Erre az érzésre várok én is már lassan 40 éve, de nem adom fel. Megvárom míg egy ilyen szerelmet találok.