2012. február 11. szombat, Bertold, Marietta napja
Mit kezdjünk /ne kezdjünk a Férfiakkal?
2009. augusztus 31.
Azután, hogy a velős tanulságokat elraktározva átrágtam magam Dr. Csernus A nő c. könyvén, és megláttam a kirakatban az említett írás A férfi c. párját, nem volt kérdés számomra, hogy elolvasom.
Hirdetés

Gondoltam, hasznos lesz az eddig nem éppen fényesen ívelő, pasikra vonatkozó „karrierem” szempontjából. Meg egyébként is, hiszen mi, nők, talán sosem tudhatunk eleget a férfiakról...
Az író férfitársait is körbeinterjúvolva alaposan körüljárja a témát. Beszél többek között a párkapcsolati szerepekről; a kisajátító, önző szeretetű anya és fiacskája viszonyról; a pótmama-nőről, aki mellett a férfi csupán egy „puha pöcs”; felhívja a figyelmet, hogy vigyázzunk, mert a segítői szerep nem párkapcsolati szerep, ennek esetében a felek csupán egymás fejlődésének katalizátorai, s csak addig vannak együtt, míg a fejlődés el nem mozdul a megfelelő irányba; a férfiak téves neveléséről , mely sokszor arra kényszeríti őket, ne merjék kimutatni az érzéseiket, onnantól kezdve, hogy a játszótéren egy esés után elhangzik a mondat: „ne sírj kisfiam, az lányos dolog”. Holott „az erő ott kezdődik, amikor valaki ki meri mutatni, ami fáj.” A könyv nagyon tanulságos. De nem összefoglalót szeretnék róla írni nektek. Inkább kiemelném belőle azokat a gondolatokat, amik bennem a legnagyobb hatást keltették.
…”Szeretetkurva” Ez volt az a szó, mely az egész művet végigolvasva leginkább szíven ütött. A kifejezést a szerző azokra a nőkre használja, akiket magányuk egy férfi karjaiba sodor úgy, hogy közben tulajdonképpen nem is a szexre vágynak, sokkal inkább arra a néhány pillanatnyi melegségre, ölelésre, simogatásra, melyet előtte és utána kapnak/kaphatnak.
Én - és esetleg Johnny Walker - idén ősszel „ünnepeljük” egyedüllétem második évfordulóját…Az életemet derűvel élem, megkísérelve kiélvezni minden egyes napot. Egyedül vagyok, de nem magányosan. De olykor, igen, rám tör a társtalanság kesernyés érzése, s ilyenkor küzdök, néhány óráig, egy-két napig, egy hétig. Majd a következő jótékony hullám visszalendít egy boldog, és kiegyensúlyozott erőtérbe. Ha tetszik, ha nem: társas lények vagyunk. Változtatni ellene nem tudunk. S igen, vágyunk a szeretetre, ölelésre, érintésre, egy olyan jellegű közelségre (s itt most nem a szexre gondolok), amit nem adhatnak meg sem a családtagjaink, sem a barátaink.
„Szeretetkurva”… Nem tudok olyan kemény lenni e nőkkel, mint a szerző. Átérzem a bennük lévő vágyakat. Nehéz nemet mondani, mikor az ember hónapok óta nélkülözi a társas meghittséget. Nehéz ilyenkor tartással eltelve büszkének lenni. Mert piszkosul jó érzés ám odabújni valakihez, még akkor is, ha a kötelék, mely összefűz csupán olcsó, hamis, szinte teljesen üres. Pláne, hogy manapság az Internet segítségével nem nehéz alkalmi partnert találni… Mégis, inkább egyedül vagyok. Talán oroszlánbüszkeségem az oka. Várok, még az utamba nem akad valaki, aki nemcsak használni, hanem becsülni akar.
…Hiszem, hogy az életünkben mindennek oka van. A várakozást derűvel megélni feladat, s bátorság kell hozzá. „A gyáva embernek nincs belső békéje” mondja a könyv, s úgy hiszem, igaza van.
Egy kapcsolat után az embernek szüksége van időre, még újra megtalálja önmagát, s ismét magabiztossá válik. „A bizonytalan ember szerelme mindig csak illúzió, nem szerelem.”, figyelmeztet a szerző. Akár egy fehér vászonra, nem vetíthetjük partnerünkre vágyképeinket. Így valóban csupán egy hamar elillanó, színes illúziót kapunk. Érdemes hát figyelnünk, s ha rajtakapjuk magunkat, hogy kezdünk egyre több, úgymond képbe nem illő dolog fölött szemet hunyni, talán érdemes átgondolni a kapcsolatot.
... Biztosan sokatoknak okozott már fájdalmat, hogy egy-egy szakítás után, mikor ti még észre sem vettétek, hogy a világon férfiak is vannak, nem csak nők, a volt kedves máris valaki más karjaiban múlatta az időt. Miért alakul ki a pasikban, hogy ennyire nem tudnak egyedül lenni? Teszi fel a kérdést a szerző is. „Szeparációs szorongás”: gyerekkorban jelentkezik, amikor a gyermeket egyedül hagyják, s az ilyenkor ijedt pánikba esve megéli kiszolgáltatott, védtelen helyzetét. Aki sokszor átéli mindezt, ill. nem megfelelő az érzelmi kapcsolata az anyjával, s nem megfelelően válik le róla, annál felnőtt korban újra és újra elő fog jönni ez a szorongásforma. Illetve a bizonytalan embernek mindig támaszkodnia kell valakire, mert amikor egyedül van, feltámadnak benne a félelmek, melyek kiskorában verődtek bele. Magyarázza a jelenséget a doktor. De vajon mennyit tudhatunk mindebből mi nők az adott férfira vonatkozóan a kapcsolat kezdetén…?
Mikor tegyük fel a „miben nem tudsz rám felnézni, szívem” kérdést? Mitől boldog egy férfi?, Mitől lesz hiteles egy férfi? A könyv ezeket a kérdéseket is hosszasan boncolgatja.
„Mindenki olyan életet él, amilyet csinál magának”, hangoztatja a szerző. Egyéni döntésünk, kivel kezdünk és kivel nem, meddig maradunk egy kapcsolatban, és mikor lépünk ki belőle. Persze azért tegyük hozzá, mindezek eldöntéséhez jó emberismeret is szükséges, ami bizony csak sok- sok idővel, s tapasztalattal szerezhető meg. Nekem bizony még most is jócskán van mit tanulnom e téren. Régen pedig szinte teljesen híján voltam e képességnek. Rá is fáztam többször…
„A kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok egyik legfontosabb részeleme egymás tisztelete és elfogadása, melyből a kölcsönös alkalmazkodás fakad.” Persze mindez már csak akkor lehetséges, ha a Nő megtalálta a Férfit.
Kívánom, hogy legyetek boldogok egy klassz partner mellett!
Adela
Ajánljuk még...
Bűnhődnöm kell fiatalkori botlásaimért
Az első gondolatom nem a gyógyszer volt, hiszen a srác ismét csókolgatni kezdett. Csak másnap reggel kerültem haza.
24 évvel idősebb férfi vette el az X-Faktor tinijét
Bármily hihetetlen, az X-Faktor egyik legfiatalabb felfedezettje, Domokos Fanni férjhez ment.
Onyutha Juditot elhagyta a férje - másik nőt szeret
Tavaly karácsonykor, tíz év házasság után Onyutha Judit férje bejelentette, másik nőbe szerelmes.
Közösségi horoszkóp
Válaszd ki a csillagjegyed, hogy átirányítsunk a megfelelő közösségi oldalra!
- III. 21. - IV. 19.
- IV. 20. - V. 20.
- V. 21. - VI. 21.
- VI. 22. - VII. 22.
- VII. 23. - VIII. 22.
- VIII. 23. - IX. 22.
- IX. 23. - X. 22.
- X. 23. - XI. 21.
- XI. 22. - XII. 21.
- XII. 22. - I. 19.
- I. 20. - II. 18.
- II. 19. - III. 20.
Vízöntő
I. 20. – II. 18.
HASZNOS CSOMAG (promóció)
Szolgáltatások
Rovatok








"nem is a szexre vágynak, sokkal inkább arra a néhány pillanatnyi melegségre, ölelésre, simogatásra, melyet előtte és utána kapnak/kaphatnak."
Ácsi. Itt alighanem mindkét szerző fogalomzavarban szenved.
A szex = a melegség, ölelés, simogatás, és minden egyéb testi kifejezése a szeretetnek. Tehat ezeket sem nem elotte, sem nem utána, hanem közben kapjuk.
Kedves mindenki!
Mielőtt nagyon lehordanátok a dokit, hadd szóljak pár szót a védelmében. Idén márciusban alkalmam volt vele kicsivel több mint 1 órát beszélgetni több mint 400 ember előtt. Valóban nyers a stílusa, de nem kis koponya az az ember, és tudja mit beszél. Akinek meg nem tetszik az ne olvassa...
A "szeretetkurvánál" jobb kifejezést keresve sem találhatnánk, viszont nem csak a nőket érinti ez a társadalmi probléma.
Egy 22 éves srác...
A szeretetkurva - ez jó szó! Illik rá ami velem is megtörtént. Csak játszott velem csak szórakozott velem,pedig mindig mondta szeretlek! imádlak! S egy nap csak azt mondta vége! rengeteg szeretetet adtam neki, minden hibájával együtt szerettem,szerelmes lettem belé,s csak egyszerűen kiadta az utamat.Nagyon fájt rettenettesen s csak sírtam és zokogtam! Nagyon nehezen hevertem ki a csalódást!
De sokat tanultam belőle!
Luna!
Te pont olyan indulattal beszélsz, mint -szerinted- Csernus! sok igazságot írtál a mai fiatalokról, de sztem ezt nem kéne úgy mellre szívnod, mert egyrészt ettől még oldódik meg a problem másrészt pedig így is elég negatív a világképed! Inkább lazíts!
Üdv.
Tartok attól, hogy ez a Csernus-féle szemléletmód egy darabig mérvadóvá válik. Hogy trendivé válik őt olvasni. Én személy szerint utálom. Egy agresszív bunkónak tartom, akiben nincs elég szeretet. Márpedig aki nem tud semmit a szeretetről, az hogyan beszélhet a párkapcsolatokról, női-férfi szerepekről. Persze jellemző ez a világ mostani folyására. Jellemző, hogy van erre a szemléletmódra kereslet. Hogy valaki elolvassa, és hitelt is ad neki. Én személy szerint Müller Péter könyveit többre tartom. Nem kinyilatkoztat, hanem történeteket mesél, és ezeken keresztül maga az olvasó vonja le a tanulságot. Müller Péter könyvéből tanultam meg azt is, hogy a saját anyám is több szerepet eljátszott már életében, és ezek közül csak egy, hogy az én anyám legyen. Igen, a saját anyám is volt már "szeretetkurva", igen, most valószínűleg én is az vagyok. És akkor mi van? Ez is csak szerep. Majd jön a következő :) Majd ha itt az ideje.
Dr.Csernus ? Kiver a frász tőle ,attól aki önként mondta el önéletrajzi kisfilmjében munkát se kapott ronda gyerek volt befelé forduló,macerás lélek elégedetlen a nők,önmaga az emberekkel,mindenkit utált megszólt elitélt,megdühödött egy jó családi kötelék,párkapcsi nem volt mögötte ,munkát se kapott,addíg míg lelki dühét másokra nem ontotta ki nem nyílt a szája,csipája.Nyers és vad ember így közli a nagy igazságokat az ő szemszögéből,de van millió ember és van az anyja a párunk,a szeretet Isten szeméből is a gyermekeinkéből azokra kellene adni nem ilyenre.nem tudom ilyen bunkó szörnyetegeket minek szülnek meg nevelnek,táplálnak mikor lesz ez jó apa,férj barát hogy jön ez a lelki toprongy,szemét emberi hulladék hogy minősítse a nőket akikben van szeretet,erre igény a törődés a gyengédségre biztatásokra a szüleitől,férje gyermekeitől,munkatársaitól bárkitől ne csak oda-visszafelé is.Adni csak azt tud akiben van és ha ad jogos hogy szeretne jót hasonlót kapni.
Claudia,Havassal és jópár személlyel egyetemben ő i a közutálat tárgya.
Arra biztat, hogyan utálj,légy harsány,bunkó közszereplő botrányhős,utálj szólj meg másokat,bírálj hogy szedd le a vizes lepedőt,tiporj a lelkébe mert jót adni szeretni képtelen rossz város,társaságba mozog vagy csalódott az emberek a családokban ,szülei,barátokban a nőkben ez még nem jelenti azt hogy borús,sötét világnézetét kellene beszippantani x millió magyarnak,
Egye akinek kell,vegye de mi utáljuk ,változzon meg magában,magán alakítson,talán szerethetővé válik ,vigyázzon arra miket bírál élesen,mondd ki,ír le és kikbe mar bele,sért meg a pofájára,ami mar mint a sav.
Ezzel is lehet biztos jól fennmaradni,így lett neve sikeres,ebből is megélni hisz van piaca és sokaknak kell az agymosás,szembesítés az ébresztő és ha szépen nem se pofonnal,kérni máshogy nem megy így hogy apukám vedd észre magad,változtass az életmódod a viselkedéseden és valakinek meg kell tenni,ezt is hálátlan feladat helyett pótanyut,pótaput feleséget játszani,akkor ő ki,mi is ?
Szerintem,millió jelzőt lehetne aggatni rá de a nézők,olvasókra senki se kiváncsi,ha célkeresztbe kerűlne mint az Anikó,Annácska ugye.
Akik maguk átéltek hasonlót a szüleink értik,nagyszüleink hisz sok volt akkor is a válás,konfliktus teli házasság kapcsolat a gyerekek kik ebben nőttek fel nevelkedtek ,érezték a felnőttek problémáit stresszes életét kijutott iskolában,utcán munkahelyen,családban ,és a gyermekeknek is kamaszon,gyermekként amikor már a 5,8 éves gyermek nem csókot kér,udvarol hanem kukit mutogat húzza a kislány haját,dugni akar mert látja otthon a neten,Tv ,árad a fos a szájából,bunkózni,acsarkodni verekedni taposni kell,túlélni,belerúg hogy féljék,tiszteljék és szeresék mert azt a fasza gyerek és a tanár,szülő ráhagyja.a nőböl anyuka lesz,férfiből férj,apuka és ő se érzi át ezt míg nem látja szenvedni,sírni hibázni,a saját gyermekét,szüleit szeretteit,asszonyát hasonló problémék,szituba akarata ellenére.Elgondolkozom azon ki a hibás hogy a mai lányok,rendes nők,anyák nem találnak egy jó állást,családot,férjet barátot,iskolai közeget,egy rendes igaz férfit,aki tudja mi a nő,családi érték,asszonyi erény szeretet,becsület tisztelet ,összetartozás az érték ami bennünk rejlik nők,anyák,szülők gyermekükben és pár fiú,apa és férjben mert azért vannak.hány fiúnak lesz jó neveltetése,iskola,baráti közeg fog udvarolni,fog nősülni,gyermeket családot megalapozni,munkáját karrierjét é vélik belőle kitünő apa,barát férj,társ s szerető oldalborda,támasz a nő,gyereknek ,amit a nő,gyermeke megad visszafelé is.Boldogtalan gyermeket látok,szabadéletű fiatalembereket,férfiakat nősek,elváltak foglaltakat akiknek a nő mint olyan mára csak 1 eszköz,tárgy lecserélhető pótolható,teher szükséges rossz mint a család,gyermek, kötöttséget,kötelességek a szülők,ház,a hitel a munka is,keresik a tehermentes életet.Látom a mai csini,okos jóravaló lányokat nincs miből válogatni,kimarad a randi,udvarlás beszélgetés,ismerkedés élmények bele a szexbe közepébe a lecsó
A szeretet kurva jellemzése nagyon találó. Én is "belefutottam" így egy olyan pasi karjaiba, aki tőlem csak szexet akart, én meg nem csak azt. Kihasznált és eldobott. Kielégítetlen maradtam mindenféle tekintetben. Sokáig tartott mire kihevertem ezt a csalódást.
Ismerem ezt a típust! Mindenkinek azt üzenem aki így próbál társat találni, hogy szex nélkül nincs tartós kapcsolat, hacsak a férfi nem eleve impotens. Azt viszont kölcsönös gazdasági társulásnak hívom. A várakozás a legjobb megoldás, és csak akkor szabad belemenni kapcsolatba, ha remegve várjuk az első érintéseket, ha áram üt meg egy csóktól, ha éget a ruha, ha a közelünkben érezzük az illetőt! Különben megalázó, csúnya vége lesz a dolognak. És főleg a tinédzsereknek üzenném, hogy a szex nem egyenlő szeretettel! Csak azért korán kezdeni, mert mások is így tesznek, és nekünk is kell aki fogja a kezünket a bulira menet, nagy csapda. A korán elvesztett szüzesség, a nem mély kapcsolatban megélt szex szégyenlőssé, merevvé, nem egyszer frigiddé tehet. Tehát nekik is csak azt tudom ajánlani, csakis és CSAKIS akkor tegyék meg, ha már nem bírnak magukkal, kívánják a másikat! Olyan fokú kitárulkozásra van szükség a jó szex-hez, hogy azt mély érzelmek nélkül lehetetlen megélni!
Amúgy imádom Csernust, és többnyire egyetértek vele. Olyan 97%-ban!
Szia Adela!
Nagyon örültem az új bejegyzésnek. Szinte végigfutott a hideg a hátamon, ahogy a sorok olvasása közben magamra ismertem. Sokáig olyan kompromisszumokat kötöttem egy kapcsolat kedvéért, amik az én köreimet sajnos már sértették. De görcsösen ragaszkodtam és nem akartam kinyitni a szemem. Mára megtanultam, hogy semmi sem ér annyit, hogy magunkat, a saját boldogságunkat megcsonkítsuk. Mert ahol erre kényszerülünk, az nem igaz szerelem. Ma már tudom (vagy inkább csak sejtem), miben lehet engedni, arany középutat keresni, és mi az, amit nem lehet már elfogadni, bármennyire is fáj a felismerés.
Kedves Adela!Élvezet olvasni az írásaidat :)
Kedves Kiscsillag, Katica, Kuruczné!
Nagyon örülök, hogy hasznosnak találtátok a blog témáját, s köszönöm nektek, hogy megírtátok róla véleményeteket. Kezdő blogíróként :) mindig, minden levél nagy örömet okoz nekem!!
Valóban kell egónkat háttérbe szorítva kompromisszumot kötnünk egy kapcsolatban,de -ahogyan írtátok is- nem mindegy, milyen súlyú dologra vonatkozóan tesszük mindazt...
Kedves Rozina!
Nagyon sajnálom, hogy régóta egyedül vagy! Kívánom, hogy mihamarabb megfelelő párra találj, akit a lányod is örömmel elfogad!Elhiszem, hogy nagyon ragaszkodik hozzád, s félt téged, de ne feledd, jogod van a boldogságra! Szurkolok neked!!
További szép hetet mindnyájatoknak!
Mélyen -szántó volt a blog minden szava.Igaz-igaz mi alakítjuk sorsunkat,de..és itt kezdódik a kifogásnak mondott,de mégis kemény igazság:a környezeti tényező.a nem megfelelő társaság,( mondjuk mind nős ember aki régen közös barát volt a férjemmel,a gyerek aki utálja ha anyja rajta kívül mást is akar szeretni),szóval nem olyan egyszerű magunkat megmutatni,netán megszerettetni,és még itt van a "Hogyan tovább ?" kérdése.Szóval hosszu évek óta egyedül vagyok a lányommal,s bár már felnőtt,inkább nem megy társaságba nélkülem,nem akar pár-kapcsolatot mert engem félt stb---Próbáld magad alakítani a sorsodat!
Szia Adela, örülök az újabb naplórésznek! Csernusnak igaza van abban, hogy magunk döntünk, milyen kapcsolatban élünk, de az ember sokszor elbizonytalanodik, hiszen tökéletes, hibátlan ember nincs, és ha mindenkit elhagyunk ezért vagy azért, a végén egyedül maradunk. Valamennyi kompromisszum kell, hogy legyen a kapcsolatokban, különben mást sem csinálnánk egész életünkben, mint párt keresnénk. Ugyanakkor döntenünk kell. Rangsorolni, mi az, ami fontos egy kapcsolatban, és mi az amin egy picit csiszolni kéne, mert vannak javítható problémák, és vannak javíthatatlanok. Pl. ha valaki csámcsogva eszik, arról leszoktatható, de ha a vérében van a megcsalás, és nem lehet megbízni benne, kár időt pazarolni rá. Összességében teljesen egyetértek: mi döntünk az életünkről, és nem mindegy, hogyan éljük le az éveinket.
Szíven ütött ez a szó... szeretetkurva. Úristen, 30 éves koromig én is ez voltam... féltem a magánytól, és hogy nem találok senkit sem, miközben hozzám egyáltalán nem méltó emberekre vesztegettem az időmet. A végén elolvasom Csernus könyveit. Adela, megint tetszett, amit és ahogy írtál! :D
Adela,
köszönöm ezt az írást, gondolatébresztő volt számomra.