Sorsoldó / Sorsrontó visszafogadás

Kedves előttem szólók!
Adela írása.. hmm. Nem bonyolódok bele --egyébként tetszik - csak röviden a történetem: gyerekkori szerelem. majd Ő is én is megházasodtunk, Ő 17 év után vált el, én 28 év utá, mindíg tudtunk egymásról, mindíg, beszéltünk is néha. Az érzések mindkettőnk részéről változatlanoo maradtak. Egyszer csak összjöttünk és kiteljesedett az igazi nagy szerelem, ekkor már jóval 40 felett voltunk. Boldogok, én megkérdeztem 6 év után hogy nem költöznénk össze, mivel az én lakásom volt a nagyobb, mondtam neki még haszna is lenne belőle, mert az övét ki lehetett volna adni, szóval a válasz az volt, h ez annyira váratlanul érte (holott állandóan szinte minden nap nálam volt) nincs még felkészülve az együttélésre.(?) Őszintén mondom mintha kést vágtak volna belém. Utána ez állandóan bennem volt, majd annyira bántott h mondtam neki függesszük fel kapcsolatunkat h megtudjam emészteni ezt a dolgot.(tudtam h nagyon szeret ennek ellenére) nekem is fájt, de sokszor a sírás kísértett. Nos nehezére esett ebbe a kérésembe beletörődni, de azt mondta ha így akarom , legyen. 1 hónap múlva (persze azért pár nap után telefonon beszélgettünk) azt mondta h oké át gondolta legyen, költözzünk össze, de nem éreztem az örömöt ahogy mondta, erre én (nem tudom hülye voltam-e vagy sem) a kierőszakolt dolgot nem szeretem, kösz nem kérek belőle. Nos ezután lassan, de biztosan lanyhult kapcsolatunk, mégis az ünnepeket névnapokat stb. együtt tartottuk meg. Egyikünknek sem volt senkije. Így telt el kb. két és fél év. 2007 októberében nagyon beteg lett, egyik percről a másikra, azonnali és többszöri műtétjke volt, élet-halál között volt,tehát a testvérével üzent menjek be hozzá, természetesen, mint az őrült rohantam életem egyetlen szerelméhez, iszonyatos látvány fogadott, de imádkoztam az égiekhez h tartsák meg nekem, mert belehalok én is, nos akkor amikor már tudott beszélni, mert addig csak a szemével beszélt, és szorította a kezem, egyfolytában azt suttogta nagyon szeretlek és míg élek soha nem fog ez elmúlni ( amiről tudom h a mai napig is igaz) Az égiek segítettek, meggyógyult, felépült, majd dolgozott ismét. Telt múlt az idő egyre kevesebbszer hívott én meg nem akartam tolakodó lenni, így én sem hívtam. Majd az idén a névnapján küldtem neki egy szíhez szóló sms-t amire jött a válasz, tündérkkém köszönöm szépen a köszöntést, egyben értesítelek hogy déli 12 órakor lesz az esküvőm Máriával. Gondolhatjátok mit éreztem, de hát gratuláltam, hogy legyen boldog! Itt térnék vissza Ada leveléhez, hogy én még azóta sem és ezután sem tudom Őt elfelejteni, nagyon szeretem és bár mindent megtettem annak érdekében h elszakadjak Tőle itt belül mégsem tudok. Nincs olyan nap h valami ne rá emlékeztetne. Tudom h míg élek Ő lesz az egyetlen akit így tudtam szeretni. Azt is tudom h Ő sem felejtett el igazán, mert nagyon hírtelen és gyorsan jött ez az esküvő. Miért nem tudok Tőle szabadulni, nem azért mert ahogy az előttemm írok is azt mondják h van olyan akiket a sors egymásnak teremtett?, Lehet h á nem ragozom.....
Szeretettel köszöntök mindnyájatokat, ja és egyébként még soha nem írtam ezt le sehol, erre az oldalra is véletlen kerültem, na és a lényeg h már 56 éves vagyok s még most sem nőt be a fejem lágya. Koromhoz képest jól nézek ki, és Ő is. köszi h elolvassátok, és azért várom véleményeteket !

Kedves Cicmic! Köszönöm szépen!!! Boldog, vidám hétvégét kívánok Neked! Adela

Adela! Írj minél többet, ne hagyd abba! Tehetséged van hozzá, h leírd, kiírd, amit mások is éreznek, de nem tudatosul bennük, csak nyomja őket, illetve ha tudatosul is, nem tudnak vele mit kezdeni! Én szintén 9 év után vagyok 1 éve az új irányban, a különbség az, h nálunk ÉN mondtam ki, h ne legyen több újrakezdés, mert hiába hittük, h a mi kapcsolatunk sorsoldó, sorsrontó lett. De a múltat tényleg le kell zárni, a hibákból tanulni, mert ha nem tanulunk belőlük, addig folyamatosan fel lesz adva a lecke! Kérlek írj minél többet az utadról, hiszen előttem jársz, meg még ki tudja hányan vannak lámpásod fényénél! Köszi!

Sziasztok!
Én hiszek abban, hogy vannak emberek akik összeillenek és nem tudnak egymás nélkül meglenni. A sors egymásnak rendelte őket!

Sziasztok!
Én hiszek abban, hogy vannak emberek akik összeillenek és nem tudnak egymás nélkül meglenni. A sors egymásnak rendelte őket!

Kedves Cicmic, Hopihe, Pipike!
Nagyon jólesik, hogy szeretitek olvasni az írásaimat. Leveleitek boldogságot és örömet adnak nekem. Köszönöm Nektek!!
Sz-el való kapcsolatomban szinte végig éreztem, nem ez az én boldogságom útja.De sajnos gyáva voltam, s társfüggő. Nem hallgattam a belső hangjaimra, a végső lépést sem én tettem meg. Azóta eltelt két év,melyet egyedül éltem meg..Átgondoltam, átértékeltem a tetteimet, s remélem, sikerült minél többet tanulnom a hibáimból.
Kedves Pipike, vigyázz magadra kérlek, fel ne őröljön ez a lelkileg megterhelő ide-oda változó kapcsolat! Hiszem, van számodra olyan férfi, akinek feléd irányuló szeretete/szerelme folyamatosan áradó lenne, nem ingadozó és bizonytalan.
Sok boldogságot kívánok Nektek!

Szia Pipike!
És mit szeretnétek egymásnak bebizonyítani??? Mire törekedtek? 9 év alatt haladt előre a kapcsolatotok vmilyen irányba? Fejlődtetek? Vagy csak egy helyben toporogtok, és egymást vádoljátok a toporgással, amire aztán egymás agyára mentek...hiszen egy kapcsolat egymásért együtt előre, nem egymás ellen, majd én megmutatom, mert te ilyen-olyan vagy, és az agyamra mész vele! Jó döntést! M.

Sziasztok!Én 9 éve vagyok együtt a barátommal most épp exemmel péntek óta :(, az elmúlt 3 évben 6* szakítottunk utóljára most a nyáron, megbeszéltük még egy alakalom és elengedjük egymást örökre. Hát múlt hét pénteken eljött sajnos a 7* szakítás is, a még egy alakalom- és az ok egyszerűen csak annyi hogy nemis tudom egy idő után mindig az egymás agyára megyünk a magyarázat- nincs csak a megszokás, a megszokott kifogás, a megszokottott vádak és sérelmek és az ismerős a már oly nagyon ismerős és megszokott helyzet!Tegnap este újra együtt aludtunk 3 nap elteltével nem bírtuk ki egymás nélkül de a megbocsájtás a békülés mégsem megy olyan egyszerüen mint közöttünk a sex még így is.A cím jó nagyon SORSOLDÓ/SORSRONTÓ VISSZAFOGADÁS én mégsem tudom mi tévő legyek, hogyan és miként álljak az ugyanakkor új helyzet elé hogy mégse legyen talán ez az utolsó utáni esély.Remegünk egymás után ugyanakkor nagyon nagy a büszkeség és a bizonyítási vágy most úgy érzem mind2önkben!Szeretnék okos lenni és szeretnék újra vele lenni.Mégsem tudom mi legyen ő most erős kitart azt mondta megbeszéltük emlékszel?! Ugyanakkor ő hívott fel mégis utánam érdeklődve igaz én meg egyből mentem és tessék ...

Szia Adela!

Nagyon szeretem olvasni a blogot, olyan, mintha sajat magamat olvasnam, en is pont igy gondolkozom , sot fogalmazok, ahogyan Te! Talan mert en is 1983-as diszno vagyok??:) Bocs az ekezetnelkulisegert, kulfoldrol irok..csak igy tovabb, ossz meg velunk minel tobb epito gondolatot!

Szep napot!!

Szia Adela!
Nagyon szívemből írtál, köszönöm, h megosztotttad! Kérdésem is lenne feléd! Belátod sokszor, rosszul döntöttél...hittél, h más lesz, h az út amin ketten mentek, az a boldogság útja. Most már múltidőben írsz, de a pontot nem írtad le...a pontot... ahol a sok újrakezdés után hirtelen azt mondtad "állj!"...ez az erdőbe vezet, nem a fényre!Ez nem a boldogság útja, hanem az önbecsapásé! Hol volt az a pont Adela?? Ahol megláttad, h a fény távolodik, nem közelít, hamis úton jársz vele--- És hogy találtál ki?