Nem csak hit kérdése

Ami a hitet illeti, valóban óriási erő lakozik benne: gyógyítani is tud, és ölni is. De az asztrológia, a bolygóállásokból kiolvasható lehetőség, tendencia általában nem hit kérdése. Rajtunk csak annyi múlik, hogy ha előre tudjuk az esélyeket, felkészülhetünk rá, kivédhetjük a rosszat, ráerősíthetünk a jóra.

A bolygók hatása akaratunktól és hitünktől függetlenül működik. Miként az időjárás is. A horoszkóp olyan, mint a meteorológiai előrejelzés. A születési órára-percre pontos személyes képlet éppúgy mutatja a várható eseményeket, ahogy a meteorológiai műszerek is előre jelzik, hogy napsütés vagy eső, esetleg orkánerejű szél várható. Aki a jó időre ütemezi a nyaralását, többnyire jól jár. Aki a beígért eső ellenére otthon hagyja az esernyőt, lehet, hogy bőrig ázik. De az is lehet, hogy az eső vagy az orkán nem éri közvetlenül, „elvonul mellette”, a környezetében tombol, tehát a hatását csak áttételesen fogja érezni. De lesz hatása. És ez nem hit kérdése. 

Én most akarok férjet!

Márti évekkel ezelőtt azt kérte, a nővére sorsát nézzük meg.
– Miért nem a tiédet? – kérdeztem vissza.
– Az én életemben nem történik semmi érdekes. Jobb, ha nem tudom meg, hogy milyen szerencsétlen sors vár rám… – mondta az akkor huszonéves lány pesszimistán. De végül azért csak megadta az adatait. Aztán hitetlenkedve csóválta a fejét, amikor azt mondtam: a bolygók tényleg kései házasságot mutatnak, és a gyermekáldás is harmincéves kora után várható. De nem marad pártában, és lesz gyermeke is. Pontosabban lehet.



A végső döntés ugyanis mindkét esetben rajta áll. Én csak azt látom a bolygók állásából, hogy lesz kinek igent mondania, és lesz kivel eldöntenie, hogy vállalja-e a babát.
– Ez annyira hihetetlenül hangzik. Kinek kellek én harmincévesen? És hogyan vállalhatnék babát olyan öregen? Én most szeretnék férjet, gyereket, most volna jó élvezni az életet.
– Most a tanulás, a karrierépítés legyen az első helyen. A bolygók ugyanis azt segítik.
Udvariasan megköszönte, hogy dolgoztam a képletével, de hangjából érződött, nem nagyon hisz a szavaimban. Aztán el is felejtettem az egészet. Csak akkor jutott eszembe Márti képlete, amikor közös ismerőseink az esküvőjéről meséltek.
Megszoktam már, hogy az emberek nem szívesen jeleznek vissza, azok pedig végképp nem, akik nem hittek a szavaimban. Így nem is csodálkoztam azon, hogy Márti is „elfelejtette” visszajelezni: mégiscsak igazat beszéltek a bolygók.
Amikor aztán a közelmúltban személyesen is találkoztunk, gömbölyödő pocakját látva rákérdeztem:
– Mégiscsak vállaltad a babát harminc fölött?
– Tényleg, annak idején megmondtad… De valahogy akkor olyan hihetetlennek tűnt…