•  

Valóban volt ősrobbanás?

2009. január 6. 06:46 , Legutóbb frissítve: 2009. január 6. 00:00 - Nemere István
Örvendetes módon ma már magyar nyelven is szaporodnak azok a munkák, amelyek eddig dogmaként felfogott tudományos állításokat kérdőjeleznek meg.




 





Már az MTA egyik lapjában is leírhatták a következő mondatokat: "A világ keletkezésére vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bizonyítani... A Big Bang (ősrobbanás) elmélet ellen súlyos tudományos ellenvetések hozhatók fel" (Tóth Tibor).
Szaporodnak az olyan könyvek is, mint Tasi István Ahol megáll a tudomány című érdekes műve. A kultúrantropológus és lelkész szerző bebizonyítja, hogy az eddig szinte általánosan elfogadottnak tekinthető

A Nagy Bumm-elmélet - vagyis amely szerint a világ összes anyaga egy kezdeti időpontban egyetlen pontban igen sűrű, nagy nyomású és magas hőmérsékletű halmazban volt együtt, majd felrobbant, és ez a robbanás ma is tart, közben kifejlődtek a galaxisok, naprendszerek, égitestek, és ezek némelyikén a biológiai, sőt az értelmes élet is - alapvető tudományos tételekkel nem egyeztethető össze. Tasi szerint az ősrobbanás-elmélet ellentmond a termodinamika második főtételének, amely azt állítja, hogy a kozmoszban irányított energia-bevitel nélkül növekszik a rend.
De sántít a dolog rendszerelméleti-rendszertechnikai szempontból is. A robbanások rombolók, zűrzavart okoznak. Itt viszont azt állítják a tudósok, hogy ez a robbanás rendezettséget, növekvő információmennyiséget és hasznos struktúrákat hoz létre. Az ősrobbanás - ahogyan azt ma a tudomány elképzeli - informatikai szempontból is megkérdőjelezhető. Információ ugyanis nem keletkezhet véletlenül, azt mindig kívülről juttatják be egy adott rendszerbe. Az információ létrehozása mindig intelligenciát feltételez. Legalább egy intelligens lényt kell tehát mindehhez sorolnunk. Az pedig éppenséggel lehet a teremtő is. Az ősrobbanás teóriájának kitalálói azonban amellett kardoskodnak, hogy íme, létrejött egy bonyolult rendszer, a világmindenség, a maga felismerhető rendszerezettségével és felmérhetetlen információmennyiségével, és szerintük mégsem került sor intelligencia bevonására... Hihető-e ez? - teszi fel a kérdést a szerző. És bizony, ha elgondolkozunk mindezen, egyre kevésbé tűnik elfogadhatónak az állítás.

"Ma már világos, hogy a Nagy Bumm elmélete korántsem olyan végérvényes és megingathatatlan, amilyennek a tankönyvek és a tudományos ismeretterjesztő kiadványok beállítják" - írja a szerző, de ebből sokkal komolyabb érvek következnek. Mondhatni, vádolhatjuk a tudományos rendszerünket azzal, hogy egy nem tényeken és kézzelfogható bizonyítékokon, hanem egyes tudósok személyes meggyőződésén, vagyis hitén alapuló elméletet próbálnak velünk alapigazságként elfogadtatni, elhitetni.

Így aztán mindkét fél hasonló érveket használ. A materialista tudósok azt vetik a hívők szemére, hogy világmagyarázatukban a végső pont, mindennek okozója egy teremtő, egy isten, egy mindenható lény, akinek eredetéről azonban nem tudnak számot adni. Amikor a tudósoknak kell magyarázniuk a világ eredetét, ugyanezt a hibát követik el, hiszen ők meg az ősrobbanás-elmélettel álltak elő. Erre sincsenek bizonyítékok, de azért halálos komolysággal állítják, sőt tanítják is mint egyetlen, kötelezően elfogadott elvet. Közben ők is azt mondják, hogy az idő és a tér létezését megelőzően is volt már valami! Amit a hívők istennek neveznek, azt a tudósok egy matematikailag leírhatatlan, végtelenül kicsi és sűrű pontnak tartanak. Ily módon aztán a tudomány ugyanazt a "bűnt" követi el, mint a hívők: megmagyarázhatatlan okot ránt elő mint az összes többi, később következő folyamat kiindulópontját és egyben magyarázatát.

Mondhatná valaki: majd idővel, amikor többet tudunk már a kozmoszról, talán világosabb képünk lesz, és akkor tudományos érvekkel is megtámogathatjuk az ősrobbanás-elméletet. Ez igaz lehet majd, de a hibát már elkövették a mai tudósok. Akkor, amikor igazolhatatlan és így természetfeletti kijelentéseket tettek és tesznek ma is nap mint nap az elméletük védelmében. Az a végtelenül sűrű, parányi anyagcsepp - írja Tasi - a "tudomány istene".

Márpedig többre volt szükség az egész mindenség létrehozásához! Ha csak egy házat veszünk példának, eltöprenghetünk. Ahhoz, hogy létrejöjjön, kellett érzés, akarat, gondolkodás, tudás és cselekvés. Vagyis először valakinek éreznie kellett, hogy szüksége van a házra. Azután akarnia kellett, hogy létrejöjjön. Később, de még a tett előtt, gondolkodnia kellett azon, miképpen valósíthatja meg elképzelését. Csak utána jöhetett a végső fázis, vagyis a ház felépítése.

Az egész világ működése sokkal bonyolultabb, mint bármelyik emberkéz készítette házé. Ha egy házhoz ennyi gondolkodásra és tudatos, átgondolt cselekvésre volt szükség, nem hihető-e, hogy ugyanígy áll a helyzet a mindenséggel? Vagyis az ősrobbanás ellenzői szerint itt valami más történhetett. Valaki vagy valakik szükségét érezték, ezért eltervezték és létrehozták világunkat. Kérdés, hogy kik voltak ezek, miért tették, mi a jövőbeni céljuk, és hol vannak mostanában...

Fotók: wikipedia

Ajánlott cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 0 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



Astronet Piactér