Hogyan él egy tibeti szerzetes?

2008. október 9. 06:00 , Legutóbb frissítve: 2008. október 9. 00:00
Tibet kínai megszállása előtt az ország kolostoraiban és zárdáiban félmillió szerzetes és apáca élt - a teljes lakosság mintegy tíz százalékát tették ki. Szinte minden családban volt egy felszentelt fiú vagy lány.




 





Hagyományosan a laikusok biztosították a szerzetesi közösségek anyagi ellátását, amiért cserébe útmutatást, tanácsot és ösztönzést, valamint szertartásokat és áldást kaptak. Indiában és Nepálban csaknem 200 kolostort és zárdát hoztak létre újra, amelyeknek immár mintegy 18000 tagja van. A száműzetésben élő szerzetesek száma 1980 óta több, mint a kétszeresére nőtt, az apácáknál pedig még ennél is gyorsabb ütemű a növekedés, bár ők még mindig csupán öt százalékát teszik ki a teljes szerzetesi közösségnek.
A szerzeteseknek és az apácáknak a száműzetésben még keményebben kell dolgozniuk azért, hogy összegyűjtsék a kolostorok fennmaradásához szükséges javakat, mivel a hagyományos támogatási lehetőségeknek csak egy része áll nyitva előttük. Életük gyakran igen nehéz, s nagy odaadást és önfegyelmet igényel. A buddhista szerzetesi hagyomány szerint az etika és az erkölcs alkotja a lelki élet alapját.
Belépés a Szanghába

A Szangha életmódja (szerzetesek és apácák közössége) nagyon egyszerű: alapvető élelmiszereket fogyasztanak, és nagyon kevés személyes holmijuk van. A vörös és sárga színű, darabokból összevarrt öltözék és a borotvált fej a külső megjelenéshez való kötődésről és a mindennapi kényelemről való lemondást jelképezi. A cölibátus elengedhetetlen, sőt, a szerzetesek és apácák fogadalmait és erkölcsi kötelmeit alapvető fontosságúnak tekintik spirituális fejlődésükhöz. E kötelmeket Buddha nem azért írta elő, hogy a személyes szabadságukat korlátozza, hanem azért, hogy az egyéneket a végső felszabadulásra biztassa: arra, hogy végleg szabaduljanak meg a szenvedéstől, az összes élő javára. A buddhizmus összes többi eleméhez hasonlóan itt is elengedhetetlen a megfelelő motiváció. A felszentelés célja az, hogy elégedett, egyszerű és szerény életet alakítsanak ki, minél kevesebb vággyal és figyelemeltereléssel. A lényeg nem az, hogy az egyén megszabaduljon a világ stresszétől és felelősségeitől, hanem hogy türelmessé váljon, önfegyelmezetté és befelé fordulóvá,  méghozzá az ezt elősegítő és támogató közösségben. Az ilyen, a buddhista út tanulmányozásának szentelt élet egy olyan belső átalakulás megvalósítása felé halad, amelyben egyetemes felelősség veszi át a családi kötelezettségek helyét.




 





Szerzetesi élet a száműzetésben

Noha a kínai megszállást követő években nagyon sok minden elveszett, sok szöveget sikerült megmenteni, és sok tanító is életben maradt, hogy átadhassa a bölcsességét. A száműzetésben a tibeti kolostorok és zárdák megint csak nem csupán a tudás történelmi lerakataivá válnak, hanem Buddha tanításai jelen- és jövőbeli továbbadásának fontos központjaivá is. A száműzetésben a gyermekek már nem csak a hagyományos okok miatt keresik fel a szerzetesi központokat. A menekült családoknak az lehet a céljuk, hogy gyermekeiknek olyan színvonalú oktatást és életkörülményeket biztosítsanak, amit ők maguk képtelenek lennének megadni. A gyerekek közt sok az árva, illetve az olyan gyermek, akinek a családja Tibetben ragadt. Emiatt a szerzetesi intézményeket egyre több gyermek és serdülő keresi fel, és sokan közülük még többet vállalnak, hogy a hagyományos tananyag mellett angol és hindi nyelvet, matematikát, természettudományt, irodalmat, számítástechnikát és társadalomtudományokat is tanulhassanak. Néhányan még olyan, korábban tiltott szabadidős tevékenységeket is folytatnak, mint a labdarúgás vagy a sakk.
A szerzetesi központok azonban túlterheltek, és nagyon nagy szükség van tanárokra, tantermekre és tankönyvekre. Noha a kolostorok többsége már arra törekszik, hogy az adományokból és támogatásokból származó összegeket olyan kisvállalkozásokkal egészítse ki, mint a növénytermesztés vagy a kézművesség, még mindig éppen csak önfenntartók. A dalai láma az önzetlenség szellemében arra bátorítja a kolostorokat, hogy foglalkozzanak humanitáriusabb jellegű programokkal. A Ganden-kolostorban például a szerzetesek megosztják a kapott adományokat a helyi indiaiakkal, és egy iskola építését  is támogatják az indiai közösség számára.





 





12
Ajánlott cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 2 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



Farkas Nikolett
2009. február 21. 10:00

Azt tanácsolnám a Kínaiaknak hogy lássák meg a lótusz ékkövét.

sagi tamas
2009. január 18. 07:52

Nagyon szeretem ,és tisztelem ezeket az embereket.Őszinték tiszta szivüek kedvesek.

Astronet Piactér