Ajtó a szellemvilágra

Úgy vagyok én a szellemvilág dolgaival, hogy hiszem is, meg nem is. Ha arra gondolok, hogy emberek, akik nevettek, küzdöttek, álmodoztak és öleltek, tegnap még tele voltak vággyal, tervvel, szerelemmel, egyszóval éltek, egyszer csak nincsenek - nem hiszem el. Mert szerettem őket, és ők is szerettek. Voltak, s most nincsenek. Nem érem fel ésszel.

De ha arra gondolok, hogy ők, a szeretteim, miután átléptek az anyagi világból valahová, egy ismeretlen tartományba, s onnan vigyáznak rám, halandó emberre, felmerül bennem a kétely, miért nem vigyáznak jobban. Nem érem fel ésszel, hogy az őrangyalok miért nem lépnek a fékre a súlyos autóbalesetek előtt, miért nem fogják meg a gyerekek kezét, amivel az úttestre dobják a labdát, amikor játszanak. Hol vannak, amikor szükségünk lenne rájuk? Ez a bajom énnékem a szellemekkel, angyalokkal. Hogy olyan kiszámíthatatlanok.

Körülöttünk halottaink

A beavatottak (médiumok és mágusok, mesterei a boszorkányságnak) azt mondják, halottainktól nem vagyunk elszakítva, szüntelenül körülöttünk vannak. Nem őket veszítettük el, csak azt a képességet, hogy látni tudjuk őket. Állítják, tudatosságunk fejleszthető, de ez sok gyakorlást, tanulást kíván. S beavatást a szellemtudományokba azért, hogy az elhaltakat ne csak megidézni tudjuk, de képesek legyünk elküldeni is.

Morgana szép, fekete hajú asszony. És kedves is. Mielőtt idejének jórészét spirituális képességeinek fejlesztésére fordította volna, vállalkozó volt, kereskedő. Tulajdonképpen most is az, hiszen államilag elismert spiritiszta képesítést szerzett a Nap egészség oktató centrum tanfolyamán. Számlaképes.

Vizsgázott különféle spirituális tevékenységekből, szellemkommunikációból, tud az Isten s a szellemek kezével gyógyítani, jósolni és jártas a különféle mágiákban is. Amikor boszorkánnyá felavatták, átélte a semmit, a teljes sötétséget, a születés és halál folyamatát. Megkapta az energiát és a tudást, amelynek segítségével megidézheti a szellemeket. Őrbottyáni családi házuk tágas alagsorában szívesen lát egy kis szeánszra.

Megzavartuk a szellemet

A buja növényekkel körbeültetett télikertben füstölők illata száll, a falon a démonok elleni harchoz kard, a varázsasztalon energiát hordozó tárgyak: Buddha szobra, egy kicsiny feszület, koponya, kristálygömb és egyéb fontos tárgyak láthatók. Barátnőm, ki elkísér, hogy ne legyek olyan egyedül ott a szellemekkel, megkéri a szép, fekete hajú asszonyt, hívja meg közénk régen halott édesapját. Morgána először gyertya lángjával, szavak varázsával és füstöléssel levédi a helyiséget az ártó szellemektől, majd előveszi a quijja-t.

A beszélő táblán az ABC betűi láthatók, és a számok egytől tízig. Egy speciális, leginkább lyukas gitárhúr pengetőre hasonlítható segédeszközt helyez a tábla közepére. Ezek segítségével kapjuk meg a válaszokat, oly módon, hogy a médium táblára helyezett kezét a megidézett mozgatja föl s le a betűk között, így írván ki a válaszolni kívánt szavakat. Nyilván Morgánát, s a szellemet is zavarja az újságíró tollának sercegése, meg a lábatlankodó fotós is, mert a konkrét kérdésekre, nevekre, évszámokra nem sikerül válaszolnia. Igaz, régen meghalt már, sokat elfelejtett a földi világ dolgaiból.

Egy az igen, kettő a nem

Látom a szép, fekete hajú asszony arcán a zavart, azt kérem hát, küldjük útjára megidézett szellemünket, s próbálkozzunk inkább az asztaltáncoltatás ősi módszerével. A kicsiny, könnyű, háromlábú asztalkáról lepakoljuk a házi oltár tárgyait, majd körbeüljük, és egy gyakran idézett, barátságos segítő szellemet hívunk, jelenjen meg körünkben, s kopogjon egyet, ha igen a válasz, és kettőt, ha nem. Az asztal lába szaporán kopog. Próbálok rájönni, hogy mitől, de nem találok csalafintaságot. Nem kopoghat más tehát, mint egy földi világunkból eltávozott.

- Ebben nincs semmi különös, vagy ijesztő - magyarázza vendéglátónk, miközben a szellemnek megköszöni, hogy velünk volt és útjára engedi. - Miután befejeztük földi életünket, a lelkünk másik síkon folytatja tovább életét. Térben igen, de létünk síkján nem osztoznak velünk. Olyan magas rezgésszinten vibrálnak, hogy puszta szemmel nem láthatjuk őket. Sűrű, fehéres, másfél kiló körüli gömbként jelennek meg a tábla fölött. Talán az elkészült fotókon láthatóak lesznek. Ha nem, akkor is tudjuk, jelen vannak az életünkben. Segítségükkel lehet jövőbe látni, gyógyítani.