Boszorkányszombat – avagy amit a banyákról tudni kell

A boszorkány kifejezés a török busturgan szóból ered, azt jelenti, nyomás. Nem csoda, hiszen a régi hiedelem szerint a boszorkány éjszaka, álmában lepi meg áldozatát, mégpedig úgy, hogy a mellére telepszik, és addig nyomja, míg meg nem fullad - de még az is megeshet, hogy eközben jól kiszívja a vérét. És hogy miért nayargalnak seprűnyélen? Ez bizony fallikus szimbólum. A seprűnyél a falloszt jelképezi, mégpedig az ördög falloszát, melyen a boszorkány nyargalászni kívánkozik.

A fantasy-k boszijai

Ahhoz, hogy valóban megismerhessük a boszorkányokat, egy kicsit rendet kell csinálnunk a fejünkben.
Mert ugye, boszorkány sokféle lehet. Vegyük először azokat, akik a különböző kultúrák hiedelmeiben élnek. Ők nem is annyira boszorkák, inkább csak rémisztő, félholt, hatalmas energiájú lények, akik átváltozásra képesek. Ilyenek a vámpírok, a vérfarkasok, és egyéb mitikus figurák, mint a lidércek, tündérek, démonok, kísértetek. Ja, és a vérszopók, hogy őket ki ne felejtsem.
Bár senkit nem akarok kiábrándítani, de ezek inkább a képzeletünkben élnek, mintsem a valóságban, mert bár tény, hogy mindannyian ismerünk vérszopókat, akik mások vérét szívva tudják csak fenntartani magukat, de ez a vérszívás csak képletes, nevezhetnénk érzelmi zsarolásnak, lejmolásnak, kihasználásnak is.
Szerencsére ezek a hiedelmek kicsiny hazánkban nem túl elterjedtek, inkább csak a Balkánra és Nyugat-Európára jellemzőek. Már IV. Béla királyunk sem hitt az ilyen lények létezésében, úgyhogy gyorsan ki is jelentette, hogy boszorkányok pedig nincsenek

Boszorkányok pedig vannak!

Feleselhetnénk IV. Bélának, mert különben miért lett volna annyi - éjfélkor az erdei tisztáson kurjongató, tűz körül vonagló, táncoló - nőszemély az idő tájt? És minek égették volna meg őket rendszeresen, ha nem lett volna az egésznek semmi alapja? Emberi butaságból? Félelemből? Lehet.
De tény, hogy nem is olyan régen, háromszáz évvel ezelőtt, vagyis az 1700-as években még simán égettek kis hazánkban boszorkányokat.
Az is tény, hogy valóban akadtak (akadnak) olyan emberek, akik őseik tudását generációról-generációra örökítve értettek a gyógyítás tudományához, a különböző gyógyhatású füvekhez és főzetekhez, illetve a szellemvilággal való kommunikációhoz.
Azt is kimondhatjuk, hogy a boszorkányság, mint fogalom, a társadalmi feszültségek levezetéseként jött létre. Vagyis, ha valakinek rosszabbul ment, mint az előző évben, ha elszegényedett, ha elvitte a termést az ár, ha ledöntötte egy járvány a jószágait, egyszerűbb volt egy szerencsétlen asszonyt boszorkánysággal, rontással vádolni, mint szépen fejet hajtani, és elfogadni a megváltoztathatatlant. A bűnbak szerep évszázadokig életben tartotta a boszorkányság intézményét. A számadatokat figyelve például jól látható, hogy nagy szárazságok idején egyenes arányban nőtt a boszorkányégetések száma. Néhány kutató több száz évre visszamenőleg tanulmányozta a boszorkányperek és az időjárási viszonyok párhuzamát. Rájöttek, hogy azokban az időszakokban, mikor szélsőséges időjárás tombolt éhínséget, betegséget hozva, sokkal több embert ítéltek el és végeztek ki boszorkányság vádjával, mint a boldog békeidőkben.