Jóslat vagy halandzsa?

Az ókorban a két legjelentősebb jósda Dodonában és Delphoiban állt - előbbiben Zeusztól, utóbbiban Apollóntól várták a választ a kérdésekre. Merthogy a kor embere a jóslatot az isteni akarat kinyilvánításának tekintette.

 

Jövendőmondás bódult állapotban

Sokkal inkább egy kábult ember össze-vissza beszélése volt. A delphoi jósda például egy földhasadék közelében állt, melyből kábító hatású gázok törtek fel. A legenda szerint Apollón itt küzdött meg a Püthon nevű sárkánnyal, amit elnyelt a föld, s testének rothadásából keletkeztek a gőzök és gázok. Ha a jövendőmondó Püthia (Delphoi papnője) beleszagolt, s ivott az itt fakadó szent forrás, a Kasszotisz vizéből, kapcsolatba tudott lépni az istenek szférájával. Félig bódult állapotban csak zavarosan, összefüggéstelenül tudott válaszolni a feltett kérdésre, a mellette álló papok egészítették ki, s szedték versbe jóslatait. Ezt a verset kapta meg az érdeklődő.

A jósda a Kr. e. VII-VI. századra érte el legnagyobb befolyását: Delphoi irányította a városalapításokat, a városállamok újjászervezését, a háborúk indítását. De az ókor embere nagy jelentőséget tulajdonított a természeti jeleknek is: Dodonában, Zeusz szent ligetében a papok az ottani tölgyfák lombjainak susogásából jövendöltek, az etruszkok az állatok belsőségeiből jósoltak, a római augurok a madarak röptéből jövendöltek.

Értsd, ahogy akarod

A delphoi jóslatok homályosak és kétértelműek voltak, amire a legjobb példa talán a kisázsiai Lüdia királyának, Kroiszosznak a kérdésére adott válasz. Azt tudakolta, indítson-e háborút a perzsák ellen. A válasz az volt, ha birodalma határfolyóját átlépi, nagy birodalmat pusztít el. Kroiszosz úgy vélte, a jóslat a perzsák pusztulását jövendölte meg, s hadat indított. A győzelem azonban nem az övé lett. Igaz, nagy birodalom pusztult el?

 

Szilárd és a csillagok

Ma már enyhén szólva túlzásnak minősülne Aigner Szilárdot vagy Gaál Noémit jósnak nevezni, pedig régen bizony alapvető fontosságú volt tudni a másnapi vagy a jövő heti időjárást - az emberek megélhetése függött tőle. Megfigyeléseik segítségével rájöttek a természetben bekövetkező változások közötti periodikus kapcsolatra. A tudásnak azonban nem mindenki volt a birtokában. Ezért bölcsnek tartották azt, aki mindig tudta, mikor jön el az ideje a vetésnek, az aratásnak, mikor van esély a gyógyulásra.

Máig fennmaradt és népszerű a csillagokból való jóslás, amit már az egyiptomiak is ismertek. Megfigyelték, hogy ha a Szíriusz nevű csillag együtt kel fel a Nappal, a Nílus nemsokára áradni fog. Bár ez valóban így van, a Szíriusznak semmi köze nincs az áradáshoz. Mivel a Földdel együtt a többi csillag is meghatározott pályán mozog, a csillagos ég képe minden évszakban változik. Tavasszal, amikor Afrikában bekövetkezik az esős időszak, s megárad a Nílus, a Szíriusz pont látható. Ehhez hasonlóan a többi bolygóhoz is tartoztak bizonyos megfigyelések, ezért gondolták azt, hogy az égitestek hatással vannak a földi eseményekre. A tudomány fejlődésével azonban az effajta jóslatokra már nincs szükségünk, a műholdak adatainak értékelésével viszonylag nagy valószínűséggel megmondható a holnapi időjárás. A csillagjóslás lett a horoszkópok alapja, az asztrológia ma reneszánszát éli.