Mágia ötvenezerért, társkeresés negyvenért

Hát igen, most én is pont ebben a cipőben vagyok. 52 éves vagyok, és képtelen vagyok normális társat találni, teljesen egyetértek az előttem szólókkal, vagy túl fiatalember jelentkezik, szerint csak probálkozni akar, vagy nem korban hozzámillő idő és kész. sokszor mondtam én is, hogy elég, nem keresek tovább senkit. De azért a múltkor kb. 1 hónapja adtam fel egy hirdetést és mint írtam az előbbiekben, így jártam. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs egy normális férfi nekünk még a mi korunkban. Hiszen mi már megértünk, nincs velünk szinte semmi gond. Na ennyi a történet, úgy hogy egyetérzek az előttem szólókkal. Azért ne adjátok fel, hátha valakinek még sikerül ebben az életben. Azért már szeretnék sikertörténetet is hallani. Üdv. mindenkinek Ica

Soha ne add föl!! Ez volt mindvégig a jelszavam, amíg egyedül voltam. Ez 14 évig tartott. Rendületlenül kerestem a társamat, de nem találtam olyat, aki igazán elfogadott volna két gyermekemmel. S amikor már végleg feladtam volna, tettem még egy próbát: frappáns szöveggel adtam fel egy hírdetést. S azóta a válaszadó a párom, ennek már több mint 10 éve. Hinni kell, hogy az ember társas lény és van valaki, aki velem lehet boldog. Az én példám szolgáljon biztatásul!!

Nos, igen a társkeresés, mint olyan egy negyvenes nő szemszögéből. Egy éve próbálkozom megtalálni a megfelelő társat.Először internetes társkeresőkbe jelentkeztem be. Nagyon rossz tapasztalataim voltak.Többnyire nem az igazat írják ezekre a reglapokra kedves férfitársaim, már azt mondtam, ez olyan, mint Andersen meséi.Valóban, a mi korosztályunk fiatalabbat keres , a fiatalabbaknál pedig szóba jöhetünk, de kizárólag szexuális kapcsolatként.Természetesen, én nem erre vágyom. Mostanában próbálkozom hagyományos társkeresővel, ott persze fizetni kell, bár kevesebbet, de én is azt tapasztalom, hogy nem igazán jön be ez sem. A férfiak ma el vannak kényeztetve, sok a szingli nő és sajnos nagyon soknak közülük nincs tartása, könnyen kaphatóak.Ezért azután a férfiak szállhatnak egyik virágról a másikra, anélkül, hogy ez egyáltalán valamennyire lelkileg is megérintené őket... Így sajnos nincs mit csodálkoznunk a keresés sikertelenségén.

Ezt én is így éltem meg, csak nem ennyiért, mert nem adtam érte ennyi pénzt, de a lényeg ugyanez volt. Aki nekem tetszett volna az még elkelt a fiatalabb női korosztályban is, mert sajnos, ők is sokan vannak egyedül. Akinek meg én tetszettem volna, nekem nem jött be, a köztesek, meg ,a hogy az előbb olvastam ,csak kalandot kerestek. Azt olvastam én egy ilyen házasságközvetítésről szóló könyvben, hogy a férfiak nem akarnak ugyanolyan korú feleséget, mint amilyen volt, ha már elvesztették, most fiatalabbra vágynak, így hát nincs esélyünk a korosztályunknál. Fiatalabbat lehetne választani, csak benne meg mi ,hogy bízzunk meg? Öregebb meg ,még nem kell. Még öregszünk kicsit, talán majd sikerül, mert mi, 50-es nők még teljes értékű emberek vagyunk, az összes emberi és női vágyainkkal együtt, és hasonló társra is vágyunk. Röviden, ennyi. Köszönöm.