Misztikus jelképek

Formák és színek

A szimbólumok mértani alakzatokból és esetleg színekből építkeznek, amelyek már maguk is jelentéssel bírnak. A kör például – mint önmagába záródó végtelen vonal – az örökkévalóságot és a világ végtelenségét jeleníti meg, a négyzet pedig a világ rendjét képezi le, valamint a négy elem (levegő, tűz, víz, föld) harmóniáját összegzi az ősi jelképrendszerekben. A csúcsával felfelé tekintő háromszög a tűz és a férfi princípium, míg lefelé fordított változata a víz és a női elem megjelenítője.

A színek érzelmeket keltenek bennünk, így nem csoda, hogy a szimbolikában is meghatározó a szerepük. A fehér a tisztaságot jelképezi, egyes kultúrákban viszont a halál, az élettelen (vértelen) test színe; a sárga és az arany a Nap jelképe, a hinduizmusban az igazságé; a zöld a természet, az egészség és az újjászületés szimbóluma; a vörös az életerő, a tűz és a háború színe; a kék a víz és a béke színe; a fekete kultúránkban a halált jelképezi, ám például az egyiptomiak számára az örök újjászületést mintázza.

A kereszt, mint szimbólum

A kereszt a latin cruciare igéből származik, melynek jelentése: kínozni. Az alakzat két vonalból áll, egy függőleges és egy vízszintes vonalból. A függőleges vonal jelképezi a felső és alsó szintek kapcsolatát, a szellemi síkot, az abszolútumot, a mindent létrehozó örök, tökéletes és változatlan szubjektumot, Istent. A vízszintes vonal jelképezi a földit, az alapot, az anyagot, a mulandót, az emberit, a két vonal találkozási pontja pedig az Ént, vagyis azt a pontot, ahol mindkettő jelen van.

A kereszt jelenti még a világtengelyt, és megtestesíti azt a hidat vagy létrát, melyen keresztül a lélek eljut Istenhez. Egyik legfontosabb jelentése az ellentétek összehangolása, összekapcsolása, egyensúlya, a szellemi és anyagi világ párosítása. A kereszténységben Krisztus halál feletti győzelmének szimbóluma.

Néhány gyakoribb kereszt-forma

Az egyiptomi ankh vagy füleskereszt
Itt a kereszt felső, függőleges vonala helyén egy kör található. > Egyesíti magában Ozirisz és Ízisz szimbólumát, a Föld és az Ég egységét jelképezi. Úgy tartották, hogy kulcsként nyitja az életet és a halált elválasztó kaput. Számos isten kezében látható, mint a halhatatlanság, a hatalom, az életadó víz és levegő jelképe.

Kelta vagy gyűrűs kereszt
Ennél a formánál a két vonal metszéspontját egy kör öleli körül. A keresztény hitet jelölő kereszt, valamint a szoláris erőt és az örökkévalóságot jelképező kör együtt a menny és föld egységét ábrázolja, eredete a pogány időkre nyúlik vissza. A termékenység és az élet szimbóluma, hiszen a kereszt a férfi elv, a kör a női elv jele.

Szent András kereszt
A keresztnek ezt az X-alakú változatát választotta Szent András halála eszközéül. Ez a forma a római 10-es számot is jelöli, ami a tökéletesség száma, így az alakzat is összhangot és tökéletességet jelent.

Latin kereszt
A kereszténység legismertebb szimbóluma, rászögezett Krisztus-alakkal feszület.

Máltai vagy Lovagkereszt
A csillag, a nyíl és a kereszt rendjelek alapszimbólumai, ezeket egyesíti magában ez a forma. A máltai kereszt volt a jelvénye a keresztes háborúk híres katonai rendjének. A szakállas nyílhegyet formázó máltai kereszt fehér színű, nyolc hegye a nyolc boldogságot jelképezi. Boldogok: a lélekben szegények, a szomorúak, a tiszta szívűek, a szelídek, az igazságra vágyók, az irgalmasok, a békességben élők, az Igazság (Krisztus) miatt üldözöttek.

A szvasztika
Ez is a kereszt egy változata, de érdemes bővebben szólni róla. Neve a szanszkrit szvaszti (jólét) szóból ered, az alakzat pedig egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai a végükön derékszögben megtörtek. A szvasztika, más néven napkereszt a nappálya szimbóluma, a Nap égi útjának leképezése. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták, például a hettiták, a szkíták, a kelták, a görögök, de megjelenik az ázsiai, az afrikai, és az indián kultúrában is. Jelentése Indiában jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt, az ősárjáknál a Napot jelképezte, a keresztényüldözések idején pedig egyike volt a titkos jeleknek.

Negatív töltését a 20. században kapta a náci mozgalom jelképeként. Európában Heinrich Schliemann archeológus révén vált ismertté, aki az általa feltételezett Trója romjai között fedezte fel a jelet, és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba. A német népi nacionalista mozgalmak és a nemzetiszocialista ideológusok számára az árja eredet szimbólumává vált, mint horogkereszt.

A mozdulatlan középpont a világtengely, a szárak pedig a körülötte levő tér és az idő körforgását fejezik ki. Négy szára a négy égtájra mutat, horgai pedig a világegyetem elemi teremtőerőit jelképezik. Ázsiában a szvasztika ma is elterjedt és népszerű szimbólum. Az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják: templomot, oltárt, esküvőt, fesztivált és ünnepséget, ruhákat, ékszereket, járműveket, sőt még tortákat is díszítenek vele. A kínai térképeken ezzel jelölik a templomokat. Számos buddhista vallási irat elején is található szvasztika, akárcsak egyes Buddha-szobrokon. Emellett gyakran látható kínai élelmiszerek csomagolásán, ahol azt jelzi, hogy a termék vegetáriánus, tehát buddhisták is fogyaszthatják.
A szvasztika formája a napkorongot idézi a sugarakkal, egyúttal a Nap erejét és mozgását is jelzi. Négy karja azt ábrázolja, hogy a Nap folytonos mozgását a négy égtáj szakaszolja. Az alakzat a misztikus középpont szimbóluma, az univerzum működésbe lendülésére, teremtésére utal. A napkultusz, a napimádat része: a Nap a sötétség eloszlatója, a világosság forrása, az ember létének záloga.

A szvasztika karjai mutathatnak balra és jobbra. Az ősi írások a jobbos szvasztikát áldásos jelnek és maszkulin szimbólumnak tekintik. A Védák a mindenséget éltető Visnut napistennek is tartják, a szvasztika ezért Visnuval is kapcsolatos. Egyben a világ kerekét is szimbolizálja: a kozmosz fejlődését, egy rögzített pont körüli mozgását is leírja. A balos szvasztika, amely az óramutató járásával ellenkező irányban forog, a Nap őszi és téli pályáját jelzi, feminin és baljós jel. A jobbos szvasztikát az akadályokat elhárító Ganésa jelének is tekintik, míg a balos Káli istennőt személyesíti meg, valamint az éjszakát és a megsemmisülést szimbolizálja.