Boszorkány vagy fényhozó szent?

Lucia egy fiatal szűzlány 300 körül élt Siracusában. Beteg édesanyját kísérte Szent Ágota sírjához, ahol is álmot látott, majd úgy döntött: Krisztus jegyese lesz. Édesanyja meggyógyult, ám ettől még pogány férfihoz kényszerítette lányát, aki ezt annyira nem szerette volna, hogy állítólag saját maga szúrta ki a szemeit, hogy ne tessen vőlegényének. A hozományát pedig elvitte és szétosztotta a szegények között.

Végül dühös vőlegénye feljelentette, elítélték. Többféleképpen próbálták elvenni az életét, ám csodával határos módon egyik sem járt sikerrel. Az igás állatok nem tudták elmozdítani a testét, amikor a helytartó bordélyba akarta vitetni, a torkán átszúrt tőrtől pedig nyugodtan imádkozott, és a többi kínzás is hiábavaló volt. Végül máglyán égették el, így lett vértanúvá. A római katolikus egyház az V. századtól tiszteleg emléke előtt: a vakok, szemfájósok és a menyasszonyok védőszentjévé vált.

Skandináviába Luca hozza a fényt

Mivel 1852-ig, a Gergely-féle naptárreformig december 13-a volt az év legrövidebb napja, Szent Luciával ünnepelték az onnantól növekvő világos órák számát. A Lucia név a lux, azaz fény, világosság szóból ered, és a Svédek a mai napig ezt a vonalat követik: Luca napja a legnagyobb téli ünnepük a karácsony után. Ilyenkor az iskolákban Lucákat választanak, akik látványos menetben, fejükön gyertyás koszorúval, hagyományos énekekkel vonulnak fel este az utcákon.

A családokban is őrzik a hagyományt: a lányok fehér ruhába öltözve, erre az alkalomra sütött sáfrányos süteménnyel ébresztik a család férfitagjait. Az egyetemeken, főiskolákon zajos bulikat csapnak, hiszen ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetnek, mielőtt mindenki hazautazik a családjához az ünnepekre.

Dániába 1944-ben importálták a Luca-napot, kifejezett politikai utalással arra, hogy "fényt hozzanak a sötét időkben", azaz a német megszállás alatt. Azóta is hagyomány náluk ez a nap, bár a svédektől eltérően itt keresztény ünneppé vált. Ilyenkor ragyog fel a karácsonyi díszkivilágítás a házakon, és az óvodától az egyházi közösségekig mindenhol nagy ünnepnek számít.

Virgács helyett szén az olaszoknál

Szent Lucia szülőhelyén, azaz Szicíliában és Olaszországban teljesen más hagyománya van ennek a napnak, erősen emlékeztet a mi Mikulásunkra. Elsősorban a gyerekek ünnepe, akik ha jók voltak, kisebb ajándékokat és édességet kapnak, ha rosszak, akkor pedig szenet. Este a gyerekek harapnivalót készítenek ki Lucának, és sót, lisztet, cukrot a szamárnak, aki segít az ajándékokat cipelni. Lucát semmiképpen nem láthatják meg, hiszen akkor hamut szór a szemükbe, amitől meg is vakulhatnak.

Luca és a boszorkányság

Mi az egészből annyit őrzünk hagyományul, hogy Luca boszorkányos volt, hiszen nem fogtak rajta a válogatott kínzások - egyes mondák szerint a tűz nem is tudta elpusztítani. A Szent Lucia-alak átalakult Luca-boszorkánnyá. A bűbájosok, boszorkányok, rontások ellen pedig úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket.

Luca jeles termékenységi nap is: az első látogatóból jósoltak a várható állatszaporulatra. Ha Luca reggelén férfi lép először a házba, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő, akkor pedig ünő. Az asszonyoknak tilos volt varrni, mert akkor ?Luca bevarrja a tyúk tojólikát", és a ház fehérnépe azon a napon legalább háromszor kellett, hogy a küszöbre üljön, elősegítendő a bőséges tojáshozamot. Sok helyütt Luca estéjén, az ő erejének segítségével készítették el a gyógyfüvekből az orvosságokataz állatoknak. A néphagyományban igen jelentős nap, Luca méhében hordozza az újesztendő reménységeit, igaz gondjait és próbatételeit is.

Luca napjától az időjárást is jósolták: a karácsonyig eltelt tizenkét nap az év hónapjait jelölte. A hagyomány szerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.