Élet az élet után

Sokan vannak körülöttünk olyanok, akik egy különös, visszatérő álom, egy reinkarnációs hipnózis során előbújó emlék vagy egy súlyos baleset után átélt halál közeli élmény hatására megváltoznak. Hinni kezdik, hogy van élet az élet után, hogy lépteinket angyalok őrzik, s hogy legfőbb dolgunk megtudni, mivégre születtünk meg a földre. Ezek az emberek sorsfordító élményeikről nem szívesen beszélnek. Talán a megbélyegzéstől félnek, talán csak nem érzik szükségét annak, hogy másokat győzködjenek. Néhányan, akik mégis vállalták a beszélgetést, legbenső meggyőződésüket osztják most meg veletek.

 

Zuhanás az ötödik emeletről

Edina úgy emlékszik, tizenegy éves volt, amikor először érezte azt, hogy más, mint a többiek. A jó eszű, különc és magányos kislányt tanulási és beilleszkedési zavarai miatt szülei pszichológushoz vitték. A szakember enyhe kényszerességet és depressziós hajlamot diagnosztizált. Edina tizenhat éves korában, kétszeri középiskola-váltás és egy reménytelen szerelem után szedte be először egyszerre a számára felírt szorongásoldó gyógyszerek teljes havi adagját. Az öngyilkossági kísérlet után a főváros leghíresebb gyerekpszichiátriai intézményében kezelték, ahol erős, depresszió elleni gyógyszereket kapott. Ezután még kétszer mérgezte meg magát. Három gyomormosást, többhetes intézeti kezelést követően döntött úgy, többé nem kísérletezik a gyógyszerekkel. Ekkor történt, hogy nem pillanatnyi elmezavarában, hanem előre átgondoltan és eltervezetten kilépett a lakótelepi lakás ötödik emeleti ablakából.
- Nem figyelemfelhívásként tettem, nem akartam zsarolni vele senkit. Valóban meg akartam halni - mondja. Szőke, göndör fürtjei ugrálnak tökéletes arcéle körül. A ma húszéves lány olyan szép, hogy bármelyik magazin címlapjára rákerülhetne. Ő azonban nem akarja arcát, teljes nevét adni megrázó történetéhez.
- Ma már tudom - mondja -, hogy ott, abban a pillanatban, amikor az ötödik emeleti ablakból kiléptem, egy angyal szállt fölém. Isten küldte el hozzám, hogy megmentsen. Máshogy nem történhetett. Egy bokorra estem, három csigolyám összetört. Amikor a kórházban magamhoz tértem, anyám állt zokogva az ágyam fölött. Az osztályos orvos, akihez fájdalomcsillapítóért könyörögtem, azt mondta, ha balesetet szenvedtem volna, sajnálna, de neki egy taknyos öngyilkos ne hisztériázzon. Viszont az ország legkitűnőbb, legemberségesebb gerincspecialistája operált. Neki köszönhetem, hogy fizikailag tökéletesen meggyógyultam. A lelki békémet azonban egy különös asszonynak köszönhetem. Amikor a kórházból kiengedtek, Sziszi segített megérteni, hogy mi történt velem. Ő magyarázta meg, hogy az öngyilkosság semmiféle gondot nem képes megoldani. Mert hiába hal meg az ember, csupán fizikai teste szabadul meg a fájdalomtól, lelke tovább bolyong vigasztalhatatlanul, örökre. Sziszi magyarázta meg nekem, hogy Isten kiválasztott lelke vagyok. Azért küldte rám korábban a tömérdek szenvedést, azért mentett meg végül, hogy elvezessen arra az útra, amelyen járnom kell. Citrin- és krizoprázkristály-terápiával kitisztította belőlem a negatív energiákat. Felszabadultam, a fejem kitisztult, megszűnt a bennem lévő örökös feszültség. Elmúltak a fejfájásaim, megszűntek a gyomorpanaszaim, elmúlt az álmatlanságom. Tavaly kitűnőre érettségiztem. Idén sikerült nyelvvizsgáznom, és felvettek az egyik vidéki egyetem kémia-biológia szakára. Neurobiológus akarok lenni, agykutatással szeretnék foglalkozni. S bár néha még rám tör a kétség, valami furcsa halálvágy, ma már tudom, hogy régen volt életeim valamelyik sötét árnya kísért. De már azt is tudom, hogy védelem alatt állok, és nem történhet velem többé semmi rossz.

 

Előző életem tartozása volt

Tamás soha senkinek nem mondta el, miért is hagyta elveszni tizenkét milliós követelését, amelyért pedig négy évig pereskedett üzlettársával, egykori legjobb barátjával.
- Nyilvánvalóan őrültnek nézne mindenki, ha elmondanám. Holott nem vagyok őrült, és mióta úgy döntöttem, hogy kiszállok a mókuskerékből, mely évekig mérgezte az életemet, nyugodtan alszom, üzleti ügyeim, magánéletem rendeződött, és anyagilag rendbe jöttem.
Tamás üzlettársával tizenegy évvel ezelőtt találkozott egy nyilvános szórakozóhelyen. A két férfi már az első találkozáskor különös módon, régről ismerősnek érezte egymást. A jóízű beszélgetést újabb és újabb találkozás követte, míg végül közös üzleti vállalkozásba kezdtek. A használtgépkocsi-kereskedés gyorsan nyereségessé vált, és éveken át mindkettőjüknek szép hasznot hozott.
A hetedik évben azonban Tamás, aki korábban barátjában feltétel nélkül megbízott, rájött, hogy a másik a bevétel egyre jelentősebb hányadát elsikkasztja. A vitát óriási veszekedések, majd per követte. Tamás autóját ismeretlenek felrobbantották, irodáját vandálok verték szét, felesége életveszélyes fenyegetéseket kapott. A per tárgya tizenkét millió forint volt, de a tétje ennél sokkal nagyobb. A negyvenhét éves férfi idegei lassanként felmondták a szolgálatot. Már se aludni, se enni nem tudott. Nyugtatókon és altatókon élt, amikor egy regressziós hipnózis során meglátta magát egy előző életében.
Két viszálykodó törzs egyikének tagja volt, aki beleszeretett a másik törzs fejének lányába, s elrabolta őt. A lány apja mai életének üzlettársa volt. Abban az előző életében az apa egy szervezett akció során megpróbálta tőle visszaszerezni a lányát. A szabadítás során azonban a lány életét vesztette. Tamás azt mondja, annak a regressziós utazásnak köszönheti, hogy rájött, egy karmikus adósság csapdájában vergődik. S akkor határozta el, hogy veszni hagyja a tizenkét milliós követelését. Mert ennek így kellett lennie.