A molyember titokzatos eltűnése

Elhatároztam, hogy eltüntetem őket, és elrohantam molyirtóért. Igen ám, de olyan molyirtót nem árulnak, amitől a moly egyszerűen felszívódik és kész. De nem ám. Hanem molycsapdát árulnak, ami a következőképpen működik.

Van egy ragacsos kartonpapír, amit ki kell függeszteni a konyhába. Van azontúl egy kis biszbasz, amit elé kell lógatni. Na már most, ez a biszbasz be van kenve egy olyan anyaggal, ami szagot áraszt, méghozzá a lánymoly nemi szervének csábító szagát. Ezért van az, hogy az összes fiúmoly rohan a szag után, és csórik mind fölragadnak a ragacsos kartonon. Szörnyű, szívszaggató látvány, ahogy ott vergődnek a kartonon, a kajánul hívogató műillat tövében, míg éhen nem halnak, de mit lehet tenni. A lánymolyok meg eközben ide-oda repkednek tovább, keresik a fiúkat, és szenvednek. Meg én is. De legalább nem szaporodnak, és nem lepnek el mindent kis kukackákkal.
Na, ennyit a kajamolyokról. De nem róluk akartam beszélni. Az egészet csak azért mondtam el, hogy ízelítőt adjak a molyemberhez, aki még a kajamolynál is sokkal galádabb, kiirthatatlanabb és félelmetesebb. Hess.

Szóval, úgy negyven évvel ezelőtt Nyugat-Virginiában fura dolgokat észleltek. Úgyis mondhatnánk, pokollá vált az élet. Nem csak az UFO-k szaporodtak el arrafelé, hanem előkerült egy lény, vagy csoda tudja mi, aki halálra ijesztgette az embereket, és kinyírta a háziállatokat. Ez a lény négy éven át tartotta jeges rémületben az ott lakó amerikaiakat, míg végül gondolt egyet és felszívódott.

Molyember a temetőben

A feljegyzések szerint éppen 1966. november 12. volt, amikor egy temetőben öt sírásó tevékenykedett. Egy váratlan pillanatban látni vélték, amint egy hatalmas, ijesztő, sötét bőrű valami felrepült az egyik fáról, majd elhúzott a fejük fölött, de úgy, hogy majd hanyatt estek, aztán tovaszállt. A másodpercek hosszú óráknak tűntek, a rémülettől megdermedt emberek egymás szavába vágva mesélték a látványt. De a beszámolójuk megegyezett. A lény nem hasonlított madárhoz, még a legnagyobb fajta madárhoz sem, inkább hasonlított egy óriásemberre, akinek szárnya van. Néhány hétig szenzációnak számított az öt sírásó története, aztán kezdett volna már feledésbe merülni az egész, amikor is a lény újabb látogatást tett.

Óriási pillangó vagy rémronda tündér?

Egy Ohió Roverben élő asszony eleinte csak fantáziálásnak vélte hétéves kisfia izgatott beszámolóját, miszerint látott egy angyalt, aki lehet hogy ember volt, de az biztos, hogy szárnyai voltak. Nem sokkal később egy orvosfeleség ügyködött a zöldséges kertben, amikor egy két-három méteres valami óriási sebességgel elhúzott mellette. A doktornét óriási, csúf pillangóra emlékeztette a lény.
Salem közelében egy férfi két izzó, vörös foltot látott a mezőn. Odaküldte németjuhász kutyáját, aki viszont abban a minutumban, ahogy a foltok közelébe ért, eltűnt.

A száguldó szörny

Nemsokkal ezután két fiatal pár egy elhagyatott, világháborús fegyverraktár területén hajtottak át, amint az út mentén egy borzasztóan rémisztő alakzatot pillantottak meg. A lény hatalmas volt, és őket figyelte. A sziluettje olyan volt, mint egy emberé, csak jóval nagyobb, és két hatalmas szárnya is volt. A szeme tüzes fénnyel izzott, olyasmi volt, mint a féklámpák. A lény egyszer csak megfordult, és elcsoszogott a régi, elhagyatott raktárépület felé. A fiatalok a gázba tapostak, hogy minél hamarabb elhagyhassák a területet. Legalább 100 kilométeres sebességgel hajtottak, amikor a feleség felsikoltott: Követ minket! A lény látszólag minden gond nélkül vette a képtelen sebességet, és ment az autó után. Nagyon alacsonyan szállt, és szárnyai fesztávolsága legalább három méteres volt. Még csak nem is csapkodott a szárnyaival, hogy tartani tudja a sebességet, és eközben őrjítően hangos, cincogó hangot hallatott. A két házaspár végül sikeresen bejutott a városba, ahová a madárember nem követte őket. Amikor a rendőrséggel együtt visszatértek, már nyoma sem volt.
A következő időszakban a molyembert egyre több ember látta. A tanúvallomások összecsengtek: a lénynek nem volt csőre, csak nagy, kidülledő vörös, izzó szeme. Alakja emberszerű, magassága mintegy két, két és fél méter, és szárnya van. Képes egyhelyben körözni a levegőben, mint egy helikopter, és egy helyből képes felemelkedni. Néhányak szerint barna volt, mások szerint szürke. Járása a pingvinéhez hasonló, totyogó, csoszogó.

A háziállatokat lemészárlása, az autósok, illetve gyalogosok üldözése, ijesztgetése bevett szokás volt a molyembernél. Általában az út mentén vagy az erdő szélén lesett áldozataira. Egyszer egy vizslakölyköt találtak holtan nem messze a lakóhelyétől. A mellkasán egy szabályos, nagy lyuk volt, a szíve pedig mellette hevert a földön. Mintha kirágták volna. Egyetlen másik élőlény sem képes ilyen szabályos kimetszésre, és egyik ragadozó sem hagyná ott a kutya belsőségeit, húsát. A molyember gyakran hatolt be családi házak kertjeibe is. Kétségbeesett szörnyvadászok próbáltak a nyomára bukkanni, üldözték és keresték, de sikertelenül. Soha nem tudták elkapni. A lényt 1969 végén  látták utoljára, és szerencsére soha többé. Senki nem tudja, hová lett, talán áldozatául esett egy "égi molyirtónak".

Forrás: www. ufoesparacikkek.gportal.hu (Simon Gergely)

Folytatjuk!