2012 - avagy jön az Aranykor?

Az idő misztériuma

A tudomány legmaterialistább szakaszában, minden mást (többek közt a józan eszet is) kizárva  egyeduralkodott az a pozitivista szemlélet, miszerint az idő lineáris. Ebből adódóan az időnek csak mennyiségi jellege van: több idő telt el, kevesebb idő telt el. Az idő minőségéről szó sincs…

Mindenféle metafizikai bizonyítás nélkül induljunk ki abból a tapasztalatilag is kiválóan alátámasztható tényből, hogy az idő ciklikus, periodikus, ami a világegyetem égitesteinek forgási/keringési idején alapul. (Aki nem hiszi, járjon utána! Itt kezdheti: nappalok-éjszakák; holdfázisok; évszakok stb.) Vegyük hozzá még az analógia tant is, hogy eljussunk oda, hogy a mikrokozmikus rendszerek az idő nagyon kis egységeivel működnek (elektronpályák keringési ideje, a fény periódusideje stb.), míg a makrokozmikus rendszerek (naprendszerek, galaxisok) az idő hatalmas egységeivel – mindennek persze akkor van értelme, ha az időt mondjuk az emberi élet hosszához viszonyítjuk. Ez azért célravezető jelen esetben, mert erről van tapasztalatunk.

 

Csillagászati tények fényében

Naprendszerünkben a személyes “bolygók” (Merkúr, Vénusz, Mars + Hold és Nap) keringési ideje a 88 naptól a 687 napig terjed, míg a külső bolygók keringése már századokban mérhető (pl. a Plútó 248 év alatt kerüli meg a Napot). Ha tovább tágítjuk az idő periódusát, eljutunk oda, hogy a Föld ferde tengelye 25.920 év alatt ír le egy teljes kört (egy kúpot kialakítva) a Zodiákuson – ez a tengelyprecesszió. Platón ennek a világévnek az 1/12-ét hívta világhónapnak (érának), és jelenleg arról folyik a vita, hogy most már beléptünk-e a Vízöntő érába vagy még a Halak érájában vagyunk. (Egy éra 25.920 / 12 = 2160 év).

Látjuk, hogy nem csak a modern csillagászat volt ezeknek a tényeknek a birtokában, hanem az ókori görögök is jól ismerték ezt a hatalmas ciklust, amit többek közt az indiaiak is már évezredek óta használnak.

Mit mondanak a Védák?

Az indiai szent iratok, a Védák – melyekből a védikus asztrológia is ered – természetesen részletesen beszélnek a világévről. Egy múlt században élt bölcs asztrológus, látó, név szerint Sri Yukteswar, a Védák alapján arról tanított, hogy a világév Arany-, Ezüst-, Bronz- és Vaskorra oszlik, melyek egymáshoz viszonyított időtartama 4:3:2:1. Az egyes korok (yugák) elején és végén van egy 10%-os átmeneti időszak, amikor az adott korszak befejeződik, lecseng ill. az új elkezdődik. A teljes ciklusnak van egy leszálló és egy felszálló ága, és a korok az ábrán látható módon követik egymást.

Sri Yukteswar 1000 évre (+ 2 * 100 év átmeneti időszakra) teszi a Vaskort, így a négy kor ideje (Vaskor…Aranykor) az alábbiak szerint alakul (zárójelben az átmeneti időszakokkal):

1000 + (2 * 100) + 2000 + (2 * 200) + 3000 + (2 * 300) + 4000 + (2 * 400)  = 12.000 év.