A macska hetedik érzéke

2011. szeptember 21. 11:30 - Szigeti Kata
Ezt a titokzatos, kiismerhetetlenül zárkózott állatot hol istenként tisztelték, hol meg üldözték, máglyára vetették, mert az ördög földi megjelenésének vélték. S bár szimbolikus jelentősége mára jelentősen megfakult, azért az ösztönéből fakadó bölcsessége a régi.
A régészek szerint a macska már tizenkétmillió éve él a földön. A legelterjedtebb álláspont szerint a régi egyiptomiak háziasították a macskát négyezer évvel ezelőtt. A magtárakban tárolt szemes terményt óvta a rágcsálóktól, és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanná tette.
Ám egy újabb felfedezés szerint az egyiptomiak is "örökölték", ugyanis a legújabb régészeti feltárások alapján az ember és a macska barátsága akár kilenc és fél ezer évre is visszanyúlhat. A Ciprus szigetén, Szillurokambosz településen - egy újkőkorszaki temetkezési helyen - talált leletek ugyanis arra utalnak, hogy a macskát tisztelettel hantolták el, s azért ölhették meg, hogy elkísérje az gazdáját a túlvilágra. Vagyis a macska és az ember között már ekkor is valamiféle spirituális kapcsolat létezhetett.



 




De vajon mit tiszteltek, mit tartottak szentnek az ősi népek ebben az állatban, amely a kelta hagyomány szerint az oroszlán tüsszentéséből született? Általánosságban a macskák lelkében felemelkedett lelkeket véltek felfedezni, akik a szellemek érzékelésére is képesek, köszönhetően hatodik érzéküknek. A legtöbb kultúrában a macska egyfajta szerencsehozó, az emberi létet védelmező lény, akit tisztelni kell. Egyiptomban Básztetet, a föld és a termékenység istenasszonyát is macskafejjel ábrázolták. Időszámításunk előtt ezer körül líbiai eredetű fáraók jutottak Egyiptom trónjára, az egekig emelték a macskakultuszt. A szentként tisztelt állatokat szentélyben tartották, ellátták őket minden jóval, és tetemüket - a fáraókéhoz hasonlóan - bebalzsamozták, s így helyezték örök nyugalomra. A gazdagok macskáinak sírjába balzsamozott egeret is tettek, hogy ha megéheznének, legyen mit enniük. Aki egy macskát megölt, az halállal lakolt tettéért, és nem számíthatott fáraói kegyelemre. Kr. e. 525-ben a nagy fáraó csapatai nem mertek harcolni Kambyses perzsa király katonái ellen, inkább feladták városaikat, mert a perzsák ördögi hadvezére a katonák sisakjára, pajzsára élő macskákat köttetett. A szent állatra pedig hogyan is támadhatott volna a macskarajongó egyiptomi? Az Egyiptomból elhurcolt műkincsek múzeumi termei  a világ nagyvárosaiban ma is ősmacskákkal vannak tele: papirusztekercseken a szent macskák ájtatos pofácskája látható. Ők ülnek a vitrinek mélyén agyagba égetve, őket faragták elefántagyarból, őket öntötték aranyszobrocskákba. Mert az ókorban úgy hitték, a macska szerencsét és gyermekáldást hoz. Annyi gyermeke lesz a fiatalasszonynak, ahány cicaszobor van a házban.  A legnagyobb "kőmacska", a szfinx máig őrzi Egyiptomban a fáraók titkát. A buddhizmus szerint a macskalét a jók kiváltsága, a paradicsomba való belépés előszobája. Kínában is természetfölötti képességekkel ruházták fel a bársonytalpú kis négylábúakat: az ártó szellemek, démonok ellenségeinek tartották őket, akik mágikus erővel bírtak. A kínai asztrológiában helyenként a nyúl évét a macska évének nevezték el, és az év szülötteinek személyiségét a macskáéhoz hasonlítják. Japánban ugyancsak szerencsehozónak tartották - és tartják ma is. A legenda szerint az egyik templom szerzetesének macskája úgy mentette meg egy gazdag és magas rangú ember életét, hogy elcsalta az alól a fa alól, amelybe nem sokkal ezután belecsapott a villám. Mohamed prófétáról feljegyezték, hogy egy alkalommal inkább óvatosan letépte díszes ünneplőruhája ujját, mintsem megzavarja édes álmukban a köntösén alvó kiscicákat.



 





12
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 2 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



a Nyúl éve
2011. szeptember 23. 16:13

ó hell yeah, kell egy cica!!!

tejútlefetyelő
2011. szeptember 23. 10:41

Én mindig is cicás voltam (persze a kutyusokat is szeretem). 15 éve van cicám, aki tényleg ráérez, ha szomorú vagy ideges vagyok, olyankor gyakrabban jön dorombolva nyugtatni. Ő az én Xanaxom. Ami a 6. (vagy 7.?) érzékét illeti, szintén megerősíthetem. 2 évvel ezelőtt elveszítettem valakit, ami nagyon megviselt. A cicámat felhoztam Bp-re vidékről, hogy elvonja a figyelmemet és segítsen túljutni a megrázkódtatáson. Az elveszített ember egy énekes volt és a dalai szóltak, amikor a cica egyértelmű jelét adta, hogy látja! Tusolni akartam, és közben feltettem a szerettem CD-jét a nappaliban, a cicát alig tudtam kitessékelni onnan, mert "valamit észrevett", és mindenáron vissza akart menni! Mintha ott se lennék, "kikerülve" engem a tekintetével, csak egy pontra koncentrált mögöttem. Nagyon furcsa volt már ez is. Becsuktam végül az ajtót, a másik bejáratot pedig elbarikádoztam (átalakításnál levettük az ajtót), mire végeztem a zuhanyzással, a cica az előszobában már nem volt! Mindent megtéve (pedig nem volt könnyű dolga) bejutott a nappaliba és nyugodtan feküdve meredt az előzőleg kiszemelt pont felé... Mivel az elhunyt szerettem előzőleg is több jelét adta a jelenlétének, ez az eset csak megerősített hitemben. A cicám korábban nem csinált semmi hasonlót, még akkor sem, ha egyébként öntörvényű. Imádom őket!