A magyar mondák mitikus állatai

A csodaszarvas

Feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú csodaszarvas mondát, mely később a keresztény Hubertus mondakörrel keveredett. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél, és egyes észak-amerikai indián törzseknél is régóta a csillagos ég jelképe.









Kézai Simon Gesta Hungarorumában maradt fent az a monda, mely szerint a Hunor és Magor nevű testvérpárt - akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak - új, letelepedésre alkalmas területre vezette a szarvas.
A regösénekekben szereplő csodaszarvas mindig hím állat. Vas megyében, Bucsun, a századfordulón feljegyzett változat szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt. A Dozmaton feljegyzett változat szerint homlokán van a fölkelő fényes nap, oldalán a hold, jobb veséjén az égi csillagok. Más dunántúli változatok szerint ezer ága-boga van, rajta ezer misegyertya.

A fehér ló

Az ősi magyar nép a fehér lovat szent állatnak tekintette. A fehér ló mondája a honfoglalás környékén született legendák egyike, amely évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn, míg lejegyezték a Képes Krónikában:
Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy a legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol nincs, ezért elküldtek egy hírszerzőt, Kusidot, hogy a vidéket szemlélje meg. Amikor Kusid megérkezett a Dunához, azt látta, hogy a táj kellemes, a föld termékeny. Mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, Szvatoplukhoz. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, örvendezett, mert azt hitte, hogy parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék.
Kusid a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, a fekete földből rögöket vett fel, és visszatért az övéihez. Azok felismerték, hogy a föld igen jó, a víz pedig édes. Ezután Kusidot visszaküldték a fejedelemhez egy nagy fehér paripával, aranyozott nyereggel. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült. Ekkor Kusid azt kérte tőle, hogy földet, füvet, és vizet adjon cserébe. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt:
- Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak.
Kusid ezzel a hírrel övéihez visszatért. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel bejött Pannóniába, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa. Amikor a fejedelem ezt meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, és a magyarok elé vonult. A csatában Szvatopluk seregei vereséget szenvedtek, a magyarok egészen a Dunáig üldözték a fejedelmet. Ott ijedtében a folyóba ugratott, és vízbe fulladt.

A griff

A magyar népművészetben is megjelenik a griff. A Fehérlófia mesetípus számos változata közül néhányban megjelenik a griff, amely oltalmazza a hőst. Ez a madár igen nagy, ragadozó madár és oroszlán keveréke, hegytetőn vagy óriás fa tetején fészkel, a sárkány ellensége, akitől a hős a griff fiókáit megvédi, ezért elnyeri a griff háláját. A griffmadár a magyar mondavilágban egy nagy, csodás, oltalmazó lény.

Kézai Simon így ír a griffről: "Ama pusztaság hegyeiben (Szittyaország) kristály található, és a griffek fészkelnek ott, és ott költik ki fiókáikat a madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak".

A daru

A daru a magyarság ősi vándormadara, amely szintén kapcsolatban állt ősi hitvilágunkkal. Daru-szobrot ma is találunk Belső-Ázsia énekmondóinak és gyógyító embereinek a háza előtt, de szerepel a Tiszaeszlár-Bashalomban talált X. századi ezüst karperecen is. A koronázási palást szegélyén pártás daruk vannak egy tulipán két oldalán. Ilyen formában találjuk meg IV. Béla címerében is. Párosával, őrmadárként szerepel a XIII. és XIV. századi magyar pénzeken, Károly Róbert dínárján.