A színek hatalma

Mindennapi életünkben a színek legtöbbször természeti jelenségekhez kötődnek. A kék mindig a tengert, az eget, a látóhatárt idézi, a zöld a természetet, a megújulást, a vörös az életet, a haragot, a vért, a forradalmat.

Aki egy nehéz nap délutánján úgy érzi, nem tud még pihenni, legalábbis nem a lakásban, az sétálni indul, és közben nem is sejti, hogy ezt azért teszi, mert a szervezete a zöld színre vágyik. Hívja a park, az erdő, a domboldal vagy a folyópart. Viszont ha a környezetében sok a vörös, a narancsszínű vagy a sárga, akkor feltöltődik energiával, s ilyenkor még a munka is könnyebben megy, mert ezek a színek a tevékenységre hatnak pozitívan.

Ősi szimbolikus jelentés

Már az ókorban ismerték - igaz, nem sokan és nem mindenhol - a kromoterápiát, a színek gyógyító hatását. Az ehhez készült elmélet hívei állítják: a szervezetnek sok egyéb mellett mindig a megfelelő színre van szüksége a normális működéshez. Az őskorban a halottat azért festették vörösre, mert hitték, hogy az "élet színétől" újraéled. Úgy gondolták, minden embernek meg kell kapnia bizonyos "színadagot", és akkor nem lehet nagyobb baja.

A színek szimbolikus jelentése összefügg az emberi pszichikumra kifejtett hatásukkal. A szerelmes azért piros rózsával üzeni meg érzelmeit, mert ez a szenvedély jelképe. Ugyanakkor a vörös izgat is, gerjeszti a nemi vágyat. Nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül a prostituáltak vörös inget viseltek. (A híres Greco-festményen, a Szent család című képen bűnbánó Magdolna, a bűnös nő lángoló vörös leplet von lehajtott fejére.)
A színekben rengeteg hangulatkeltő elem rejlik. Az egyik derűt, örömet, a másik nyugalmat, áhítatot, a harmadik bánatot ébreszt.

A színek és a személyiség

Mindenki ismer olyan embert, aki tarkán, színekben gazdagon öltözik és olyat is, aki épp ellenkezőleg, egy vagy két egyszerű színt kedvel csak öltözködésében, és ezen hosszú évtizedeken át nem változtat. A szakértők kétféle magyarázatot találtak a jelenségre. Az egyik szerint azok nem kedvelik a színeket, akik gyermekként meglehetősen sivár, egyszínű világban éltek. Mások viszont alaposan megjegyezték, szinte beléjük vésődött a gyermekkori játékok színe, vagy a táj, ahol felnőttek.
A másik magyarázat a színek jelképrendszerével függ össze. Sok ember, különösen a nők öntudatlanul is lelkiállapotukhoz illesztik a ruhájuk, lakásuk színvilágát. Aki alapjában rosszkedvű, szívesebben hord szürkét vagy feketét.

A VÖRÖS - Az élet színe.
Az élettel teli, kirobbanóan szép emberek, és az élet örömeit kedvelők a pirosért rajonganak. Nem véletlen, hogy az autógyárak néhány sportkocsit eleve piros színben gyártanak - e műfajban elképzelhetetlen a fekete vagy a szürke.
A pszichológusok hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy a lobbanékony természetű emberek (és a 14-18 éves fiatalok) nagyon kedvelik a vöröset. A tizenévesek hangulata a legváltozóbb, ők az egész világgal szemben állnak, mindenkivel harcba szállnak. Érzelmük ekkor teljesedik ki, rajongásuk mindinkább a másik nem felé fordul. Dacolnak a szüleikkel, tanáraikban ellenfelet látnak.
(Aki a vöröset kékkel együtt választja, az többnyire ingerlékeny, idegileg labilis. A vöröset-zöldet együtt választók körében sok a nyugtalan álmú, a rossz alvó.)

A KÉK - évezredek óta a végtelenség jelképe.
Az egyiptomi sírokban sok kék kőből faragott amulettet találtak - a lélek halhatatlanságának szimbólumaként.
A világos, hideg kéket elsősorban a lányok kedvelik (fiúk szinte alig választják), vagyis ez a szín női tulajdonságokat hordoz. Könnyed, finomsága kilendít a rohanó élet zsivajából, csendet, nyugalmat áraszt. Kedvelői kitartóak a munkában, hűek az eszméikhez, még akkor is, ha ebből hátrányuk származik. Nehezen befolyásolhatóak, inkább ők győznek meg másokat. Nagyon szeretnek vitatkozni. Fontos számukra, hogy a környezetük jó véleménnyel legyen róluk.

 

A sötét, meleg kék és az ultramarin kedvelője egyszerre helyt tud állni a családban és a társadalomban is.

A világoskéket zölddel együtt szeretők köréből kerülnek ki a skizofréniások. Ahogy Csontváry és Van Gogh képein sem véletlen e két szín állandó együttes megjelenése. Van Gogh még az Önarcképének hátteréül is a világos kékeszöldet választotta, pedig szenvedélyes festő volt. Végül elmegyógyintézetben fejezte be az életét (és persze ott is a kékeszölddel nyugtatta fáradt idegeit).