Halálpiramis Mexikóban

Ilyen pontos helyszín megállapításra még egy évtizeddel korábban sem volt képes az archeológia. A szakemberek megállapították, hogy a Yucatan-félszigeten háromezer esztendővel ezelőtt virágzó maja városban a birodalom többi részéhez hasonlóan napirenden volt az emberáldozat kegyetlen kultusza. Az itteni, piramis-formájú áldozati templomban azonban egyedi módon ért véget a szerencsétlen kiválasztottak gyakran nagyon rövid élete: a 30 méter magas piramis mélyén tartott, kiéheztetett jaguárok végeztek velük.

A jelek szerint az áldozatok hosszú szertartás után kerültek a felsőbb szintekről egyre lejjebb, amíg aztán a papok belökték őket egy aknaszerű nyílásba. Az a végén barlanggá szélesedett; ott várták az érkezőket az ítélet-végrehajtók, az errefelé szent állatnak számító jaguárok. A maja birodalom maradványaira eddig is jellemző volt a szépség és brutalitás sajátos elegye. A jaguárvárosi halálakna bejáratánál például ember nagyságú maja istenszobor búcsúztatta a biztos halába zuhanókat.
Dr. Letícia Varas asszony, a kutatások vezetője közölte: mindenütt egyedülállóan szép domborműveket és egyéb képzőművészeti remekeket, valamint maja írásjeleket találtak. Ezeket eddig nem tudták megfejteni, még sok rejtély vár felderítésre.

A maja birodalom

A maja kultúra első csírái a sumér-és az egyiptomi civilizációval egy időben jelentkeztek Közép-Amerikában. Birodalmuk meglepően hosszú ideig, majd három évezreden keresztül állt fenn, e tekintetben az egyiptomi és a távol-keleti civilizációkhoz mérhetjük őket. A maják már két évezreddel az európai hódítók megérkezése előtt ismerték az írás művészetét, amelyet a papíralapú könyvekhez rendkívül hasonló, fakérgekből összeállított kódexeikben is gyakran alkalmaztak.
A maja vallás világképe szerint az égbolt 13, egymás fölött elhelyezkedő "égi szférából" áll, emellett náluk is feltűnik a "pokol" fogalma, amely mintegy 9 szférával a föld szintje alatt helyezkedik el. A Földet hol, mint négyzetet, hol pedig, mint háromszöget képzelték el, amelynek sarkain égig érő fák nőnek, s ezek tartják a Föld felett tetőként elhelyezkedő égboltot.

Az általuk használt időszámítási egységek több ponton erősen különböznek a nálunk megszokottaktól, helyenként azonban jóval pontosabbak voltak annál. A Gergely-naptárhoz hasonlóan ők is 12 hónapra osztottak egy évet - kezdetlegesnek vélt eszközeik ellenére meglepő pontossággal. Ez a precizitás a napévek kiszámításánál a legfeltűnőbb, ahol mindössze 0,0002 napot tévedtek a valós, azaz csillagászati napév hosszához képest! Bár számításaik mindössze 0,0001 nappal pontosabbak a Gergely-naptárnál, az elsőség mégis elvitathatatlan tőlük.

Hasonlóan meghökkentők a maja matematika eredményei is: számolási rendszerük a 20-as számrendszeren alapult, és mintegy ezer évvel megelőzve az indiaiakat, már Kr.e. 500 körül használták a helyi értéken alapuló számolást. S míg Európa még "az ujjain számolt", a maják már bevezették a zéró érték, vagyis a nulla számtani fogalmát.
A maja civilizáció virágkorában hatalmas városokat építettek a mai Guatemala és Mexikó területén, ám ezek a VIII. század után máig nem tisztázott okokból lehanyatlottak, egyes nézetek szerint talán azért, mert a maják felélték természeti erőforrásaikat. Valószínűleg az erdőirtás, és a föld túlművelése vezethetett idáig. Az uralkodók is egyre többet követelhettek alattvalóiktól, akik feltehetően fellázadtak. A felkelés részletei nem ismeretesek, de éhínség lehetett, és az ivóvíz is elfertőződött, mert az Istenek kiengesztelésére számtalan holttestet dobtak a folyókba és tavakba.