Titkos társaságok: a szabadkőművesek

Titkos társaságok a mai napig léteznek, és a legkülönbözőbb célok vezérelhetik őket, például a társadalmi fejlődés elősegítése, vagy egy nép szabadságának kivívása. A titokzatos, zártkörű szervezetek léte és működése számos találgatásra ad okot. Sokan azt feltételezik róluk, hogy valamilyen sötét cél elérése (pl. világuralom) érdekében dolgoznak.

A szabadkőművesség angol és francia rendszere

A szabadkőművesség világszerte több millió taggal rendelkező mozgalom, amely - önértelmezése szerint - az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik. Tagjai beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkőművesség szimbólumrendszerének mélyebb jelentését.

Az ún. angol rendszerű (vagy reguláris) szabadkőművességben a tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását - azaz, hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben - nem firtatják, hiszen a páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik. Az ún. francia rendszerű (vagy irreguláris) szabadkőművességben nem követelmény az Isten-hit, az ebben a szisztémában dolgozó szervezetek időnként politizálnak is.

A szabadkőművesség eredete

A társaság eredetét illetően számos mitikus magyarázatot ismerünk, így származtatják a jeruzsálemi templom építőitől, akiknek bölcsességét a templomos lovagrend, majd a rózsakeresztesek közvetítették a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal, illetve a kelta pogánysággal hozzák összefüggésbe.

Feltehetően Skóciában már a XVI. században, Angliában a XVII. századtól megkezdődött a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakította az Angliai Nagypáholyt. 1728-ban Párizsban létrejött a Francia Nagyoriens, később az előbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris testvériség megnevezéssel illették. James Anderson 1723-ban összeállította és kiadta a szabadkőműves alkotmányt.

1929-ben az angolok kiadták a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot, amelyben deklarálták, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.