Angyalok a Bibliában

De mielőtt a nevükön szólított angyalok, arkangyalok segítségét kérjük, vagy mielőtt az angyalokkal díszített jóskártyához fordulunk tanácsért, gondoljuk csak át, honnan is kaptunk igazi hírt e számunkra oly kedves "angyalvilágról". Mindannyiunk számára evidens, hogy az angyalok szorosan kötődnek Istenhez, és az ő "tevékenységéhez". Legegyszerűbb tehát, ha az angyalokról többet szeretnénk tudni, ha a Bibliához fordulunk. Az Ószövetségben mintegy száznyolcszor, az Újszövetségben pedig százhatvanötször találkozhatunk olyan fejezettel, ahol angyalokat említenek. Bőséges információra lelünk tehát a Szent Könyvben, hogy megalapozhassuk az angyalokról szerzett információinkat.

Mi dolguk az angyaloknak?

Az angyal szó valójában a görög aggelos-ból származik, ami hírnököt jelent. Nem kell sokáig kutakodnunk, elég, ha Szűz Mária fogantatására gondolunk.
"A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. (...)
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának." (Lukács 1. 26-35.)

De nem csak a hírnök szerepét kapják az Írásban az angyalok. Olyan utalásokat is találunk, amikor prófétákat, papokat vagy gyülekezeti vezetőket ábrázolnak angyali tulajdonságokkal. De lehetnek hírnökök jelenségek, vagy tárgyak is, amilyen például az égő csipkebokor, ami Mózest meggyőzte arról, hogy Isten szól hozzá, vagy a felhőoszlop és tűzoszlop, ami óvott a forróságtól, illetve megvilágította Mózes népének az utat:
"És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágítsd nékik az utat, melyen menjenek." (Nehémiás könyve, 9. 12.)
Általánosan pedig lelkek egész soráról beszélhetünk, akiket Isten teremtett, beleértve a jó és rossz angyalokat, illetve a különleges angyalokat, mint a szeráfok, kerubok, arkangyalok.

Hogy születtek az angyalok?

Az angyalok nem maguktól lettek, és nem voltak öröktől fogva. Őket is Isten teremtette, ahogy mindent és mindenkit.  "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le." (Nehémiás könyve, 9. 6.)
Hogy e "seregek" teremtése mikor történt, arra nincs konkrét utalás a Bibliában. Talán az Ég teremtése után, és a Föld teremtése előtt, hiszen Jób könyve szerint "ujjongtak mind az istenfiak", amikor a Föld megteremtetett, vagyis akkor már létezniük kellett.
Hogy hányan vannak, arra sincs pontos adat a Szentírásban, csak következtetni tudunk, hogy nagyon sokan. Nem is egyenként vannak számon tartva, hanem seregenként:
"Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" (Máté, 26.53.)
Mivel az angyalok nem halandó lények, kezdettől fogva vannak, és nem csökken a számuk.