Élj szenvedés nélkül!

Mindannyian a boldogságot keressük. A nyugati társadalmak polgárai azt hiszik, a boldogság az anyagi javak felhalmozásával jár. Egyre jobb és jövedelmezőbb állás, egyre nagyobb ház, gyorsabb kocsi, drágább és drágább ruhák, órák, ékszerek... Még ha az eszünkkel tisztában is vagyunk azzal, hogy a "pénz nem boldogít", a hétköznapjainkban mégsem tudunk szabadulni ettől a hittől, ezen keresztül pedig a pénz rabságától.

A gazdagék sem mindig boldogok

Tendzin Gjaco, a dalai láma egyik értekezésében egy olyan történetet mesél el, amikor egy nagyon gazdag házhoz hívták vendégségbe. A kényelmet több fős személyzet biztosította, az asztalok roskadoztak a sok finomságtól, a délutáni sziesztát a száz négyzetméteres teraszon méregdrága, süppedős fotelok biztosították. A házigazdák szívélyesek voltak és kiegyensúlyozottnak, boldognak látszottak. A Láma azt írja, már-már kezdte elfogadni, hogy az anyagi javak mégiscsak vezethetnek boldogsághoz, de akkor fura dologra lett figyelmes. Este, amikor bement a fürdőszobába, a mosdó fölötti szekrényben egy rakás nyugtatót, altatót, antidepresszánst pillantott meg.
Elgondolkodott a látottakon, és arra a megállapításra jutott, hogy az anyagi javak bősége nem csillapít más problémákat. A gazdagokat sem kíméli a stressz, a lelki sivárság érzése, a szeretetlenségtől, betegségtől, magánytól való félelem, a depresszió.
"Az érzéki vágyak teljesítése olyan, mint amikor sós vizet iszunk: vágyunk és szomjunk egyre csak növekszik tőle" - állítja Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma. 

 

De ki is a dalai láma?

Mára szégyellem, de amikor kislány voltam, egyértelműen az állatkertben látható lámával azonosítottam be a számomra elképzelhetetlen illetőt, akire édesanyám itt-ott utalt intelmeiben. Például, amikor megkérdeztem, ki tüntette el a fél pár cipőmet, rávágta: a "dalai láma". Vagy amikor családilag azon vitatkoztunk, ki fog elmosogatni a vasárnapi ebéd után, akkor is általában a "dalai lámára" esett a választás. Ezúton is elnézést kérek Őszentségétől magam és családom nevében.
A dalai láma a tibeti buddhizmus Gelug irányzatának vezetője. Az első dalai lámát a feljegyzések szerint a tizennegyedik században választották. Minden második tibeti buddhista szekta elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el. Valójában a pancsen lámának magasabb vallási rangja van a dalai lámánál, így a dalai láma inkább átmeneti vezetőnek tekinthető. Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosából, Lhasa-ból igazgatta az ország nagy részét egészen 1959-ig, amikor száműzték, és Indiába kellett menekülnie.
A dalai lámák a hit szerint az együttérzés állapotának megtestesülései. Olyan megvilágosodott lelkek, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget tovább szolgálhassák.