Az ájurvédikus alkatok és a stressz

Stressz lép fel, ha új helyzethez, szituációhoz, megterheléshez kell alkalmazkodni. A behatás fizikai, mentális, emocionális, szociális és lelki indíttatású lehet. Csak kellő rugalmassággal lehet visszajutni a normális állapotba.

Az ájurvédikus alkatok és a stressz

Az ajurvéda szerint az egyénre hatnak: az artha – az univerzum erői, a kála – a klíma, évszakos és napi időjárás, a karma – a determináló erők és más kozmikus befolyások: a jelen és megelőző életek jótettei és bűnei, az indriják – az érzékszervek vagy exteroreceptorok.

Az indriják szabályozóként hatnak az arthára, a kálára és a karmára – az indrija számjata (homeosztázis = a szervezet egyensúlya) megőrzésében. Ha az ingerküszöb túl alacsony vagy túl magas, akkor kiegyensúlyozatlanság lép fel, ami belső stresszt eredményez.

A tridosa a három hatóerő a testben, melyek jelentésük sokrétű.
Vata – az idegi modulátor. Pitta – a vegyi modulátor (enzimekkel, hormonokkal, vitaminokkal), a Kapha – a hatást adó vagy kiegyensúlyozó, aminek ellenhatása van.
A ráta jelenthet katabolizmust, azaz a lebontó élettani folyamatok túlsúlyát. A pitta metabolizmust, azaz anyagcserét, a kapha anabolizmust, azaz a felépítő élettani folyamatok túlsúlyát mutatja.

 

A dosák áthatják az egész testet és elmét is. mindegyik dosa állapota lehet: vriddhi – súlyosbodó (nehezebben elviselhető), ksaja – kisebbedő, számja – egyensúlyban lévő.

Az ember egyedi természete, alkati típusa a prakriti. Prakriti hat az ember felépítésére, testrészeire, szerveire, érzéklelésére, élettani, mentális és pszichikai tevékenységére is. Ezek szerint különbözőségek, másságok vannak. A legtöbb ember kétdosás, és az első dosa erőteljesebb a másiknál. Lehet váta-pitta, pitta-váta, pitta-kapha, kapha-pitta, váta-kapha és kapha-váta.

A szervezet túlélését és a stresszből való gyógyulását nagy mértékben a tridosa mechanizmus integritása determinálja és kapacitása (teljesítőképessége) arra, hogy visszaállítsa magát az egyensúlyba (számja) vagy egyenletes állapotba.

A váta, pitta vagy kapha kibillenésénél, zavaránál negatív emóciók jutnak érvényre. A negatív emóciók károsítják az immunrendszert. Az elnyomott, -fojtott emóció allergiát okozhat.

Az elme akkor van egyensúlyban, amikor nem zaklatott, nyugodt és határozott. Az ilyen állapotú elmével rendelkező ember a legnagyobb hatékonysággal lépes tevékenykedni, és az elméje mindeközben megőrzi egyensúlyát. A kiegyensúlyozatlan elme fokozatosan határozatlan lesz és elmerül a stresszben.

Az elme a következő állapotokat (gúna) ismeri: szattva (tudás, tisztaság), radzsasz (cselekvés, indulat), tamasz (apátia, érdektelenség). A pszichikai sérülések vagy egyensúlyhiány a szattva csökkenése és radzsasz növekedése miatt merülnek fel. A szattva csökkenésével gyengül az elme, határozottság, és a megkülönböztetés iránti képesség (a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége). Ha a hasonlatos helyzet sokáig elhúzódik, akkor az elme belemerül a stresszbe. Végeredményben pszichikai rendellenségek jönnek létre: nyugtalanság, depresszió, félelem, és az idegrendszer gyengesége.