Gyógyíthatatlan betegség nincs! - 2. rész

Lujza tíz kezelés után megfogant

Lujza hanyatt fekszik a franciaágyon. Keze-lába kalimpál, nevet az idegenre. Az apró óbudai lakásban a könyvekkel borított faltól két lépés az íróasztal, talán három a rácsos ágy. A pelenkázó mögött számítógép bújik el a sarokban. Fény dől be az ablakon. Tavasz van kint a parkban és itt bent a szívekben. Egy vékony és végtelenül nyugodt édesanya nézi négy hónapos kislányát. És büszke. Olyan büszke, amilyen csak anya lehet egészséges, gyönyörű gyerekére. Szeretek kisgyerekes mamákhoz riportra járni. Szeretem a csecsemők illatát, a csendet, az arcokon felfénylő mosolygást és a derűt. Szeretem nézni a csecsemőjüket szoptató anyukákat, mert megáll körülöttük a rohanó idő, a szavak elcsendesülnek és csak fontos dolgokról mesélnek. A terhesség csodálatos kilenc hónapjáról, a születés misztériumáról, a baba mosolyáról, a tökéletes összetartozás élményéről.

Böröczki Kata azt mondja, hogy mielőtt Lujzával áldott állapotba került, sok rossz élménye fűződött orvoshoz, nőgyógyászhoz. Egy különös hormonális probléma miatt járt orvostól orvosig. Szervezetében ugyanis szokatlanul magas volt a prolactin hormon szintje.
- Tudod, ez az a hormon, amely akkor keletkezik bőséggel a nők szervezetében, amikor a kisbabájukat szoptatják. Nálam azonban valamiért már tizenéves koromban is magas volt. Huszonhárom éves voltam, amikor az éppen aktuális nőgyógyász - a leleteim alapján - első ottjártamkor kiváltó okként agydaganatot, következményként mellrákot, sorvadt méhet és vészes csontritkulást diagnosztizált. És még hozzátette, hogy valószínűleg nem lehet gyermekem. Képzelheted, hogyan éreztem magam!

Aztán ez a nőgyógyász felírt egy olyan gyógyszert, amitől a problémám nem rendeződött ugyan, de  néhány petefészekcisztát sikerült előállítanom. Ezt meg kellett műteni, és egyúttal műszeresen elgyengítették a petefészkem kérgét is, segítendő az érett petesejtek kiszabadulását. A záródiagnózis: policisztás ovárium szindróma. Persze jártam endokrinológusnál, belgyógyász specialistánál, hiába. Meglehetősen el voltam keseredve. Akkor történt, hogy  párom édesanyja ajánlotta a Vargha Intézetet.

Én nem nagyon bíztam az ilyesmiben, de nem volt veszítenivalóm. Az első alkalommal, amikor az állapotfelmérést végezték, rögtön megállapították, hogy a hormonháztartásommal van alapvető baj. Kezdetben heti öt, aztán heti három, majd heti két alkalommal kellett kezelésre járnom. Az első alkalmak után iszonyú fáradtságot éreztem, furcsán görcsölt a hasam. Bár még akkor sem hittem igazán a dologban, éreztem, hogy elindult valami a szervezetemben. S valóban: tíz kezelés után teherbe estem. De nem hagytam abba; úgy éreztem, hogy Lujza jól érzi magát, miközben a talpamat nyomkodják.

2005. december 9-én, panaszmentes terhesség után, időben és természetes úton  megszületett Ő. A kisasszony három kiló ötvennyolc dekával érkezett erre a világra. Kicsit féltem, hogy a prolactinzűr miatt majd gond lesz a szoptatással, de  megindult a tejelválasztás. A kislányunk négy hónapos, és még nem kellett az anyatejen kívül más táplálékot adnom neki!