Kapcsolatteremtő gyógyítás

Ennél már csak az volt különlegesebb élmény, amikor személyesen is találkozhattam a szerzővel, aki az orvostudományt meghazudtolva néhány perc leforgása alatt ámulatba ejtő gyógyulásokat képes előidézni. Ráadásul azt állítja, erre bárki képes, csak némileg rendbe kell tennie kapcsolatait az univerzummal.

Az amerikai gyógyító az év nagy részében a nevéhez fűződő módszer utazó nagyköveteként próbálja megismertetni ennek a „spirituális kommunikációnak” a lényegét a világ legtávolabbi szegleteiben élőkkel. (2010 június 4-6. között Budapesten tartott szemináriumot. Elárulta, nagy izgalommal várta, hogy Budapestre is eljusson mert anyai ágon magyarok voltak a felmenői.)

Hangsúlyozza: nem újfajta energia-gyógyításról van szó>, hanem inkább az energia, fény és információ átadásáról, melynek révén összhangba kerülhetünk a világmindenséggel és újra egészek, egészségesek lehetünk.
A kapcsolatteremtő gyógyítás nem olyan technika, amit tanítani lehet (nincsen hozzá kötelező előírás, csodakő és varázsszó), mégis bárki elsajátíthatja.

„Azt a gyógyulást kapod, amit az univerzum számodra tartogat”

Eric Pearl eredetileg kiropraktőr (csontkovács) volt, majd miután tizenhárom év alatt szépen felfuttatta Los Angeles-i praxisát, egy nap azon kapta magát, hogy különös gyógyulásokat képes előidézni, és még csak hozzá sem kell érnie a betegeihez. Számos ámulatba ejtő történetet mesél el, melyek egy része könyvében is olvasható. De van köztük jó néhány új is. Nem lehet nem észrevenni rajta az átszellemülést, amikor egy ötéves cerebrális parézises (enyhe izombénulásos) görög kisfiúról beszél.

– Thesszalonikiben tartottam előadást, melynek végén egy kisfiút hoztak fel a színpadra. Fém alsó végtag-rögzítő volt rajta, járás közben a talpa nem érintette teljesen a talajt, és nem tudott érthetően beszélni. A lépcsőn szinte csak mászva volt képes egyedül felmenni, és kapaszkodnia kellett, hogy állni tudjon. Nekiláttunk a dolognak, közben szóltak, hogy négy perc múlva zár a hely. Mikor a négy perc letelt, a gyerek leszállt az asztalról, lement a lépcsőn a színpadról, majd fölfelé a csarnok többi lépcsőjén. Életében először egyedül.



Amikor a szülei meglátták, nem öröm tükröződött az arcuokon, hanem riadalom. Rohantak felé, nehogy leessen, mire ő intett, mintha azt mondaná: nem, még egyszer megcsinálom. A következő héten Athénban felkerestek a szállodámban. A kisfiú odajött hozzám és azt mondta: „Nézd, ki tudom nyitni a jobb kezemet”. Pedig fogalmam sem volt, hogy egész addigi életében nem tudta megtenni – mondta a doktor.
– Bármit és bárkit meg tud gyógyítani?
– Régebben azt válaszoltam volna, hogy nem, de aztán rájöttem, amikor valaki egy bizonyos bajra vár tőlem gyógyulást, gyakran másikra kap. Egy negyvenes évei közepén járó hölgy háromezer mérföldet vezetett, hogy eljusson hozzám. Arcának egyik oldalán volt egy érzékeny, fájdalmas pont, s a panasza nem múlt el semmitől. Csináltunk egy kezelést, de az sem segített. Viszont fiatalkorában egy fertőzés nyomán egyik fülére elvesztette a hallását, s bár nem ezért keresett föl, nem is beszélt róla, de a hallása visszatért. Tehát számára ez volt a megfelelő gyógyulás. Azt a gyógyulást kapod, amit az univerzum számodra tartogat.
– És ha ezek után a néhány perces kezelések után megröntgenezik a pácienst, mint mondjuk Gary esetében, akit a könyvében is említ, látható a változás?
– Igen, mást mutat a röntgenfelvétel.

Nem csoda, hogy Pearl titkát több mint egy évtizede próbálják megfejteni elismert orvosok, kutatók.
Mindenki más következtetetést von le, Perl szerint alighanem köze van a gyógyuláshoz a kvantumfizikának, a gyorsuló időnek és az energiamezőknek.

„Tudjuk, hogy történik valami, csak azt nem, hogy mi”

Amikor Pearl megkér, hogy jobb kezemet kicsit felemelve nyissam szét az ujjaimat, azon bosszankodom, hogy pont ma reggel kellett lepattannia a körömlakknak a középső körmömön, közben egészen furcsa érzések kerítenek hatalmukba. Dr. Pearl két kezével körkörös, kicsit összevissza mozdulatot tesz, kezei nem szinkronban, hanem egymástól függetlenül mozognak, így egyikre sem tudok igazán koncentrálni. Bizsergést észlelek a tenyeremben, mintha apró tűkkel szurkálnák. Valamivel később, ahogy egyik kezét elkezdi távolítani a tenyeremtől (kicsit úgy, mintha a kettőnk tenyeréhez tapadt tésztát próbálna meg széthúzni), egyfajta mágnesességet érzékelek, amely annál erősebb, minél távolabbra viszi a tenyerét. Ekkor megkér, hogy hunyjam be a szememet.

A helyzet abszurditásától eltekintve (hiszen mégiscsak interjút készítek), kimondottan kellemes élmény. Távolról hallom a hangját, de nem értem pontosan, mit mond, később rájövök, azt ismételgeti, hogy ne mozgassam a szememet. Mikor végül kinyitom, megkérdezi, éreztem-e, hogy mozgott, ahogy alvás közben, a gyors szemmozgásos szakaszban. Ettől aztán teljesen zavarba jövök, de eszembe jut, hogy dr. Pearl már biztosan hozzászokott az efféle „paranormális” reakcióhoz. Hiszen mint azt könyvében leírja, vannak emberek, akik különös színeket látnak, szagokat éreznek, hangokat hallanak.

– Valami kommunikál, valami történik, de nem igazán tudjuk, hogy mi.
– Ez azt jelenti, hogy a hagyományos orvoslást teljesen kiválthatja a kapcsolatteremtő gyógyítás?
– Szó sincs róla. Ha elütne egy autó, és vérben fetrengenék, én is azt mondnám: imádom a kapcsolatteremtő gyógyítást, de hívjatok mentőt – mondja viccesen dr. Pearl, akinek több mint harminc nyelvre lefordított könyvét pont ez a fajta humor és hozzáállás teszi igazán élvezetessé. – Arról van szó, hogy időt kell hagyni a szervezetnek önmaga helyreállítására. Ahol a hagyományos orvoslás nem működik, ott van helye a kapcsolatteremtő gyógyításnak.