Az orvosok megtapasztalták, hogy ugyanabból a súlyos betegségből az egyik ember meggyógyul, a másik belehal. S legyenek bár a nyugati orvoslás hívei, belátják, ahhoz, hogy a beteg felépüljön, hinnie kell abban, hogy képes meggyógyulni, és küzdenie is kell
A gyógyulás képessége ugyanis bennünk van. Nem véletlen, hogy azt mondjuk, küzdünk az életért, harcolunk egészségünkért, legyőzzük a betegséget. A csodálatos gyógyulások hátterében mindig a beteg együttműködése és a hite áll. Az egészség nagyon kényes testi-lelki egyensúly eredménye. A betegség akkor tör ránk, ha ez az egyensúly felbomlik. Dr. Medgyesi János, a Rák Ellen az Életért, a Holnapért Alapítvány orvosa szerint egy pozitív lelet, egy szövettani eredmény minden embert villámcsapásként ér. A hír előbb sokkol, majd a düh, a félelem, a depresszió, az elfogadás és a megnyugvás állomásai következnek. Az a beteg, aki megreked a folyamat valamelyik állomásán, kisebb eséllyel gyógyul meg, mint az, aki eljut a megnyugvásig. A düh, a félelem és a depresszió állapotában romlik az emésztés, a felszívódás, a keringés, alulműködik az immunrendszer. A megnyugvás állapotában a szervezet már képes saját öngyógyító erőit csatasorba állítani, a beteg rájön, mit kell tennie a gyógyulásáért. Ha így vállalja a kezeléseket, azok eredményesebb lesznek, mint akkor, ha csupán az orvos írja elő azokat.
Megtanulunk küzdeni Laboratóriumi vizsgálatok bizonyítják, vannak olyan pszichés állapotok, amelyekben csökken egy fontos ölősejt, az NK-sejt mennyisége a szervezetben. Ilyen pszichés állapot a depresszió, amikor az ember széttárja a kezét, és azt mondja, nem tehetek semmit, megadom magam, betegségbe menekülök. Hormonok és molekulák sokaságának mennyisége változik meg ilyenkor a szervezetben. Csökken az immunvédekezés, zavarok lesznek a vérkeringés szabályozásával, romlik a nyiroksejtek vírus- és daganatfelismerő képessége. De ilyen pszichés állapot a gátoltság is: amikor egy munkáját imádó embert nyugdíjba küldenek, tétlenségre kárhoztatnak. Ilyen a negatív beállítottságú személyiség állapota, azé, aki mindig mindennek a rossz oldalát látja. S ilyen a főleg nőkre jellemző személyiségtípus, a mindent jól, mindent egyedül, mindent másokért végző ember állapota is. Az örömre, elégedettségre, lazításra képtelen személyiség hamarabb lesz beteg. Ez figyelmezteti, hogy valamit rosszul tesz. A sikeres gyógyulás folyamatában a betegnek meg kell tanulnia küzdeni saját magáért, azért, hogy szépnek lássa az életet. Minden olyan hiteles és képzett gyógyító, legyen orvos, természetgyógyász, pszichológus, kineziológus, csontkovács, aki képes megnyugvást és hitet adni és rávenni az embert, hogy szervezete öngyógyító erőit csatasorba állítsa, megteszi az első lépést betege gyógyulása felé. Összeállításunkban gyógyult emberek mesélik el történeteiket. Keresik a választ: vajon az orvoslás vagy a hit, esetleg mindkettő együtt szabadította meg őket a betegségtől.
Istentől kérjük a csodát
– Egy ferences rendi szerzetestől azt hallottam, hogy a csodának két tulajdonsága van. Az egyik a jelentőségében, a másik a rendkívüliségében leledzik. Az nem csoda, ha a fakír megeszik egy kiló szöget, és semmi baja nem lesz tőle. Mert ez rendkívüli, de nincs semmi jelentősége – magyarázza dr. Csókay András idegsebész. Az egykori alagútépítő mérnökből lett orvos neve akkor vált ismertté, amikor előző szakmájából szerzett tapasztalatait sikeresen felhasználta a súlyos fejsérülést szenvedett betegeken végzett agyműtétei során. (A beteg koponyájában az agyduzzanat miatt nő a nyomás, a vérerek elnyomódnak, összeomlik a keringés. Csókay doktor ideiglenesen eltávolítja az érintett koponyacsontot, a veszélyeztetett ereket pedig alagútba helyezve védi a nyomástól.) “Kalkutta az egész világ, nem kell idejönni, hogy megtaláld. Keressétek, ahol éltek” – üzente a Kalkuttába segíteni igyekvőknek Teréz anya. – Igaza volt a szentté avatott asszonynak, aki ott létrehozta a Haldoklók Házát, ahonnan csodával határos módon számtalan halálos beteg távozott élve – folytatja Csókay doktor. – Hogyan történhetett? A Haldoklók Házában nem volt intenzív osztály, műtő, gyógyszer, sztárorvos. Az oda bekerülő, cselekedni, járni képtelen betegek gyógyulására a válasz azokban a tudományosan is igazolható bölcsességekben, csodákban keresendő, amik a nővérek hite által születtek. Mi, orvosok a gyógyítás érdekében mindent megteszünk, a csoda azonban nem rajtunk múlik. A csodát általában Istentől kérjük. Mindig kérem a nagyon súlyos, reménytelen állapotú betegeim hozzátartozóitól, mondjanak ők is imát a gyógyulásért. Munkám során többször tapasztaltam természetfölötti dolgokat. Egy személyeset említenék: egy hete a kisfiam összeszedett a Balatonon valami vírust, délelőtt hatszor hányt, gyógyulása normális esetben legalább két nap lett volna. Javasoltam, hogy imádkozzunk együtt a gyógyulásáért, de ne kérő, hanem a szenvedésünket felajánló imát mondjunk el. Fél óra múlva a kisfiam felkiáltott: “Meggyógyultam, kérem a zsömlémet”. És tényleg, kutya baja se volt.
Pszi-sebészek titkai
A vágás és seb nélkül operáló csodadoktorokról először a Magyar Televízió forgatott filmet a Fülöp-szigeteki Manilában. A riport vetítése után. a költségekkel mit sem törődve, gyógyíthatatlan betegek tucatjai vándoroltak a távoli országba. Dr. Jesus Lava, a Fülöp-szigeteki természetgyógyászat legjobb ismerője azt mondta, bár az országban több ezren foglalkoznak gyógyítással, csupán néhányan eredményesek, mert csak ők rendelkeznek azzal a gyógyító erővel, ami kevesek sajátja. Magyarországról a II. számú gyerekklinika fül-orr-gégész professzora kétszer is járt a szigeteken, annyira érdekelte a csodadoktorok tevékenysége. A professzor szerint léteznek olyan betegségek, amelyek maguktól is meggyógyulnak, és olyanok is, amelyek hullámokban javulnak és rosszabbodnak. Ilyenkor a gyógyulásba vetett hit az önszuggesztió által segíthet átmenetileg. A gyógyíthatatlan betegeket azonban a kinti csodadoktorok sem tudták meggyógyítani. – Amikor néhány éve Magyarországon is gyógyítani kezdett egy a Fülöp-szigeteki beavatáson átesett francia pszi-sebész, közelről láttam, hogy mit csinál. Egy beteg asszony csupasz hasából “távolított el” egy cisztát az orrom előtt. A csodadoktor rövid ujjú fehér inget viselt, kis üvegtálkába tiszta vizet tett, s abba látszólag steril vattát dobott, majd a hófehér, vizes vattát az asszony hasára nyomta. Vér csobogott föl ujjai közül, a csupasz hasból húscafatokat húzott elő. Majd tisztára törölte a beteg hasát. Mielőtt távozott, elkértem tőle az eltávolított húsdarabokat, s a Szent János kórház patológiai osztályán megvizsgáltattam. Sápi Zoltán egyetemi docens a szervdarabkákat formalinba tette, 4 mikronos metszeteket készített belőlük, mikroszkóp alatt megvizsgálta és megállapította, hogy valamilyen kis termetű emlősállat tüdejéből származnak. Azért piszkálta a kíváncsiságomat, hogy mindezt hogyan csinálta a francia. Telefonon megkérdeztem dr. Gloviczki Pétert, a híres amerikai Mayo klinika érsebész professzorát, aki az 1977-es Ki mit tud?-on ifjú bűvészként lépett fel. Gloviczki doktor azt mondta, rengeteg hasonló trükk létezik. Nem véletlenül hívják ezt a gyógyítást pszichosebészetnek. A beteg ugyanis, aki megtapasztalja, hogy belőle a rosszat kiemelik, valóban kezdi jobban érezni magát. Elképzelhető, hogy a lelki okok miatt kialakult betegséget valóban lehet így gyógyítani, a gyógyíthatatlant viszont soha.Mai napig harcol
A 17 éves Gőgös Gergő Valentin napján, négy éve kis csomaggal köszöntötte első szerelmét. Sötétedett, mire elbúcsúztak. Gergő átrohant az úttesten. Az autós, aki elgázolta, csak annyit látott, hogy nekivágódik, majd átszáll a kocsija felett. Gergő a Honvéd kórházban hetekig feküdt mozdulatlanul, gépekre kötve. Agysérülései miatt öt hétig mély kómában tartották, utána egy évre éber kómába került. Az orvosok Gergő édesanyját, Ottiliát semmi jóval nem biztatták, azt mondták, az ő tudományuk kevés. De az anya nem fogadta el, hogy a fia magatehetetlen marad. Tudta, hogy Gergő mindig küzdött, ezt a harcot se adja fel! A fiú az Uzsoki útra került. Ottiék nem kértek mást, csak azt, hogy gyógytornász és logopédus foglalkozzon a fiúval, és szükség esetén “legyen kéznél” orvos is. Az anya megtanulta Gergőt gondozni is, félóránként forgatta, így vette észre, hogy a bal oldala megbénult. De küzdött érte tovább. Gergő az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben írta le újra először a nevét. Hazaengedték, otthon rengeteget tornáztatták, lassan megmozdult a bal oldala, de menni még nem tudott. A baleset előtt Gergő műszaki szakközépiskolába, számítógépes tanfolyamra járt. Az igazi visszatérését abban látták, amikor ismét érdekelni kezdte a számítógép. A balesetnél megsérültek a látóidegei is, ezért speciális számítógépet kerestek neki. Azóta alapfokon újra levizsgázott. Rájöttek, a változások segítik a gyógyulását, különféle rehabilitációs intézeteket járták végig. Sopronban, az állami szanatóriumban állt fel először Gergő, Veresegyházán pedig – két év után! – kimondta, hogy “nem”. Az első lépéseit a Pető Intézetben tette meg, itt tanult meg újra szabályosan lélegezni. Gergő semmire nem emlékszik a balesetből. Még szerelmét, Julcsit is elfelejtette, pedig a lány bejárt hozzá a kórházba, otthon is látogatta, amíg egyértelművé nem vált, hogy a fiú már nem ismeri. De még mindig jutnak eszébe emberek, esetek, egyénisége is mind “gergősebb”. A humora már a régi, és olyan udvarias, mint korábban. A hiúsága sem változott: zavarja a súlyfölöslege. Karcsú, izmos volt, ám a balesete után meghízott, most emiatt tornázik. – Amikor hazahoztuk a kórházból, meghívtam az osztálytársait, de akkor Gergő még csak jelekkel kommunikált. Megértem, hogy a srácok 17 évesen nem tudtak vele mit kezdeni, de néhány kivételtől eltekintve azóta se látogatják – mondja Ottilia. – Pedig a fiam már beszél, igényli a társaságot. Sokáig azt hitte, még mindig 17 éves, és most is csak azért érdekli a kora, mert iskolába akar járni. Fotózni szeretne, de nem találok tanárt, vagy könyvet, amiből én taníthatnám. Most lelkes, mert felvették a bakonyoszlopi alapítványi iskolába, ahol hozzá hasonló sérült emberekkel foglalkoznak. Gergő azt hiszi, ma is ugyanaz, aki volt. Én nem ringatom magam illúziókban, tudom, a régi kisfiam soha nem tér vissza, abban azonban hiszek, hogy néhány év múlva képes lesz az önálló életre. Végül is még csak 21 éves.Hittem az orvosban, a gyógyulásban
Dobák Lászlóné közgazdász örökre megjegyezte 2002. április 18-át: rutinvizsgálatra ment be a szegedi rendelőintézetbe. Az ultrahangos rákszűrés után a nővér szólt, hogy menjen el a sebészhez, mert egy nyolc milliméteres foltot találtak a mellében. – Elsötétült előttem a világ – emlékezik az asszony. – Amikor magamhoz tértem, kába voltam, föl se fogtam a nővér szavait. Május 2-án megműtöttek, a sebész azzal nyugtatott, ártalmatlan cisztáról lehet szó, de biztosat csak a szövettani vizsgálat után mondhat. Három hét múlva kiderült, hogy rosszindulatú daganatom van. A hír az orvosaimat is megviselte, de biztattak, végig emberségesen beszéltek velem. Megoperáltak, majd három hét múlva ismét kés alá feküdtem, mert áttétet találtak bennem. Utána harminc napig sugárterápiára jártam. Általános levertség, gyengeség, fásultság vett erőt rajtam. A nehéz napokban a férjem és a két lányom tartották bennem a lelket. Próbáltak a széltől is óvni, de nem akartam, hogy a terhükre legyek. Aztán elmentem az első ellenőrző vizsgálatra, már nem mutatott ki semmit. Nagyon megkönnyebbültem. Félévente járok kontrollra, ami, hála istennek, két éve negatív. A következő vizsgálat majd két év múlva lesz, addig is bizakodom. A betegségem nagy tanulsága, hogy bízni, hinni kell a gyógyulásban. Amikor a lányaim még kicsik voltak és betegen feküdtek, aggódtam értük. Gyógyulásukat mindig egy-egy kis csodának tartottam. Ők felnőttek, én pedig elfelejtettem, milyen is ez a csoda. Most újra megtapasztaltam.Hat éve azt mondták, hat hónapom van Több mint hat éve, hogy D.-né, Lakatos Margó közgazdász hagymaszedés közben rosszul lett: nem tudott kiegyenesedni a fájdalomtól. A biciklibe kapaszkodva vonszolta magát haza. Másnap a férje bevitte a kórházba, ahol a röntgenfelvételeket látva az orvosok azt hitték, baleset érte. Kiderült, az asszonynak csontrákja van, emiatt a gerincén a IV-es csigolyájának egyharmada letört. – Korábban húsz kilót fogytam, ami csak a lányom ballagásán tűnt fel, mert leesett rólam a ruha – meséli Margó. – Egy orvos barátom megnézte a leleteket, majd azt tanácsolta, végrendelkezzem, legfeljebb hat hónapom van hátra. Az onkológiára utaltak, oda viszont nem mentem el. Bizalmatlan voltam, egy ismerősöm daganatos lett, minden orvosi utasítást pontosan betartott, mégis meghalt pár hónap múlva. Úgy véltem, a sugárkezelésen úgysem tudják belőni a megfelelő dózist. A csontdaganatot nem lehet műteni, olyan, mint a szú, lyukat fúr a csontban, ami meggyengül, leválik. A törés helyén fájt a csont, a fájdalom átsugárzott a kezemre, lábamra. Még a hajam is fájt, éjjelenként csikorgattam a fogamat, majd megőrültem a kíntól. Az ismerőseim millió csodaszert ajánlottak, én egy kínai gyógynövényt használtam, azt mondták, nincs mellékhatása. Dr. Sipos Tibor természetgyógyász gyümölcsből és barna rizsből só- és fehérjementes diétát állított össze, mondván, mindent elvon, amiből a daganatos sejt táplálkozik. Egy szakkönyvben olvastam, hogy a daganat-visszafordítás lelki úton történik. Kopornyik Zita pszichológus segítségével megtaláltam a daganat kialakulásához vezető lelki okokat. Évivel, az ikertestvéremmel depressziósok voltunk, évtizedekig jártunk kezelésre. Mindketten rákosok voltunk, én meggyógyultam, Évit viszont nem tudták megmenteni az orvosok. Bűntudatot éreztem a halála miatt, naponta egy órát aludtam, rosszullét gyötört. Mire a depressziómból kigyógyultam, a csontrákkal kellett szembenéznem. Relaxációval gyógyítottak. Naponta háromszor húsz percig kellett elképzelnem a daganatot a szervezetemben, amit az immunrendszerem felismer és elpusztít. A daganatot egy egérrel helyettesítettem be, a fehérvérsejtjeim mindegyike a cicám, Samuka volt. Képzeletemben Samu felfalta az egeret, vagyis a daganatot. Hálás vagyok Zitának, mert visszaadta az életemet. Most a saját kertészetemben dolgozom, a férjemmel virágokat termesztünk. Célom, hogy megérjem az unokáim születését, és játszhassak velük.