Mire jó egy pszichológus?

2008. július 22. 06:00 , Legutóbb frissítve: 2008. július 22. 00:00 - Kurucz Adrienn
Szerencsére ma már kevesen gondolják, hogy pszichológushoz járni amolyan úri szeszély, avagy unaloműző passzió amerikai módra. Mind többen ismerik be – elsősorban önmaguknak – hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor lelki problémái megoldá
Néha nem elég egy barát

"Lassan feldolgozom a testvérem elvesztését"

Nem igaz, hogy azok járnak pszichológushoz, akiknek nincsen társuk, nincsenek barátaik, akik senkivel sem tudnak egy jóízűt beszélgetni. Az tény, hogy egy magányos ember nehezebben birkózik meg a gondokkal, de olykor annak is szüksége lehet egy elfogulatlan szakember segítségére, aki nincsen egyedül.
- Egy hozzátartozó vagy egy barát óhatatlanul görbe tükröt tart elénk - mondja dr. Kunsági. - Szeret minket, ezért képtelen tárgyilagosan szemlélni a dolgainkat. Tapintatból, vagy mert a saját érdeke úgy kívánja, akár el is hallgat bizonyos dolgokat. Egy pszichológus nem vigasztal, nem ad jó tanácsokat, hanem felkutatja egy adott probléma gyökereit és a választási lehetőségek felismeréséhez vezeti el betegét.
Karola kedves, közvetlen és segítőkész, könnyen belopja magát az emberek szívébe. A szülei imádják, és van néhány igen jó barátja. Mégis, amikor két évvel ezelőtt meghalt a testvére, úgy érezte egyedül maradt, nem érti meg őt senki se igazán.
- A húgom huszonnyolc éves volt, okos, gyönyörű és tehetséges - meséli. - Autóbaleset. Mire a mentők odaértek már nem élt. Hetekig képtelen voltam felfogni, hogy meghalt, pedig a szüleimben nekem kellett tartanom a lelket, én intéztem minden hivatalos formaságot. Aztán a temetés után egy-két héttel kiborultam. Éjszakánként zokogtam, nappal kóvályogtam a városban, alig-alig ettem, a munkámra képtelen voltam odafigyelni, a telefonomat üzenetrögzítőre állítottam, de senkit sem hívtam vissza. Dühös voltam az egész világra, de legfőképpen magamra, mert nem én haltam meg, hanem a húgom. Beleremegtem, ha valaki kiejtette azt a szót a száján, hogy testvérem. A rokonaim és a barátok aggódtak értem, programokat szerveztek nekem, amire végül sohasem mentem el. Bevallom: gyűlöltem őket akkoriban. Egyrészt, mert bosszantott, hogy nem hagynak nyugton, hogy nem értik meg, én most gyászolok, másrészt pedig úgy éreztem, nekem csak egyetlen ember volt igazán fontos ezen a világon, ő nincs többé, mások nem kellenek. Hónapok teltek el mire anyám könyörgésének engedve elmentem egy pszichológushoz. Szerencsére nem jött olyasfajta jó tanácsokkal, mint mások, hogy engedjem már végre el a testvéremet, meg hogy lépjek már túl, örüljek kicsit az életnek, a virágoknak, meg a bárányfelhőknek? Türelmes volt, ezzel nyert csatát. Elmagyarázta, hogy mi játszódik le bennem, és azt is mondta, hogy a gyászt mindenki másképp dolgozza fel, és van akinek sokkal tovább tart, mint másoknak. Rengeteget beszélgettünk a testvéremről, a gyerekkorunkról, az érzéseimről, az életemről, és azt vettem észre, hogy egy kicsit mindig könnyebb lett elviselni, ha nem is a gyászt, de legalább az életet.





 





Ha a beteg túlzottan ragaszkodó?

- A terápia kezdetén pszichológus és betege tisztázza a kezelés pontos feltételeit - mondja dr. Kunsági Andrea. - Megbeszélik többek között azt, hogy milyen időközönként találkoznak majd és mely célokért fognak közösen dolgozni. Persze előfordul olykor, hogy a beteg egy idő után kezdi úgy érezni, a pszichológus az egyetlen ember, akiben bízhat, aki megérti őt, és azt szeretné, ha a továbbiakban több lenne köztük orvos-beteg kapcsolatnál. Ilyenkor kedvesen, de határozottan tudomására kell hozni, hogy a terapeuta nem azért figyelmes és megértő, mert barátjának tekinti őt, hanem mert a munkáját végzi. És ebbe a munkakapcsolatba nem fér bele az, hogy felhívhat esténként otthon egy kis baráti csevejre, ahogyan azt sem várhatja el, hogy pszichológusa is bepillantást engedjen a saját életébe.


 

12
Ajánlott cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 1 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



toni
2009. július 9. 23:52

Én a volt nejem hisztérikus rohamainak köszönhetően soxor voltam már agykurkásznál. Szerintem ezek olyanok mint a féreg a patkányokon. Ha észre veszik hogy normális kerékvágásban van az élet, ezek vmilyen kétértelmű kijelentéssel rögtön tönkre vágnak mindent. A fele alkalmatlan a hivatásra.

Astronet Piactér