Chili con carne Mexikóból

Az azték uralkodót, a hatalmas Montezumát a birodalom fővárosában, Tenochtitlanban fogták el és vetették börtönbe. A lerombolt város romjain építették fel Ciudad de Mexicót, a mai Mexikóvárost. Az országot Nueva Espanának, Új-Spanyolországnak nevezték el, államformája  alkirályság lett. Hatalmas ezüst- és aranykincse miatt Peru mellett a spanyol birodalom legfontosabb gyarmatává vált. Így lett az egykori azték ország idegenek földjévé, saját polgárai így váltak rabszolgákká.

Paprika, kukorica, burgonya...

Mexikó nemcsak ásványkincseivel, hanem élelmiszereivel is gazdagította meghódítóit, majd egész Európát. Az innen származó nyersanyagok ma más országok nemzeti eledeleinek alapanyagai. Innen származik a "legmagyarabb" fűszer, a paprika, az Itáliában és Romániában nemzeti eledelnek nevezett polenta, illetve puliszka alapanyaga, a kukorica. Mexikói eredetű egész Közép- és Kelet-Európa legfőbb népélelmezési cikke, a burgonya, a világ összes gyermekének kedvence, a kakaó és a csokoládé, az angolszász karácsonyi asztalok dísze, a pulyka.







Montezuma császár nagy ínyenc hírében állt, több mint 300 féle ételt kizárólag az ő számára készítettek el az udvarban. Mindig egyedül étkezett, fehér abrosszal és szalvétával terítettek a számára. Az uralkodó alacsony zsámolyon ült és négy szép rabszolganő szolgálta ki. Először aranytálkában  kézmosóvizet hoztak, majd első fogásként a ma is kedvelt tortillát, a kukoricalisztből sütött lepényt. Utána elképzelhetetlen választékban és mennyiségben következtek a húsok, többek között galamb, gyöngytyúk, pulyka, fácán, vadkacsa, nyúl, vaddisznó, szarvas, halak, rákok, csiga, béka, rovarok, lárvák, bogarak és a kedvenc: a kutyahús.

Az elmúlt ötszáz évben persze sok minden megváltozott. A mexikóiak ismét otthon vannak saját hazájukban. De a spanyol uralom nyomai lépten-nyomon tetten érhetők: az épületekben, a vallásban és a konyhában is. Az azték és a spanyol keverékéből izgalmas konyha született, amely felhasználja mindkét nép örökségét. Ma tipikusan mexikóinak tartják a babos és a chilis ételeket, a Dél-Amerika-szerte népszerű tacót és tortillát, a fokhagymás avokádópürét, a guacamolét. Itt eszik a legtöbb kukoricát, zöldpaprikát, paradicsomot, szárazbabot is. A csokoládé őshazája is Mexikó, már Montezuma asztalán is megtalálható volt, igaz, nem édességként, hanem csípős-keserű főzetet készítettek a kakaóbabból. Mexikóban ma is csípős-sós mártásként fogyasztják a csokoládét, különösen  csirkeételekhez.