Ital a középkorból: a mézsör

Lengyelországban a középkor óta készítik, az ország legrégebbi népi itala - a gabonasör és a vodka később honosodott meg. Évszázadokon át szinte nem is volt olyan lengyel konyha, ahol ne főztek volna mézsört - nemesi udvarokban csakúgy, mint a parasztportákon.

Azelőtt a mézsört nagy mennyiségben állították elő, hiszen legfontosabb alkotórésze, a méz kimeríthetetlen bőséggel állt rendelkezésre. Az ország hatalmas erdőségeiben vadméhek éltek, és a háztáji méhészkedés is megtette a magáét. Az erdők azonban pusztulni kezdtek, a réteket szántóföldekké alakították, ezzel a méhek természetes élettere erősen zsugorodott, így a mézsör termelése is csökkent.



A mézsört alkoholos fermentálással nyerik, mely során a mézet vízzel felhígítják, majd komlókivonatot adnak hozzá. Fűszerekkel vagy gyümölcslevekkel ízesítik. Az előállítás módja szerint különbséget tesznek telittetlen és telített mézsör között. A legkedveltebb és legtöbbször fogyasztott fajta az un. háromszoros mézsör, amely kiváló minőségét egy-három év tárolás után éri el. Szobahőmérsékleten szolgálják fel, télen forrón, fűszerezetten isszák.

André Dominé - Joachim Römer - Michael Ditter: Kulinária
Európai konyhaművészet
Vince Kiadó >>>

Napjainkra kulináris látóhatárunk kitágult, ízlésünk internacionalizálódik, terjed a "fúziós konyha". Ez a terjedelmes kötet a legfinomabb európai specialitások enciklopédiája, az egyes országok különleges ínyencségeit mutatja be - olyanokat, melyek a mindennapi étkezés részei és olyanokat is, melyek az ünnepi alkalmak bőséges menüjét gazdagítják.
Felfedezőútra hívjuk az olvasót: utazzunk együtt nyugatról keletre, Írországtól Oroszországig, északról délre, Finnországtól Törökországig és közben tudjunk meg mindent az öreg kontinens gasztronómiai titkairól.
A Kulinária - gyönyörű képeivel, hangulatával, részletes leírásaival - hidat kíván verni a kulinária élvezete és művészete között. Reméljük, ezeken az oldalakon sikerül megmutatni és kicsit megőrizni is ezt a sokszínűséget, gazdagságot.
Szerzőink és fotóriportereink olyan eredeti, a hozzávalók iránti teljes tisztelet és a kifinomult szakmai tudás jegyében készülő csemegéket kutattak fel, melyek az egyes népek eleven hagyományának részei. Bejuthattak majorokba, felkerestek pásztorokat, ellátogattak sütödékbe és cukrászdákba, konyhákba és borpincékbe, hogy megtudják és megörökítsék, mi a titka egy-egy ínycsiklandó mestermű elkészítésének. Mert becsülni is, élvezni is csak az tudja ezeket a finomságokat, aki ismeri a titkokat, meglátja a parányi különbségeket.
A könyv bepillantást enged híres főszakácsok konyhájába, osztrigatenyésztők telepeire, a legnevesebb sajtmárkákat előállító cégek érlelőpincéibe és a világhírű sonkakészítő műhelyek szárítócsarnokaiba, de beavat a halfogás, a lazac- vagy a rénszarvastenyésztés titkaiba is.
Részletes leírások és hangulatos fotók tárják az érdeklődők elé az egyes országok hagyományos ételeit és regionális különlegességeit, amelyeket a helyi pékek és szakácsok, sajtkészítők és hentesmesterek, pálinkafőzők és pincemesterek művészi módon tálalnak.