Mit rejt az ivóvizünk?

Ivóvíznek általában a vezetékes vizet használják, amely ritkán táplálkozik megfelelő forrásból, és a szervezet számára szükséges létfontosságú makro- és mikroelemeket általában nem tartalmazza. (Ilyen például egy felszíni víztározó vagy a folyóvizek és bányavizek ivóvízként való hasznosítása). Az egyre nagyobb mértékben szennyezett természetes víz körforgásába kapcsolódik be az emberi vízfogyasztás körforgása. Kútjainkkal a talajból vételezünk vizet, majd használat után visszajuttatjuk tavainkba, folyóinkba, a természetes körforgásba - ám sajnos ez a folyamat nem steril körülmények között zajlik.

- A természetes eredetű víz gyakran tartalmaz olyan nemkívánatos szennyeződéseket, amelyek a humán célú felhasználást egészségvédelmi vagy higiéniai okokból akadályozzák.
- Az ivóvíz rossz minőségének másik oka, hogy sok iont tartalmaz (például karbonátot), de nem azokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. Ilyen az alföldi ivóvizek jelentős része. Itt gyakori az egészségre ártalmas, túl sok arzént tartalmazó víz.
- Sok esetben a víz bakteriológiailag szennyezett, ezért klórozni kell. A klór köztudottan rendkívül agresszív, különösen a túlklórozott víz, ami nemcsak kellemetlen ízű, szagú, de huzamos fogyasztása káros a szervezetre.

Míg az elmúlt évtizedekben az ember egyetlen gondja a vízzel kapcsolatban „csak” a házhoz szállítása volt, ma már nagyon fontos a megfelelő tisztítása. Egyre többen döntenek amellett, hogy teljesen tiszta, baktérium-, vírus- és vegyszermentes víz kerüljön a pohárba, hiszen a szükséges természetes sókat, vitaminokat máshogyan is lehet pótolni.

Tisztítási lehetőségek

Forralásnál sajnos csak a baktériumok pusztulnak el, a vírusok és a vegyi anyagok, a nehézfémek (a kor egyik népbetegségének, a candida albicansnak egyik fő tápláléka) a vízben maradnak. A klórozás fertőtlenít, de amellett, hogy kellemetlen ízű és szagú lesz a víz, az emberi szervezetre gyakorolt hatása is nagyon káros. 

A desztillációs folyamatok, vagy az ismerten tiszta víz recirkulációja (visszaforgatása) két olyan megközelítés, amely valószínűleg folyamatos vízellátást nyújthatna.
A fordított ozmózis elvén működő víztisztító (Amerikában és Nyugat-Európában a legjobb minősítést kapta) egy lépésben eltávolítja a vírusokat, baktériumokat, vegyszereket, még a radioaktív részecskéket is kiszűri – míg az egyszerű átfolyó rendszerű szűrés a káros anyagoknak csak egy részét távolítja el.