A férjem főnöke és a szex

2012. január 9. 08:09 , Legutóbb frissítve: 2012. január 9. 00:00
Álmodozni valaki másról egy tökéletes házasságban? Na ne! Ezt gondoltam, amikor valahol egy ilyen történetről hallottam. Teljesen hülye, aki ilyesmit mond? Ott valami nagyon nem működik a kapcsolatban, csak ráfogják, hogy az "tökéletes". Mert én tudtam, m
Hat év együttélés után házasodtunk össze Gyurival, immár három éve. Minden tökéletesen működött köztünk, teljes volt az összhang, ugyan a sok munka miatt a szexre kevesebb időnk jutott, mint a kapcsolatunk elején, de ettől eltekintve minden stimmelt. Két éve próbálkoztunk gyerekkel, de egyelőre nem jött össze, jártunk meddőségi vizsgálaton, ahol viszont mindent rendben találtak mindkettőnknél. Én türelmetlenebb voltam, mint Gyuri, de azt is tudtam, hogy ő a bankban igencsak elfoglalt, és ezért hét közben nemigen lehetett szó együttlétről. Ezért késett a baba. De egyébként minden rendben volt köztünk.

Különös vonzalom

Vacsorákra jártunk, néha hozzánk jártak, Gyuri kollégái főleg, persze a feleségeikkel, így Gyuri főnöke is, Barna és a felesége, Ibolya. Őket különösen szerettem, valahogy jobb kapcsolat alakult ki köztem és közöttük, mint Gyuri és a főnöke között. Barna higgadt volt - forrófejű férjemmel ellentétben -, minden helyzetre volt valamilyen okos és szellemes javaslata.
 
Egyszer étteremben vacsoráztunk, társaságban, ott voltak Barnáék is. Éppen a mosdóból jöttem ki, amikor beleütköztem Barnába, aki a férfivécéből lépett ki. Egymásra nevettünk, majd megálltunk egy pillanatra. - Az a helyzet, hogy gyereket szeretnék - mondtam váratlanul a férfinak, aki csodálkozva, de megértően nézett rám. Nekik már volt két gyerekük. - Csak azért mondom ezt? Nem is tudom, miért mondom. Talán azért, mert Gyuri túl sokat dolgozik, és valahogy kevés az időnk ennek a vágynak a megvalósítására - hebegtem, amikor rájöttem, hogy valahogyan ösztönösen mondtam ki ezt a vágyamat. Barna némán állt, és olyan mélyen nézett a szemembe, hogy még inkább zavarba jöttem.

Egyfolytában ő járt a fejemben

- Hát, majd igyekszem kevesebb feladatot adni neki, hogy esténként hamarabb hazaérjen - mondta végül, de nem eresztette a tekintetemet. Milyen jó fej, gondoltam este az ágyban. És arra is gondoltam, hogy én viszont milyen idióta vagyok. Hogyan is mondhattam ilyet, pont a férjem főnökének! De az az átható, megértő tekintet napokig kísértett... Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!

Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 0 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!