A halogatás veszedelmes csapda

A magyar közmondás arra tanít, hogy „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, a krónikus halogatók inkább Mark Twain szavait idézik: „Ne tedd meg holnap azt, amit megtehetsz holnapután”.

Mindenkivel előfordult már, hogy tologatta az elintézendő feladatát. Vagy azért, mert kereste a könnyebb megoldást, vagy azért, mert kellemesebb elfoglaltságot talált magának.

A halogatás legnagyobb csapdája, hogy a dolgok általában nem oldódnak meg maguktól, és minél többet halaszt, annál több torlódik össze, olyannyira, hogy a végén összecsapnak a hullámok, elborítják a megoldatlan problémák. A halogatás nem mindig magyarázható lustasággal. Többnyire egészen más, jól meghatározható oka van. Még akkor is, ha valaki nem tud róla.


Ilyen ok, ha...

- fél a kockázatvállalástól,
- fél attól, hogy csődöt mond,
- fél mások megítélésétől, bírálatától,
- túl magasak az elvárásai önmagával szemben,
- nem tud azonosulni a feladattal,
- nincs elég tapasztalata vagy ismerete.


A leggyakoribb a fogorvostól való félelem, és még akkor is halogatja a bejelentkezést, ha csak ellenőriztetni kellene a fogát. Persze, minél tovább vár, annál biztosabb lehet benne, hogy a pici probléma naggyá nő, és tényleg fájdalmas kezelések sorával kénytelen szembesülni. Vagyis épp azt idézi elő a halogatással, amit el akart kerülni. Ha valaki az esküvő dátumának kitűzését halogatja, alighanem bizonytalan az érzéseiben, vagy fél a kötelezettségtől.


Arra pedig, aki inkább olvas egy izgalmas regényt, mint hogy nekiálljon végre elmosogatni, kitakarítani – hamar rámondjuk, hogy „lusta”. Pedig nem az. Csak épp adott pillanatban valami mást (például az olvasást) sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak tartja. A rendetlenség legfeljebb a hazatérő partnerét vagy szüleit zavarja, és szemrehányást kap érte. De ha a munkahelyi teendőket halogatja, akkor könnyen megeshet, hogy elveszíti az állását, de jelentősen romlik a megítélése akkor is, ha végül nekikezd a feladatnak, csak jelentős késéssel, és a kapkodásban olyan hibákat vét, amit egyébként elkerülhetett volna.

Az biztos, hogy az egyszerű kis napi halogatás és a már-már jellemhibának számító szenvedélyes halogatásbetegség között nem könnyű észrevenni az átmenetet. Akkor válik kritikussá, amikor már a halogatónak is stresszt okoz. Ilyenkor ez már több, mint szépséghiba, ez már a személyiség zavara, amit szakembernek kell gyógyítania.
Egyébként nagyon sokan nemcsak a kellemetlenségek, kényelmetlen helyzetek elől menekülnek a halogatás bástyája mögé. Sokszor húzzák az időt akkor is, ha valami jó dolgot kellene véghez vinniük.


Elszalasztott boldogság

Nehéz volna megmondani, hány és hány kapcsolat ment tönkre, mert a felek nem ültek le azonnal, hogy tisztázzák a félreértéseket. „Majd holnap megmondom a férjemnek, hogy…” – aztán múlnak a napok, a hetek, és a ki nem mondott sérelmek szép lassan mérgezik a lelket, végül a testet is, mert betegséggé kristályosodnak. Azok számát pedig még kevésbé lehet meghatározni, akik a hétköznapok taposómalmában a boldogságukat szalasztották el, mert nem mondták el az érzéseiket, nem beszéltek vágyaikról, halogatták a vallomást.
„Az bánt a legjobban, hogy az együtt töltött majd’ negyven év alatt nem mondtam el elégszer Pat-nak, mennyire szeretem” – szakadt ki a fájdalmas vallomás Patrick Swayze özvegyéből.


Életveszélyes is lehet

Ha valaki a rákszűrésre jelentkezést vagy láz, rosszullét esetén az orvos felkeresését halogatja, az akár az életét is kockáztatja. A későn diagnosztizált daganat már kevésbé fékezhető meg, de akár egyetlen gennyes fog elhanyagolása is okozhat maradandó ízületi, sőt szívizom-károsodást is. Oregoni kutatók már 1990-ben kimutatták az összefüggést a rossz egészségi állapot és a halogatás között. A mintegy húszezer embert érintő kutatásban azt találták, hogy a magas koleszterinszintet mutató páciensek 35 százaléka az eredmény átvétele után legalább öt hónapig nem kereste fel orvosát. Egy pszichológiai jellegű vizsgálatban pedig 2006-ban Ontario államban arra az eredményre jutottak, hogy a vizsgált személyek közül a halogatók nagyobb stressznek voltak kitéve, és több akut egészségi problémájuk volt, mint a rendszeres életet élőknek.

A halogatók lélektanát és szokásait vizsgáló kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy nem csekély anyagi veszteséget is okozott már az intézkedés tologatása. Az adóhatóságok tetemes összeget rónak ki azokra, akik nem adták be időben a bevallásukat vagy nem fizették be a tartozásukat.
Így tehát a halogatás nemcsak fölösleges, de káros is.