Mindannyian tudjuk, hogy családunk fontos erőtér. Szüleink, testvéreink, nagyszüleink és egyéb hozzátartozóink alkotják azokat az erővonalakat, amelyek összekötnek bennünket, bennünk élnek, és amelyeket mi is továbbadunk. A múlt, a jelen és a jövő egy bel
Sorsunk összefonódik kibővített családunk tagjainak sorsával, problémáink gyakran szüleink, nagyszüleink nehéz sorsának továbbéléséből ered. Ezek tudat alatt mghatározzák, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk a minket érő hatásokra – évtizedeken át. Mintha lenne egy olyan közös családi lélek (morfogenetikus vagy szellemi energiamező), amelyben minden benne foglaltatik, ami a családban történt, függetlenül attól, tudunk-e a létezéséről, vagy sem. A családfelállítás ennek a mezőnek a “megkérdezése”. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat tisztelettel elfogadjuk, meghajlunk őseink sorsa előtt, és nyitottá válunk a jövő felé.
Bert Hellinger
A közös családi lelket összefogó szellemi energiamező, és az ehhez kapcsolódó terápia felfedezője, kifejlesztője Bert Hellinger 1925. december 16-án született Leimenben, Délnyugat – Németországban. Kölnben nőtt fel. Születési keresztneve Anton Johann volt, a Bert keresztnevet később maga vette fel. Filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult, majd 1952-ben szerzetes lett, és 16 éven át egy katolikus misszionárius rend tagjaként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Ezekben az években gyakorolt rá meghatározó élményt a természeti törvényekhez még közel állók íratlan ősi törvényeinek a hatásai. 1971-ben kilépett az egyházközösségből és megnősült, gyermekük nem született. Pszichoanalitikus lett. A csoportdinamika, a primérterápia, a tranzakció-analízis és különböző hipnoterápiás eljárások megfigyelése közben, az 1980-as években alakította ki a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismert családfelállítást. A gyakorlat sokat változott az elmúlt 20 év alatt, az aktív terapeuta az általa végzett családfelállítások tapasztalatai szerint most is folyamatosan változtatja. Jelenleg második feleségével, Maria-Sophie Hellinger-Erdödyvel él Bajorországban.A módszer lényege
A családfelállítás módszerének lényege, hogy az egyén által magában hordozott rendszert a rendszer szereplőinek térbeli elhelyezkedésével jelenítjük meg. Alkalmazásával egy adott család tagjainak szellemi mezejére nyerhetünk rátekintést a képviselők testi érzetei, észlelései, mozdulatai alapján. Ez lehetővé teszi az elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák rendezését azzal, hogy az egyén – a felállítást vezető segítségével – rálát a családjához tartozók életének egy-egy fontos történésére, tehát felismeri a valóságot. A képviselők helyzetének megváltoztatása, bizonyos mozdulatbeli és szóbeli rituálék megtétele feltárja a fejlődés lehetőségeit is. Az egyén életében a változás lehetősége kezdődik azzal, hogy a feltárult múltat elfogadja. Ezáltal nyitottá válik a jövő felé, képes lesz maga alakítani az életét.
A család szellemi mezeje
A család szellemi mezejét az egyénhez tartozók, a vér szerinti családtagok, és a más kötődések miatt odatartozók alkotják. Ez a szellemi mező állandóan jelen van az egyén életében, és a mező törvényei irányítják az egyén életét. A Bert Hellinger által szellemi mezőnek nevezett jelenséget közel azonos időben Rupert Sheldrake, biológus morfogenetikus mezőnek írta le. Ebben a mezőben időtlenül működnek a kapcsolatok. A mező saját rendje szerint működik, és amennyiben rendetlenséget észlel, kényszerítő erővel törekszik a rend helyreállítására, a kiegyenlítésre. A családi szellemi mezőhöz elsősorban az alábbiak tartoznak: – az egyén, – a megszületett és meg nem született testvérei, ikertestvérei, (mindenki, akivel az egyén legalább egyik szülője közös, az testvér, a családi energiamező nem tesz különbséget “édes”- és féltestvér között) – a szülei, a szülők testvérei, – a szülők korábbi intim kapcsolatai (a korábbi intim kapcsolatok a kilépéssel – szakítás, halál – teszik lehetővé az egyén megszületését, ezek a személyek “helycsináló”-ként tartoznak a klánhoz) – a nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi szerelmi kapcsolatai, Ugyanakkor szintén kötődés alakul ki a mély traumát okozó történések során keletkezett kapcsolatokkal. A klánhoz tartoznak ezek a személyek is, például: – háborúban a bajtárs, ha tragédia éri, és az egyén, vagy családtagja ennek köszönheti az életét, – a balesetekben a túlélő egyénhez kötődnek a sérültek vagy áldozatul esők, – az erőszakos cselekmények elkövetői és elszenvedői. Létezik a származási rendszer mellett egy úgynevezett “jelenlegi rendszer”, melyet az egyén partnerei és a velük nemzett gyermekek alkotnak.A rend
A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében. Bert Hellinger megfigyelései szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben. Az első: Az odatartozás joga A második: A hely törvénye A harmadik: Az adok-kapok egyensúlyaAz odatartozás joga
Eszerint mindenkinek, aki a család szellemi mezejéhez tartozik, egyenlő a joga ehhez az odatartozáshoz. Senkit, aki a szellemi mezőhöz tartozik, nem lehet abból “büntetlenül” kizárni. Ha a mező tagjai valakit kitagadnak, annak következménye van.A hely törvénye
Ez a törvény azt jelenti, hogy aki előbb érkezett a mezőbe, a rendszerbe, annak elsőbbsége van mindazokkal szemben, akik később érkeztek. A helyek sorrendje ugyanakkor egy rangsort is jelent. Ez vonatkozik a legalapvetőbb elsőbbségre, ami a szülőknek a gyermeküket megelőzően van, valamint vonatkozik a testvérek születési sorrendjére, és a párkapcsolatok egymásutániságára is. Ha valaki akarva, vagy akár tudatlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt. Ehhez a törvényhez tartozik az adás és az elfogadás rendje. Aki előbb érkezett, az a Nagy, függetlenül attól, hogy később hogyan alakult a sorsa, a később érkező pedig a Kicsi. A Nagy ad, és a Kicsi elfogad. A Nagy korábban a nála Nagyobbtól kapott, és a Kicsi majd tovább ad a nála Kisebbnek. Az adás és az elfogadás egy felülről lefelé áramlás, amely az első embertől hozzánk hozta az életet a szüleinken, az ő szüleiken, és az ő szüleiken keresztül. Ez az áramlás megfigyelhető a testvérek sorában is. A Nagyobb ad a Kisebbnek. A párkapcsolatokban a korábban érkezett a kapcsolatból való kilépésével ad, “helyet csinál” a következőnek.