A megbocsátás mágiája

Félelemből betegség

A leleplezésnek ez a lehetősége sokakban félelmet ébreszt, és a kivetítés kísértése szinte ellenállhatatlanná válik. Ezen a ponton a mézeshetek véget érnek. A bensőségességtől való félelem olyan erőssé válik, hogy a kapcsolat is rámehet. De az egészség mindenképpen. A betegségek többsége ugyanis energiablokkokból alakulnak ki. Ha ezeket nem oldjuk fel időben, rombolni kezdik a szervezetet és olyan betegségekben nyilvánulnak meg, amilyen a rák, a szklerózis multiplex, a cukorbetegség és egyebek.

A „fejlődő orvostudomány” képviselői úgy gondolják, hogy a betegségek megelőzésének leghatékonyabb módja a rendszeres szűrővizsgálat. Ma viszont egyre többen rájöttek: sokkal hatékonyabb, ha olyasvalakivel konzultálnak, aki képes olvasni az aurájukban – vagyis meglátják az energiablokkok képződését, és fel tudják oldani, még mielőtt azok műszerrel kimutatható fizikai elváltozásokat okoznának.

Ahhoz, hogy ne mérgeződjön a szervezet, nemcsak léböjtöt kell tartani, nemcsak tisztítókúrákra van szükség. A lelket is meg kell tisztítani. Az érzelmi hulladékok eltávolítása azonban sokkal nehezebb, és sokkal több időbe és erőfeszítésbe kerül. Mindenki találkozott már krónikus beteggel, akinek „az orvostudomány mai állása szerint” javulnia, gyógyulnia kellene a kezelések hatására. És az eredmény mégis elmarad, vagy csak átmeneti. Ugyanakkor vannak „csodás gyógyulások”, amikor már az orvosok is lemondtak a betegről, és ő mégis magához tért, rendbe jött, legyőzte a legyőzhetetlen kórt.

Az áldozat-szerep betegségbe kerget

Tipping szerint aki el akar jutni arra a fejlettségi szintre, amelyen képessé válik meggyógyítani önmagát, annak a jelenre kell összpontosítani. Nem a múltra, nem is a jövőre, hanem a most pillanatára. Caroline Myss magyarul is megjelent „Miért nem gyógyulnak az emberek?” című könyvében kijelenti, hogy azok az emberek, akik életenergiájuk több mint 60 százalékát a múltjuk fenntartására pazarolják, képtelenek energetikai úton meggyógyítani önmagukat. Vagyis kénytelenek teljes mértékben a vegyi anyagokból előállított orvosságra támaszkodni gyógyulásuk érdekében.

Caroline Myss szerint – ha az ember életerejének 60-70 százalékát igénybe veszi a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori negatív élmények kezelése, amikor a múlt veszteségeihez, csalódásaihoz és nehezteléseihez ragaszkodik, és további tíz százalékot a jövővel kapcsolatos aggodalmak töltik ki, akkor a jelen pillanatára, vagy a gyógyulásra – édeskevés energia marad.

Az életnek megvan a maga módszere arra, hogy visszatérítse az egyént és az energiáit – a jelen pillanatba, és ez a módszert gyakran valamilyen trauma előidézése. Amikor katasztrófa, vagy váratlan baleset történik, vagy rádöbbenünk, hogy az életünk hirtelen veszélybe került, egyszerre minden figyelmünket a jelen pillanatra összpontosítjuk. A vészhelyzetben ébredő bátorság, merészség, felfokozott energiatöbblet átsegít a holtponton.

A sorsfordító megbocsátás segít a jelenben léteznünk, hiszen a múltba való visszatéréssel ez nem lehetséges. Egyszerűen itt és most, a jelenben bocsátunk meg annak, aki történetesen visszatükrözi ránk saját kivetített gyengeségeinket. Ha sikerül kilépni az „áldozat szerepéből”, megszabadulhatunk a katasztrófától.

A Föld gyógyulása is rajtunk múlik

Sok látnok állítása szerint minden jel arra mutat, hogy az emberiség a nagyon közeli jövőben hasonló vészhelyzetbe kerül, amikor szabad akaratból vagy trauma révén, de meg kell tisztulnia. A Föld rákos, és ezt a rákot emberi fajnak hívják. Az elmúlt évezredekben rengetegen jósoltak súlyos és katasztrofális földtani változásokat az új évezred első éveire. E jóslatok a Jelenések könyvétől Nostredamusig, maják és a hopi indiánok tanításaitól Edgar Caye próféciájáig arról szólnak, hogy az emberiség saját maga okozza pusztulását.

Ha csak a természet áldozatának tekintjük magunkat, akkor a vég valóban elkerülhetetlen. Ha a tudat erejével, sorsfordító megbocsátással orvosolni próbálnánk a bajokat, talán még visszafordítható volna a folyamat. Az állandó vibrálás, a mások vádolása, önmagunk felmentése nemcsak a mikrokörnyezetben érhető tetten, hanem globálisan, népeket, világunkat érintő kérdésekben. Napjainkban azt a bizonyos „gyógyító válságot” éljük át, amikor a jelenre koncentrálva, összefogva még lehetne tenni valamit.

Aki meg tud békélni, el tudja csendesíteni a lelkében dúló feszültséget, az a környezetére is pozitívan hat. A szeretet, a harmónia, a béke meghozná a gyógyulást – az egyéni és a közösségi életben egyaránt. Az ehhez vezető első lépés a megbocsátás.

Őszinte, felszabadító megbocsátás – először önmagukkal szemben. Meg kell szabadulni az önvádtól, a kishitűségtől, és máris kitárul a világ.
Ha ez sikerül, már könnyebb megbocsátani azoknak, akik „vétkeztek ellenünk”. Akik saját kishitűségük, félelmeik bilincsétől szenvedve belénk rúgtak, mert mi álltunk ott.

Akiben nem él harag, nem él bosszú, annak az aurája kiteljesedik, megerősödik, rezgésszáma megemelkedik, és védetté válik a külső negatív hatások, támadások ellen.  A sorsa jobbra fordul. És nemcsak ő maga lesz boldog, hanem a környezete is.

Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!