A személyiség színei

Nem kell auralátónak lenni ahhoz, hogy beleláthassunk mások lelkébe. Elég, ha megismerkedés után kifaggatjuk a kedvenc színeiről. Ugyanis a színek kódnyelve nagyon egységes és meghatározó.

Mindennapi életünkben a színek legtöbbször természeti jelenségekhez kötődnek. A kék mindig a tengert, az eget, a látóhatárt idézi, a zöld a természetet, a megújulást, a vörös az életet, a haragot, a vért, a forradalmat.

Aki egy nehéz nap délutánján úgy érzi, nem tud még pihenni, legalábbis nem a lakásban, az sétálni indul, és közben nem is sejti, hogy ezt azért teszi, mert a szervezete a zöld színre vágyik. Park, erdő, domboldal vagy folyópart hívja. Viszont ha a környezetében sok a vörös, a narancsszínű vagy a sárga, akkor feltöltődik energiával, s ilyenkor még a munka is könnyebben megy, mert ezek a színek a tevékenységre hatnak pozitívan.

Ősi szimbolikus jelentés

Már az ókorban ismerték - igaz, nem sokan és nem mindenhol - a kromoterápiát, a színek gyógyító hatását. Az ehhez készült elmélet hívei állítják: a szervezetnek sok egyéb mellett mindig a megfelelő színre van szüksége a normális működéshez. Az őskorban a halottat azért festették vörösre, mert hitték, hogy az "élet színétől" újraéled. Úgy gondolták, minden embernek meg kell kapnia bizonyos "színadagot", és akkor nem lehet nagyobb baja.



A színek szimbolikus jelentése összefügg az emberi pszichikumra kifejtett hatásukkal. A szerelmes azért piros rózsával üzeni meg érzelmeit, mert ez a szenvedély jelképe. Ugyanakkor a vörös izgat is, gerjeszti a nemi vágyat. Nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül vörös inget viseltek a prostituáltak. (A híres El Greco-festményen, a Szent család című képen bűnbánó Magdolna, a bűnös nő lángoló vörös leplet von lehajtott fejére.)

A színekben rengeteg hangulatkeltő elem rejlik. Az egyik derűt, örömet, a másik nyugalmat, áhítatot, a harmadik bánatot ébreszt. Van Gogh azt írta: "A kávéház olyan hely, ahol megbolondulhat az ember és bűnöket követhet el."  Ezt a hangulatot próbálja érzékeltetni a vérvörös és a sötét borvörös színnel, meg a zöld ellentétével. "Mindez valami izzó alvilági légkört fejez ki, valami sápadt borzalmat" - írja a művész.
Mindenki ismer olyan embert, aki tarkán, színekben gazdagon öltözik és olyat is, aki épp ellenkezőleg, egy vagy két egyszerű színt kedvel csak öltözködésében, és ezen hosszú évtizedeken át nem változtat. A szakértők kétféle magyarázatot találtak a jelenségre. Az egyik szerint azok nem kedvelik a színeket, akik gyermekként meglehetősen sivár, egyszínű világban éltek. Mások viszont alaposan megjegyezték a gyermekkori játékok, vagy a táj színét, ahol felnőttek.
A másik magyarázat a színek jelképrendszerével függ össze. Sok ember, különösen a nők öntudatlanul is lelkiállapotukhoz illesztik a ruhájuk, lakásuk színvilágát. Aki alapjában rosszkedvű, szívesebben hord szürkét vagy feketét

A VÖRÖS az élet színe. Az élettel teli, kirobbanóan szép emberek és az élet örömeit kedvelők a pirosért rajonganak. Nem véletlen, hogy az autógyárak néhány sportkocsit eleve piros színben gyártanak.
A pszichológusok hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy a lobbanékony természetű emberek (és a 14-18 éves fiatalok) nagyon kedvelik a vöröset. A tizenévesek hangulata a legváltozóbb, ők az egész világgal szemben állnak, mindenkivel harcba szállnak. Érzelmük ekkor teljesedik ki, rajongásuk mindinkább a másik nem felé fordul. Dacolnak a szüleikkel, a tanáraikban ellenfelet látnak.
Aki a vöröset kékkel együtt választja, az többnyire ingerlékeny, idegileg labilis.
A vöröset-zöldet együtt választók körében sok a nyugtalan álmú, a rossz alvó.

A KÉK évezredek óta a végtelenség jelképe. Az egyiptomi sírokban sok kék kőből faragott amulettet találtak - a lélek halhatatlanságának szimbólumaként.
A világos, hideg kéket elsősorban a lányok kedvelik (fiúk szinte alig válaszatják), vagyis ez a szín női tulajdonságokat hordoz. Könnyed, finomsága kilendít a rohanó élet zsivajából, csendet, nyugalmat áraszt. Kedvelői kitartóak a munkában, hűek az eszméikhez, még akkor is, ha ebből hátrányuk származik. Nehezen befolyásolhatóak, inkább ők győznek meg másokat. Nagyon szeretnek vitatkozni. Fontos számukra, hogy a környezetük jó véleménnyel legyen róluk.
A sötét, meleg kék és az ultramarin kedvelője egyszerre helyt tud állni a családban és a társadalomban is.
A világoskéket zölddel együtt szeretők többnyire skizofréniások. Ahogy Csontváry és Van Gogh képein sem véletlen e két szín állandó együttes megjelenése. Van Gogh még az Önarcképének hátteréül is a világos kékeszöldet választotta, pedig szenvedélyes festő volt. Végül elmegyógyintézetben fejezte be az életét (és ott is a kékeszölddel nyugtatta idegeit). 
Aki a meleg sötétkéket vörössel együtt kedveli, az a lelke mélyén örökké attól fél, hogy nem tud valamit elvégezni. Hangulata gyakran változik, hol nagyon aktív, hol meg semmi nem érdekli. Nem szívesen barátkozik.