Az elengedés jutalma

Igen az elengedés tud nagyon fájdalmas lenni,de ha valami nem működik fel kell ismernünk,hogy tovább kell lépni.
Én is éppen nagy döntést hoztam ,és igen nehéz volt de bizton mondhatom,megérte és most nagyon boldog vagyok.
Legyenek bátrak!

Minden ember a saját sorsának kovácsa. Minden ember valóra tudja váltani azt a célt, amit maga elé helyezett, bármiről is legyen szó... csak akarat kell hozzá, bátorság, türelem és realitás.Mindenhol vannak akadályok azért, hogy leküzdjük, és minden ember azt teszi, amit épp úgy gondol, hogy az jó neki abban a pillanatban. Vannak gyenge emberek. Változás minden pillanatban van, a lehetőség mindíg adott, még akkor is, ha eleinte nehezen fogadjuk. A gyenge emberek nem tudnak változtatni, a gyenge emberek tehetetlenek és őszinteséget mondanak, holott egyáltalán nem, takaróznak, nem vállalják fel saját magukat, állszentek, külsőségesek, rosszindulatúak, és ha valakit igazán szeret nem fogadja el, hogy van benne jövő, így a kommunikáció is rossz. Amin javítani lehet... a félreértések is ezért vannak. A rossz kommunikáció, ami nem feltétlenül jelenti a rossz kapcsolatot. Aki nem képes szakítani a múlttal, ami szemmel láthatóan szenvedteti és a rosszba viszi, az gyenge.... és aki ilyen, az erősödjön meg!

szerintem van, mikor meg kell a dolgokat szenvedni. igenis, ha fájnia kell, had fájjon. aztán úgyis továbbvisz az élet. mert ennek ez a rendje.
az sem egészséges ha úgymond megakarjuk úszni a fájdalmat.

Pozitív gondolkodás… Mára ez már igen divatos kifejezés lett. Sok embertől hallom: fő a pozitív gondolkodás. De vajon mit is jelent ez? Valóban azt kell-e ez alatt érteni, hogy mindent jónak kell tekinteni? Minden úgy jó, ahogy van? De ha mindent elfogadunk úgy, ahogy van, és belemagyarázzuk a jót, akkor mi fog arra sarkallni, hogy változtassunk? Vagy nem igaz az, hogy akkor változtatunk (ideális esetben) valamin, ha elégedetlenek vagyunk, vagy ha valamit nem tartunk jónak.

Pozitív gondolkodású-e az a nő, akit otthon ver a férje, de nem lép ki a kapcsolatból, mert ebben is a jót látja?

Szerintem a pozitív gondolkodás egyfajta felnőtté válás velejárója, amikor felvállaljuk a felelősséget életünkért, döntéseinkért. Amikor meglátjuk, hogy az események, történések mögött valójában saját tudatosan vagy tudattalanul meghozott döntéseink, vagy viselkedésünk áll. Aki ezt nem látja, az valóban áldozattá formálja magát, aki úgy gondolja, és ráadásul mindenkinek hangoztatja is, hogy a saját helyzetéért a párja, az ismerőse, a főnöke, vagy a gyermekkora (a szülei) a felelősek, de ha jobban belegondol, akkor az egész társadalom.

Kedves „egyetértés”! A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy keresünk valami ürügyet arra, hogy miért is kellene örülni a 270,- forintos kenyérnek, és kiültetni az arcunkra egy kényszermosolyt. A pozitív gondolkodás valójában (pontosabban szerintem) az, hogy belátja: a problémát nem a kenyér aktuális ára, hanem az ahhoz viszonyított jövedelme okozza. Ez a szemléletmód sokszor fájdalmas, de megfelelő ön- és helyzetvizsgálat után, amikor elkezd változatni, hihetetlen mennyiségű energiához, örömhöz, és sikerélményhez jut. És ha felelősségteljes és jó döntéseket hoz, növekszik a jövedelme, és valódi örömmel fogja megvenni a 270,- forintos kenyeret, mert a szeme előtt már nem az ár, hanem a párja vagy a családja jóízű étkezése fog megjelenni.

U.i: távol állt tőlem kritizálni a döntéseit, vagy a jövedelmét. Bár ezt a kommentet Önnek címeztem, nem személy szerint Önnek szólt, hanem a pozitív gondolkodás követőinek.

3 éve olvasom az oldalukat, bagyából egyet értek az elöttem szólóval, sokkal inkább a pozitív dolgokra való odafigyelést, kell hangsúlyozni, mondok egy példát:
Jaj drága lett a kenyér 270 ft, akkor nem szabad arra gondolni, hogy biztos ki akarnak tolni a vevővel, ilyenkor arra kell ösztönözni az embert, hogy az a pénz amiért én megveszem azt a kg kenyeret, az jó helyre jut, olyan embernek, aki azért dolgozik és kell fel minden nap 3:45 kor hogy nekem a reggelinél friss kenyér legyen.