Az érzelmi zsarolás

Laci – a filmbeli századoshoz hasonlóan - már elmúlt negyven, de még ma is azt tartja fontosnak, hogy a mama mit szól majd a tetteihez. Kisgyerekként mindent elkövetett, hogy a mamája kedvében járjon. A mama hamar felismerte, hogy jószívű, rá bármikor lehet számítani, hát félt kiengedni a karmai közül. Így aztán egyetlen lány se volt számára elfogadható, s ha olykor úgy tűnt, hogy Laci a szerelme mellett dönt a mamával szemben, akkor jött a nagyjelenet: a szívgörcs, a rosszullét. Jöttek a mentők, és Lacira gyorsan rányomta az anyja a bélyeget: „Megölsz a szívtelenségeddel! Hát ezt érdemlem?” És a fiú inkább a kedvesével szakított. Negyvenévesen még az özvegy anyjával él egy háztartásban. Testvérei nem segítenek a gondozásban, így még nyaralni se igen mehet. Mert ha csak szóba hozza, hogy pár napra elutazik, a mama máris rosszul van.

Laci talán már egy életre beletörődött ebbe a szereposztásba: ő az örök áldozat. Bár lehet, hogy a mamája halála után belőle is zsaroló válik, aki majd a leendő párján bosszulja meg az elszalasztott éveket.
Ebben a játszmában ugyanis mindig két szereplő van. Az egyik a zsaroló, aki ismeri ellenfele gyengéit, így befolyásolni tudja a cselekedeteit. A másik az áldozat, aki mindig enged, és akit emiatt könnyű kihasználni.
Akiből zsaroló lesz, az általában nem tudja elviselni a csalódást – vagy azért, mert túlzottan elkényeztették, vagy azért, mert épp ellenkezőleg: soha nem fejezhette ki a kívánságait.
A zsarolók azt a hierarchikus világképet sajátították el gyermekkorukban, hogy aki megkapja, amit akar, annak hatalma van mások fölött, és nem kell viszonoznia a segítséget vagy a kizsarolt ajándékot. Az áldozatok viszont egy igazságos világban hisznek: aki ad, annak minden megadatik. Ezzel persze megkönnyítik a zsaroló játszmáját. De azért mindenkiben ott bujkál egy potenciális zsaroló, valószínűleg mindenki megpróbálta már egyszerű trükkökkel, hízelgéssel, durcáskodással elérni, hogy a partnere engedjen.
Ám zsaroló és zsaroló között is van különbség. Ha azt látja, hogy nincsenek határok, akkor az érzelmi zsarolás hosszú távon tönkre is teheti a másik ember életét. A párkapcsolatban a zsarolás hatalmi harcról szól, aminek a vesztese feltétel nélkül aláveti magát a másik akaratának. 
Az ördögi körből csak úgy tud kibújni az áldozat, ha megtanul nemet mondani.

A lelki manipuláció leggyakoribb eszközei:

1. A félelem 
„Ha igazán szeretsz, megteszed értem!” – „Ha nem teszed meg, elhagylak!” Aki így érvényesíti az akaratát, az pontosan közli, hogy mit vár a másiktól és jelzi a büntetést is, ami az áldozatra vár, amennyiben nem teljesíti a követelést. Közben egyáltalán nem érdekli a másik érzésvilága, problémája. A pszichológusok őt nevezik „büntető zsarolónak”.
Van, aki nem mondja ki nyíltan a fenyegetést, de a sokatmondó hallgatás, az elfordulás, a szex- vagy szeretetmegvonás ugyanezt a célt szolgálja. Így jelzi a párjának, nélküle milyen rideg és magányos lenne a világ.
A félelemmel való zsarolás csak akkor működik, ha az áldozatnak sokat jelent a „zsaroló”. Itt viszont az a baj, hogy minél gyakrabban enged, annál több értelmet nyer a kapcsolat, hiszen az áldozat saját maga előtt is igazolni próbálja a döntéseit. Ezért bebeszéli magának, hogy a másik megérdemli az áldozatot. A kívülállók ugyan tanácsolják, hogy szakítson a zsarolóval, de erre képtelen.
Megoldás: Ha az áldozat képes legyőzni a félelmét, akkor a zsaroló elveszíti a legfontosabb eszközét.

2. A remény  
Sokan azért befolyásolhatók, mert szép reményekkel, konkrét jutalmakkal kecsegtetik (mint a ritkán engedett szex, az esetleges békülés, anyagi segítség). Olyan ez, mint amikor a csacsi orra előtt egy répát lógat a gazdája, így próbálja rávenni, hogy haladjon. A répa mindig húsz centivel a csacsi orra előtt lebeg, hiába megy felé, sosem érheti el. 
A pszichológusok szerint ilyen helyzetben legjobb, ha az áldozat alaposan szemügyre veszi a motiváció valódi okait. Tegye fel magának a kérdést: a beígért jutalom hiányában is ugyanígy cselekedne? Megéri egyáltalán a cél, hogy ekkora áldozatot hozzon érte? Ha nem, akkor csak egy út marad: gondolatban vágja el annak a bizonyos répának a madzagját és búcsúzzon el a céljától. Keressen új célt, és a „répa” elveszti jelentőségét. Végre szabadon dönthet arról, hogy mi az, amit igazán akar, és mi az, amit csupán kényszerből tesz.