Bocsáss meg!

2007. október 4.
A ló is megbotlik…mondja a mondás és miért épp az emberrel történne ez másként? Mindannyian hibázunk, ha odafigyelünk, ha nem. Nem mindegy persze, hogy mekkorát „botlunk”, hogy tanulunk-e hibáinkból, vagy hogy felül tudunk-e kerekedni önnön sérelmeinken és meg tudunk-e bocsátani a másiknak.
Hirdetés

A sértődés, a bosszú, a nem felejtés elevenen elemészti lelkünket. Ilyen szituációkban valójában egónk sérül és önbecsülésünk az, ami nem akarja ereszteni a fájdalmas emléket, noha újabb és újabb sérüléseket okoz a kellemetlen percek átélése.
Életem csalódása

- Sosem fogom elfelejteni 1999 őszét. – meséli Emese (31 éves vegyész). A szerelmemmel egy munkahelyen dolgoztunk egy belvárosi irodaházban. Bár csak néhány hónapja voltunk együtt, mindketten úgy éreztük, egy életre társra leltünk egymásban. Egy reggel a kolléganőimmel kávéztam a konyhában, amikor megláttam, amint Viktor autója a cég parkolójába kanyarodik. Elmosolyodtam és éreztem, ahogy kipirulok az izgalomtól, hogy végre találkozunk, hiszen Viktor egész hétvégén vidéken volt. Örömöm azonban pillanatok alatt ürömmé változott, amint végignéztem, hogy párom a kocsi túloldalára sétál és széles mosollyal a száján, szerelmes pillantásokkal, udvariasan kisegít a helyemről egy vastag bundába öltözött, elegáns nőt. A szívem majd’ kiugrott a mellkasomból... Úristen! Ki ez?! Mi ez?! Mi történik? - ordítottam volna legszívesebben, de viselkednem kellett, így nagyokat nyelve a helyemre vánszorogtam. Később persze Viktor tagadta, hogy köze lenne a kolleginához, elmondása szerint a villamosmegállóban szedte fel, mivel épp a pirosban állt. Hinni akartam neki, ezért megbocsátottam, noha a lelkem mélyén éreztem, itt nagyobb a baj, mint gondoltam. Hetekkel később kiderült, kedvesem hónapok óta viszonyt folytatott a kolléganőjével, velem párhuzamban. Szakítottunk, de máig nem értem, miért volt velem ilyen jellemtelen, miért volt szüksége rám, ha már nem szeretett. De már nem haragszom. Úgy érzem, mindez azért történt, mert nem voltunk összevalók.  
Sorsfordító üzenet

Boldog házasságban éltünk a férjemmel, akivel még az egyetemi évek alatt ismerkedtünk össze. – kezd bele történetébe Lovass Vera (35 éves tanárnő). Már a gyerekeket tervezgettük, és telket vásároltunk Vácon, hogy ha a kicsit nagyobbak lesznek, majd ott építkezünk. Egy délután furcsa e-mailt kaptam a munkahelyemen.



Mindössze egy utcanév szerepelt rajta és a férjem neve. Először arra gondoltam, valami meglepetést talált ki nekem, ezért felhívtam, hogy mi lesz az esti programunk. Legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, egy fogadáson kell részt vennie, ezért csak késő éjjel jön haza, ne várjam meg…Azonnal tudtam, mit jelenthet az üzenet és mélységesen elkeseredtem.
Szerző: Ordódy Eszter
« előző
1 2
Ajánljuk még...

Szerelmes nők tartották el a párom

– Nem találni minden bokorban ilyen jóképű, kedves, pénzes partit – mondta anyu, és igazat adtam neki. Annál is inkább, mert szerelmes voltam. Már a személyes találkozásunk előtt is, pusztán a fotójába, a hangjába és a leveleibe. És a randi után egyenesen belezúgtam.

Bochkorra féltékeny Claudia párja?

Nemrég még arról beszéltek, hogy Liptai Claudia és párja, Péter szakítanak. Mindenki úgy látta, hogy kapcsolatukban már nincs meg az a nagy szenvedély. Az utóbbi hónapokban kevesebbet is találkoztak, ráadásul a férfi kérésére. Most azonban fordult a kocka, Péter elkezdett újra teperni Claudia után.

Nem a vőlegényem életem szerelme?!

Egy órával korábban még boldogan mondtam volna igent neki, de most...

HASZNOS CSOMAG (promóció)