Miért féltékenyek a fiús mamák?

- Ha pedig a frigy létrejött, a lányos anyukák többnyire mindent megtesznek azért, hogy a házasság jól működjön. A fiús mamák azonban máshogy gondolkoznak. Számukra imádott csemetéjük szívének elrablója csupán gaz csábító lehet, aki legyen bár csinos, szorgalmas, elragadó, aligha érdemli meg az ő tökéletes fiacskájukat. Ezért fiuk feleségével kialakított viszonyuk ritkán mentes a súrlódásoktól.

Így aztán a nők többsége órákon át tud mesélni anyósa viselt dolgairól. A történeteket hallgatva kiderül, a fiús mamák csoportokba sorolhatók. Viselkedésük gyökerei saját házasságuk és fiacskájuk gyerekkorának mélyére nyúlnak.

A segítőkész

Anna még ma is alig leplezett dühvel gondol régen különvált férje édesanyjára. A harmincöt éves nő biztos abban, hogy házasságát anyósa tette tönkre.
- Túlságosan fiatal voltam ahhoz - mondja -, hogy kívülről lássam anyósom cselvetéseit, amelyek, ma már tudom, arra szolgáltak, hogy elválasszák tőlem a férjemet. Az anyósom vissza akarta venni tőlem a fiát, s ez sikerült is neki.
A válásunk óta, pedig ennek már több mint nyolc éve, Laci az anyjával lakik. Belátom, hogy én is makacs, öntörvényű ember vagyok. Házasságunk rövid néhány éve alatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az anyósommal vívott háborúban a vesztes csak én lehetek. A szakítás kódolva volt, mivel Laci képtelen volt engem megvédeni. Anyósom egész életében uralkodott a családja felett. Szava szent volt, akarata legyőzhetetlen, döntése megfellebbezhetetlen. Laci észre sem vette, hogy konfliktushelyzetekben mindig az anyjának ad igazat. Konfliktus pedig akadt bőven.



A legnagyobb baj az volt, hogy az anyósom, amikor harcba indult ellenem, az "én csak segíteni szeretnék" című jelmondatot tűzte a zászlajára. Háromféle ételt tudott főzni, nevezetesen töltött káposztát, csirkepaprikást és sztrapacskát. Hétvégeken ezeket felváltva állította elő, s nekünk minden vasárnap pontban fél egykor asztalhoz kellett ülnünk nála, hogy elfogyasszuk Lacikája kedvenc ételeit. A baj csak az volt, hogy én viszont háromféle ételt gyűlölök, a töltött káposztát, a paprikás csirkét, valamint a sztrapacskát.
Ezeknél már csak azt utáltam jobban, hogy az egyetlen napon, amikor Lacival kettesben lehettem volna, az anyósomnál kellett töltenem a délutánt. Ha néha vettük magunknak a bátorságot, és visszautasítottuk a meghívást, akkor anyósom jelent meg nálunk, kis piros lábaskáival felszerelve. Én csak segíteni akarok, mondta. Hoztam egy kis meleg ételt, hogy legalább hétvégén ne kelljen főznöd. Ebben aztán benne volt, hogy viszont hét közben legyek szíves én főzni a fiának, aki megszokta, hogy meleget eszik. És ha már feljött, végig vizslatta az egész lakást.
Titokban végighúzkodta az ujját a polcokon, bekukucskált a szekrényeimbe, ellenőrizte a sütő állapotát, a fia ingeit, trikóit. Tudom, hogy fáradt vagy, mondta együtt érzőn, majd holnap felugrom, kivasalom Laci ingeit. Megpucolom az ablakokat, sütök nektek valami finomat. Hiába könyörögtem Lacinak, mondja meg a mamájának, hogy hagyja a saját életünket élni, a válasz az volt, anyám csak jót akar.

 

A pszichológus szerint:
Vannak domináns személyiségű nők. Jellemző rájuk, hogy kedvelik a kihívásokat, gyorsan döntenek, fontosabbak számukra a célok, mint az eszközök. Rendszerint vezető beosztásban dolgoznak, párkapcsolataikban többnyire alul választanak, tehát olyan társat keresnek, akit irányíthatnak. Az ilyen anyák fiai felnőtt kapcsolataikban rendszerint az olyan nőkhöz vonzódnak majd, amilyen az édesanyjuk volt, s ez rengeteg konfliktus forrása lesz. A fiúnak ugyanis örökös vívódást jelent a két domináns nő közötti hatalmi harc, mely látszólag érte, miatta zajlik. Az ilyen férfiak, éppen, mert megszokták, hogy anyjuk hozza meg a döntéseket, képtelenek feleségük mellé állni, így ezek a házasságok gyakran válással végződnek, s a férfi az esetek döntő többségében visszaköltözik az édesanyjához.

A mártír

- Ha a "kinek elviselhetetlenebb az anyósa" versenyt meghirdetnék - szokta Kata barátnőm mondogatni -, egészen biztosan utcahosszal győznék.
Általában hajlamos vagyok az anyósokkal való nézeteltéréseket nemzedéki problémának tekinteni, Kata esetében sajnos be kell látnom, hogy az asszonynak igaza van. Amikor úgy ötévnyi együtt járás után férjhez ment a nála tíz évvel idősebb építész barátjához, olyan csapdába került, amiből szinte lehetetlen kimászni.
Kata férjét mamája negyvenkét éves korában szülte, miután egy rövid ideig tartó, felszínes kapcsolatból váratlanul megfogant. Az idő előtt, alig kétkilósan világra jött fiúcska a Béla nevet kapta a keresztségben, és anyja vezetéknevét, mivel édesapja soha nem ismerte el őt. A mama életének egyetlen öröme, ambíciója, társa lett a késői gyerek, akiért - ahogyan ezt soha nem felejtette el a szemére hányni - feláldozta az életét. Béla, bár sokáig úgy tűnt, anyjával kettesben fogja leélni az életét, egy váratlan szerelem hatására a saját lábára állt.