Kreativitás vagy „normális” élet?

A nők hagyományosan a személyes kibontakozás útját választják. Magánügyeikkel gyakrabban fordulnak szakemberhez, mint a férfiak. A fejlesztő tanfolyamokon is több a nő, mint a férfi. Mert a nők természetes hajlama, hogy jobbítsanak magukon. Ösztönösen érzik: ha törődnek magukkal, fokozottan ráébrednek a belső erejükre. Sajnos, gyakori, hogy a terápia, a tanfolyam, az elolvasott szakkönyv inkább gyengít, mint erősít, mert másvalaki módszerét, szabályait próbálja ráerőltetni mindenkire.

Gyengíthetjük magunkat azzal is, ha arra törekszünk, hogy „normálisak” legyünk. Diane C. Ealy a Női kreativitás című könyvében arra figyelmeztet, hogy a nagy átlaghoz való lötyögős idomulás az alkotó lehetőségek halála. „Kreativitásunk határmezsgyén születik, megkérdőjelezhető érzéseinkből, észrevételeinkből, a helyzettel való elégedetlenségből…

Ne más döntsön helyettünk!

Amikor hagyjuk, hogy a terapeuta magyarázza meg nekünk álmainkat, vagy követjük az orvos utasítását céljának ismerete nélkül, eltűrjük, hogy erőnkből kiforgassanak. Visszaköveteljük energiánkat, amikor új terapeutát, új orvost választunk, aki kész egyéni utunkon kalauzolni bennünket. Nagy ívben kerüljük el azokat, akik helyettünk döntenek, és gondolatainkat, érzéseinket, igyekezetünket semmibe veszik.”



Az Ikrek szülött és a Nyilas is leginkább amiatt veszít az erejéből, mert gyengén szervezi meg önmagát, és ez a kreatív élet akadályává válik. Ha nem fejez be semmit, ha másra hárítja a feladatot, mert menet közben megunta, vagy mert túlvállalta magát, akkor, megbízhatatlannak könyvelik el. És ha ez többször megismétlődik, végül úgy érzi: nem érti meg a világ.

Néha az kell, hogy beüssön a krach

„Jobban fog az agyam, ha szorít az idő” – ezzel érvelnek, amikor az utolsó percre hagyják a feladat elvégzését. Ez lehet, hogy igaz, de ha több embernek kell várnia, ha véletlenül „beüt a krach”, valami váratlan probléma, akkor borul minden, és nemcsak a saját, de mások munkáját is tönkre teszi. Az, hogy el tud-e számolni a tetteivel, illetve azok elmulasztásával, felelősségérzet dolga.

A felelősség szónak kellemetlen felhangjai vannak. A hirtelen ötletekkel összeegyeztethetetlen „muszájok” és tilalmak listáját jelzi. Pedig ha jobban belegondol, egy tőről fakad a feleléssel, a megfeleléssel: egy helyzetre több felelet is adható, többféleképpen megfelelhetünk. Megválaszthatjuk, hogyan viselkedünk. Ha számot vetünk egy megbukott vállalkozásban betöltött szerepünkkel, ez arra ösztönöz, hogy legközelebb jobban intézzük a dolgot. Nem bűnbakot kell keresni, akire minden rákenhető. De legalább ilyen fontos, hogy ne is vegye nyakába, amiért nem felelős.