Megcsaltam, mégis ő kért bocsánatot

2012. január 30. 09:00 , Legutóbb frissítve: 2012. január 30. 00:00
Mindkét fiút szerettem, Zolit talán már kicsit jobban, de nem tudtam, hogy ennek ellenére van-e hosszú távú jövője a kapcsolatunknak.
Imivel ugyanarra az évfolyamra jártunk az egyetemen. Másodévben már csoporttársak, kicsivel később elválaszthatatlan szerelmesek lettünk. Gyorsan teltek a hónapok, óriási bulikkal és kirándulásokkal megfűszerezve. Mindketten nagyon szerettünk pezsegni, amikor csak tehettük, programokat szerveztünk, és éltük az egyetemisták gondtalan életét. Hamar elröpült az idő, már a második évfordulónkat ünnepeltük. Akkor már negyedévesek voltunk, egyre nehezebb tantárgyak következtek, és én igencsak elakadtam az egyikben. Eleinte csak "tanár-diák" kapcsolatnak indult Tudtam, hogy az évfolyamon van egy srác, aki keni-vágja a tantárgyat, ezért megkértem, hogy korrepetáljon. Zoli elvállalta a felkészítésemet, Imi pedig bosszankodott, hogy a szabadidőm nagy részét másik sráccal töltöm. Zoli nagyon jó tanárnak bizonyult, azután is lelkes maradt, amikor már vagy tucatszorra próbált valamit "beleverni" a fejembe, mégsem sikerült.
 
Ennek ellenére jól vizsgáztam, és ezt kizárólag neki köszönhettem. Közben Imivel egyre többet veszekedtünk - főleg Zoli miatt, természetesen alaptalanul -, gyakran tört elő belőle a féltékenység, és néha már olyan szinten, amitől megijedtem. Az utolsó vizsgák után nagy bulit szerveztünk az egyik osztálytársunknál, amire Zolit is meghívtam. Emiatt persze megint veszekedtünk Imivel, főleg, miután kiderült, hogy nem jöhet velem, mert családi ünnepségre hivatalos. Amilyen rossz hangulatban kezdődött az este a veszekedés miatt, olyan jól folytatódott. Kellemes volt a hangulat, sokat beszélgettünk, nevettünk, néhányan még táncoltunk is. Önfeledt és boldog voltam, már az sem zavart, hogy Imi nincs mellettem.

Valami megváltozott közöttünk

Éjfél felé járt, épp az italomat kortyolgattam, amikor összenéztünk Zolival. Másnak tűnt, mint általában. Először nem jöttem rá, mi változott, aztán észrevettem, hogy máshogy nézett rám, mint amikor a tanítványa voltam. Ez most olyan nőnek szóló pillantás volt, mélyreható, kíváncsi, érdeklődő. Visszanéztem, és sokáig szemeztünk. De ennél tovább egyikünk sem merészkedett, Zoli tiszteletben tartotta, hogy barátom van... Kattints a folytatásért a Kiskegyedre >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!

Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 0 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!