Transzban eljutunk a baj gyökeréhez

 

Ilyenkor frissebbnek érzed magad, egy kicsit olyan, mintha aludtál volna, és rádöbbensz, hogy millió dolog fordult meg az agyadban, sőt, lehet, hogy egy addig megoldatlan problémádra is választ kaptál. Ha voltál már így, akkor tudd, hogy transzban voltál.

Megtalálod önmagadban a választ

A transznak persze különböző szintjei vannak. Az előbb vázolt állapot felszínesnek, kezdetlegesnek számít ahhoz képest, amilyen hatást például valamilyen hallucinogén anyaggal lehet elérni. De ne foglalkozzunk a drogokkal, a transzállapot elérhető természetes, egészséges technikákkal is, például megfelelő légzéssel, jógagyakorlatokkal, meditációval. A (régi és modern) sámánok többek között monoton zenét, például dobszót használtak ahhoz, hogy transzba essenek, és a megváltozott tudatállapotban meglássák a választ olyan kérdésekre, amelyekre egyébként nem képesek.

A transzba esés feltétele ugyanis az, hogy olyasmire figyelj megfelelő időn keresztül, ami megállítja a fejedben csapongó más gondolatokat. Ha a saját légzésedre, vagy mozdulatodra, izommunkádra, esetleg a dob monoton hangjára koncentrálsz, egyszer csak azon kapod magad, hogy százszorta nyitottabb vagy önmagadra és a külvilágra, illetve a külvilág és önmagad kapcsolatára.

Egy csigalépcsőn haladtam lefelé

H. Ilonának egy természetgyógyász segített abban, hogy relaxált állapotba kerülve megoldást találjon az életére. – Akkoriban egyfolytában nőgyógyászati problémáim voltak – meséli Ilona. – Rendszertelenül véreztem, fájt, görcsölt a hasam, nyilalló fájdalmat éreztem a petefészkeim táján. A nőgyógyászok nem találtak semmilyen patológiás okot a panaszaimra, ezért természetgyógyászhoz fordultam. Azt mondta, a problémámnak lelki gyökerei vannak, és ő segít megtalálni, mi az.

Lefektetett a díványra, és monoton hangon utasított, hogy centiről centire engedjem el magam, lazítsam el a testem. Aztán azt mondta, képzeljek el egy nagy házat, aminek a belsejében csigalépcső vezet lefelé. Megkért, hogy menjek le ezen a lépcsőn. Úgy emlékszem, körülbelül kétkanyarnyit mentem le, aztán túl sötét volt, és megálltam, mert nem mertem tovább menni.

A természetgyógyász azt mondta, nem baj, épp eléggé lementem. És megkért, beszéljek a problémámról. Elmondtam újra, hogy fáj a hasam, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül a férjemről kezdtem beszélni. Arról, hogy túl gyakran kívánja a szexet, ugyanakkor nem akar gyereket. És itt elsírtam magam. Felszínes hipnózis volt ez, ahogy a természetgyógyász mondta, a ház a saját belső világomat jelképezte, a csigalépcső pedig az egyre mélyülő tudtaszinteket. Kiderült, mi az oka a visszatérő fájdalmaimnak. Az, hogy a szexet hiábavalónak tartom, és inkább hárítom (ezért a sok vérzés, fájdalom), ha nem születhet belőle baba.

Otthon aztán leültem a férjemmel, és elmondtam neki mindent. Megkértem, ne halogassuk tovább, ne várjunk a jobb anyagi körülményekre, hanem vágjunk bele, és vállaljunk gyereket. Megértett. Ma kétéves a kisfiam. A fájdalmaimat pedig, mintha elfújták volna.