2012. február 11. szombat, Bertold, Marietta napja
Halálközeli élmények
2009. november 15.
Sötét alagút, hófehér fény, csodálatos hangok, isteni béke, mennyei zene, fényből való alaktalan lények, és egy sebesen pergő film, elfelejtett epizódok saját életünkből. A túlvilágról, azaz a klinikai halál állapotából visszatérő emberek negyven százaléka tud beszámolni hasonló észlelésekről.
Hirdetés
A megrögzött materialisták a halál közeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióját vélik felfedezni. Mivel azonban a föld különböző részeiről, a különböző kultúrákból származó hasonló élményt átélt emberek beszámolói megdöbbentő hasonlóságot mutatnak, egyre több tudományos kutató foglalkozik a halál közeli élmények tudományos vizsgálatával.
A halálfélelemnél valószínűleg nincs fájdalmasabb, elviselhetetlenebb szorongás. A filozófusok szerint ugyanakkor az ember éppen azért képes az alkotásra, éppen azért tudja saját korlátait és félelmeit legyőzni, mert tisztában van azzal, hogy ideje véges, mégsem akarja ezt elfogadni. Jómagam, aki még soha nem éltem át hasonlót, szeretném elhinni, hogy mindaz, amit a riportban szereplők elmesélnek, igaz. Szeretném hinni, hogy van létezés a halál után is. Valahol mélyen, titkon, a szívem legmélyén próbálom hinni, hogy létezik egy rendező elv, egy fölsőbb értelem, nevezzük Teremtőnek, aki kusza, kicsinyes és nyomasztó mindennapjainkat értelmes egésszé rendezi végül, és azt is, hogy amikor majd már elviselhetetlenül nehéz lesz, legalább akkor segít.
Nézd, hányan küzdenek az életedért
– Olyan érzésem volt, mintha egy sötét alagúton, egy csövön haladtam volna át – emlékszik vissza az egész későbbi életét megváltoztató emlékre Andersné Papp Ilona. A ma hetvenesztendős, gyógynövény-terápiával és gyógyító energiakövekkel foglalkozó debreceni asszony félidős várandós volt, amikor alhasi fájdalmakkal kórházba került. A téves diagnózis alapján megindított szülés során méhűri vérzés lépett fel. Többszöri eszméletvesztés után az asszony szíve megállt.
– Kiléptem a testemből, és láttam magam a műtőasztalon feküdni – mondja. – Hallottam, hogy az orvosok vért hozatnak, és azt mondják, nem elég. Láttam egy gyermek, saját magzatom arcát összetörve, véresen. Mozgott. De én nem éreztem fájdalmat, se félelmet, csak valami vonzást, valahol messze vakító fényt, amely szívott magához. És én menni akartam, mert minden könnyű volt, meleg és szeretettel teli. De akkor valaki átölelt, valami melegség beterített, és egy hang azt mondta, nézd, hányan küzdenek az életedért. És ekkor visszatértem a testembe. Ez a visszatérés olyan természetes volt, mint az ébredés. Erről persze akkoriban nem beszéltem senkinek. Elnyomtam magamban, azt hittem, álom volt, furcsa játéka az agynak. Csak évtizedekkel később Amerikában, ahol kapcsolatba kerültem egy látóemberrel, tudtam meg, hogy mindaz, ami velem történt, egyáltalán nem egyedi eset. Ez az ember tanácsolta nekem, hogy engedjem magamban kiteljesedni azt az energiát, amellyel rendelkezem, és próbáljak meg elvont dolgokkal foglalkozni.
Örökre eltűnt belőlem a halálfélelem
– Életem legszörnyűbb időszaka volt, amikor kiderült, hogy tumorom van. A mély altatásban végzett két és fél órás műtétem jól sikerült. Csak amikor már az intenzívre vittek, lépett fel komplikáció. – Moleczné Márkus Ágnes 1984-ben került a klinikai halál állapotába. – Emlékszem – folytatja beszámolóját az asszony –, az operáció végeztével felébresztettek, hallottam, hogy az orvosok azt mondják, minden rendben van, s azt is, hogy hagyják aludni. Az álom azonban túl hosszúra sikerült. A műtét utáni vérzés miatt kómába kerültem. Ezt azonban természetesen csak később tudtam meg. Akkor ott, az intenzív őrzőben én is megtapasztaltam azt, amiről manapság már nagyon sokan beszámolnak. Elmúlt belőlem minden fájdalom. Hihetetlen békességet és megkönnyebbülést éreztem. Valami puha, meleg, bársonyos feketeségben úsztam, amelynek végén egy fényes pontot láttam, amely hívott magához. Ugyanakkor valami dühfélét is éreztem, amiért nem tudok eljutni odáig. A következő pillanatban láttam egy ápolónő kétségbeesett arcát a testem fölé hajolni. Láttam, ahogy megindul a jövés-menés. A kórház összes ügyeletes orvosa körém gyűlt, és én szerettem volna elmondani nekik, hogy ne izguljanak, jól vagyok. Láttam egy idős nénit az ágy lábánál, és hallottam, amint azt mondja, milyen szomorú, hogy ezt a fiatal teremtést elveszítjük. És szólni akartam, hogy ne sírjon, és hogy nem kell félni, itt jó, itt békesség van, melegség és szeretet. Aztán visszatértem a testembe, és újra fájt minden, az egész létezés. Döbbenetes élmény volt ez. Nem szóltam persze senkinek róla. Féltem, hogy bolondnak néznek. De akkor, abban a néhány pillanatban örökre elmúlt belőlem a halálfélelem. Azóta tudom, hogy csak átmenetileg vagyunk itt a földön, és hogy létezik egy másik dimenzió, és az a másik az igazi otthonunk.
Moleczné Márkus Ágnes betegsége idején, 1984-ben vegyésztechnikusként dolgozott. Se munkatársainak, se férjének nem beszélt soha arról, amit átélt. Csak ő tudta, hogy egész élete megváltozott. – Én sok sorstársammal ellentétben – mondja – soha nem akartam öngyilkos lenni, mert parapszichológiai tanulmányaimból tudom, hogy bár az életünket kölcsönbe kaptuk, nem mindegy, hogyan sáfárkodunk vele. Valamennyiünknek feladatunk van itt a földön. Utunkat jelek kísérik, a jelek megmutatják, helyes-e az ösvény, amin megyünk. A betegség végső figyelmeztetés, arra tanít minket, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Azóta, hogy én ezt tudom, és azóta, hogy minden erőmmel próbálok az embereknek segíteni, thanatológusként igyekszem a haldoklóknak vigaszt nyújtani, a betegségek elkerülnek. Békében és szeretetben élek, de egyúttal kicsit idegenként is az emberek között.
Legfontosabb a szeretet
Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg azt a könyvet, amely a halál közeli élmények kutatásának alapműve lett. Moody 150 újraélesztett beteg tapasztalatait összegezte a Fény a kapun túl és az Élet az élet után című könyveiben, amelyek 90 millió példányban keltek el eddig a világon. Moody magyarul is olvasható könyveiben azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nyolcmillió ember tapasztalt hasonlót. S hogy bár élményeik bizonyos pontokon eltérőek, egyetlen dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. Az odaát járt emberek, állítja Moody, miközben lepergett előttük életük filmje, átélték mindazt, amit másoknak okoztak, érezték az általuk okozott szomorúságot, fájdalmat, félelmet, és annak ellenkezőjét, az örömöt, boldogságot is.Ajánljuk még...
Bűnhődnöm kell fiatalkori botlásaimért
Az első gondolatom nem a gyógyszer volt, hiszen a srác ismét csókolgatni kezdett. Csak másnap reggel kerültem haza.
24 évvel idősebb férfi vette el az X-Faktor tinijét
Bármily hihetetlen, az X-Faktor egyik legfiatalabb felfedezettje, Domokos Fanni férjhez ment.
Onyutha Juditot elhagyta a férje - másik nőt szeret
Tavaly karácsonykor, tíz év házasság után Onyutha Judit férje bejelentette, másik nőbe szerelmes.
Napi horoszkóp
Válaszd ki a csillagjegyed, hogy megmutassuk a horoszkópodat!
- III. 21. - IV. 19.
- IV. 20. - V. 20.
- V. 21. - VI. 21.
- VI. 22. - VII. 22.
- VII. 23. - VIII. 22.
- VIII. 23. - IX. 22.
- IX. 23. - X. 22.
- X. 23. - XI. 21.
- XI. 22. - XII. 21.
- XII. 22. - I. 19.
- I. 20. - II. 18.
- II. 19. - III. 20.
Vízöntő
I. 20. – II. 18.
Hirdetés
Készítsd el saját részletes elemzésed,
születésed ideje és helye alapján!
Hirdetés
Zsu Zsika
Sorselemző, reiki mester, az életciklusok feltérképezője.
Hívjon engem! 06 90 602 764, Mellék: 352
(Hívás díja: 485 Ft/perc)
Csillagör
Médium, feltárja a múlt és a jövő rejtett dimenzióit.
Hívjon engem! 06 90 602 764, Mellék: 545
(Hívás díja: 485 Ft/perc)
Zsóka
Kivételes jóstehetség gyerekekkel kapcsolatos ügyekben.
Hívjon engem! 06 90 602 764, Mellék: 537
(Hívás díja: 485 Ft/perc)
Klári
Tisztánhalló. Kártyával erősíti meg a szellemi hangot.
Hívjon engem! 06 90 602 764, Mellék: 441
(Hívás díja: 485 Ft/perc)
Hirdetés
Közösségi horoszkóp
Válaszd ki a csillagjegyed, hogy átirányítsunk a megfelelő közösségi oldalra!
- III. 21. - IV. 19.
- IV. 20. - V. 20.
- V. 21. - VI. 21.
- VI. 22. - VII. 22.
- VII. 23. - VIII. 22.
- VIII. 23. - IX. 22.
- IX. 23. - X. 22.
- X. 23. - XI. 21.
- XI. 22. - XII. 21.
- XII. 22. - I. 19.
- I. 20. - II. 18.
- II. 19. - III. 20.
Vízöntő
I. 20. – II. 18.
HASZNOS CSOMAG (promóció)
Szolgáltatások
Rovatok
Partnerek
Helló cC!Nagnyon jóesik,hogy szóltál hozzám!A gondolataid segítenek továbbhaladni a megkezdett úton.A válaszok nehezen jönnek,de az igazán értékesdolgokért meg kell dolgnozni. A cikkel kapcsolatos gnondolataidhoz csupán azt fűzném,hogy bármi is a Te hited,jelen tudallapotombanúgy érzem nagyon jó nyomon jársz,ösztönösen érzel vlamit,ami egyetemleges igazság.Neked van valami dolgod,ami az emberek megsegítésével kapcsolatos.Ott a nagy mindenttudás kellős közepén,én is azt éreztem ,hogy bármilyen gyarlóság,de embernek lenni jó!!!Kérlek,bármi is történik veled EZT ne feledd el,légyboldogog,élj ,szeress,segíts,érezz,s vallásoktól,ideoliáktól füghettlenül megvalósítod a földi élet lényegzét,s mi itt nem is tehetünk ennél többet!
Szia Anna, épen most olvastam el a történetedet és igazándiból nem is tudok mit hozzáfűzni, mert szerintem vannak olyan dolgok ebben az univerzumban amiket nem lehet megmagyarázni csak el kell fogadni. Furcsa lehetett ilyen elhagyatottan valahol máshol egyedül lenni. De szerencsés is vagy , hogy vissza térhettél.
A cikkhez annyi hozzászólásom van, hogy igazándiból én nem is tudom miben hiszek. De egy dologban biztos. Nem szeretnék egy tökéletes világban élni, ha meghalok, (lehet hogy furán hangzik) mert legtöbbször a legtökéletlenebb dolgok a leg tökéletesebbek. És úgyanígy a rossz nélkül nem létezik jó. Ha úgy történne, hogy halálunk után, egy olyan világba kerülnénk ahol minden hibátlan és tökéletes, én nem vagyok biztos benne, hogy túl sokáig élvezném. Általában pontosan így működik a nyaralásokkkal. Elutazunk egy csodálatos helyre, ahol mindent sokkkal szebbenek látunk, de egy ídő után mindeki visszavágyik a jól megszokott szmogos poros kis városába. Hát, azt hiszem ennyi lenne.:)
Sziasztok
Sziasztok!Szomorú vagyok,hogy eddeigNadine kívül,még senki sem vállaszollta ez nem a Ti hibátok, mert,ha valamirő niincs tudomásunk,arról mi magunk nem tehetünkSzóval,jól esne,Ha Egy "sorstárts"beszélgetne velem.
Szia Nadine!Köszönöm,hogy válaszoltál!Hogy tudatos lennék?Nem tudom./ha-ha-ha/Inkább ösztönös és kíváncsi.Keresem a helyem,keresem a válaszokat,s ha engem kérdeznek válaszolok/-ha tudok-/.Egyben igazad van!Igazából nem félek,inkább másokat féltek.
te már eleve nem féltél a haláltól, én nem is akartál ott maradni.Lehet, hogy egy nagyon tudatos lélek vagy.
1984-ben élesztettek újra.Előte már ismertem a HK-élményekről szóló 2 könyvet,amit akkoriban olvasni lehetett,mert gyermekkorom óta "másképp"álltam a halálhoz,mint általában az emberek zöme,így érdekelt a téma.Miután visszatértem az életbe,értetlenül álltam a történtek előtt,mert úgy érzem,teljesen más élményt kaptam,mint amiről sorstársaim beszámoltak.Azóta is keresem a választ,hogy miért!? '84-ben kisbabát vártam.Valami vírusfertőzés miatt ,41,7-fokos lázamat nem tudták lecsillapítani,s mire akórházbana vizsgálósztalra tettek leállt a keringésem.Megv áltozott tudatállapotom első jele volt,hogy gondolatban egy lépéssel az orvosok előtt jártam,mielőtt kimondták volna mi a teendő én magamban mondtam,MOSOLYOGVA!Nagyon jól éreztem magam és nem akartam reagálni semmire,hiába pofozgattak,szólongattak,szúrkáltak,és ekkor egy különös barlangszerű helyen találtam magam,ahol különböző kupacokban csodaszép tiszta kristályszemek csillogtak.mint megannyi kisebb-nagyobb gémánt.Nem tudtam mik ezek,meg is kérdeztem,s nem csodálkoztam,hogy kapok választ.-Ezek a te gondolataid.A megnem született,szándékkal be nem mocskolt gondolatok mindd ilyen tiszták.Gondolkodni nem volt sok időm,mert éreztem,valami ki-,felfelé szippant és kinnt az univerzumban lebegtem,alattam,kissé balra a Föld.Rácsodálkoztam a szépségére,közben növekvő zavarral ébrettem rá,hogy szó-szerint mindet tudok róla.Nem csak a keletkezéséről azélet kialakulásáról,a dínók kihalásáról,de minden egyes valaha élt és akkor élő emberről,azok minden gondolatáról,tettéről.Boldogan próbélgattam tudásom,kérdeztem és válaszoltam,s éreztem egy nagyobb hatalom jelenlétét is,ami azt sugallta,minden igaz,amit tapasztalok.Hálás voltam,de egyszerre efogott valami szomorkás érzés,magányosnak éreztem magam,vágytam vissza,mindazon dolgok ellenére amit akkor tudtam és éreztem.A lelkemmel kértem,ha van rá mód ,hagy térjek vissza,s abban a pillanatban ott a vizsgálóasztalon kinyitottam a szemem.Gyönyörű volt,s valóban /előtte sem,de/utána méginkább nem félek a haláltól.Szép ajándékot kaptam,csak nem tudom ,én miért nem láthattam azt amit a többiek. KÉREM,ha valaki ismeri a választ és érdemernek tart,írjon!
Halálközeli élményem nem volt, csak kapcsolatom elhunyt személlyel. Barátnőm apukája kb.5 évvel ezelőtt halt meg. Nagyon hívő ember volt. A temetése után kb.két héttel kimentünk a barátnőmmel a temetőbe a sírjához. A virágok már elszáradtak. Én a szemközti sírkövön ülltem, barátnőm előttem állt. És ajándékot kaptunk: azt hiszem egyszerre kezdtük el érezni a leírhatatlan melegséget és zokogásra fakasztó boldogságot, mert egymásra néztük hirtelen és mindketten sírni kezdtünk. Kérdeztem tőle:-,,Te is érzed?"-és percekig sírtunk egymást ölelve. Apukája megajándékozott minket.Remélem ilyen lesz a halál is. Ilyen boldog.:)
Kedves Midway!
Tiszteletbe tartom a véleményét,de nem értek vele egyet!Kikérem magam,és a világ összes emberi teremtménye nevében azt a megállapítását,hogy ugyanolyan élőlények vagyunk mint bármely más létező!A földi testünk valóban véges,de a benne lakozó lélek hallhatatlan,ISTENTŐL származik!Ezért az embernek nagy méltósága van a többi teremtmény felett.Az ISTEN csodaszépnek teremtette az lelkünket,amit a bűn /kinek milyen mértékben/ beszennyez.A lélek tovább él!Cselekedete szerint ISTENNEL vagy nélküle,a gonosszal!Én még nem éltem át a cikkben szereplő hasonló esetet, de hiszek benne.Nem véletlenül vagyunk a földön!ISTENÉ vagyunk,aki semmihez sem fogható örökléttel ajándékoz meg bennünket.De lehetünk a gonoszé is,mint már írtam,attól függően,hogyan éltünk a földön!Abban egyetértek önnel,hogy jónak ,egymást segítőnek kell lennünk,hiszen legfontosabb a szeretet.Ha nem tapasztalt semmit balesete során,attól még nem feltétlen ez az igazság!!!Miért említi írásában a "Hálistenneket",ha nem hisz Benne!?Én megmondom miért?Az ISTENBEN való hit csírája mindenkiben ott van, önben is,csak felszínre kell hozni!Hogyan?Kérni kell a JÓISTENT!A hit ajándék!Imádkozom önért, hogy kapja meg ezt a drága ajándékot.Szerintem az a sajnos, hogy ön még nem kapta meg!
Marika
midway nem gondoltal arra hogy mivel minden ember mas, te nem elhetted akkor ezt at!
a tobbseg nem ezt latja!
erdekes amit irsz
midway nem gondoltal arra hogy mivel minden ember mas, te nem elhetted akkor ezt at!
a tobbseg nem ezt latja!
erdekes amit irsz
Szerintem "A nap gondolata" pont idevag:
"Az önbecsapásnak nincsen határa."
(Elias Canetti)
Vagy csak veletlen az egybeeses?
Elnézést kérek mindenkitől, most látom csak visszaolvasva, hogy gyorsan és kontroll nélkül mennyi helyesírási hibát vétettem... :(
Én nem voltam soha a klinikai halál állapotában.Viszont volt egy motorbalesetem.Én akkor a balesetet mint egy kívülálló néztem végig.Nem mondom el a történetet mert hosszú.Tény viszont,hogy az egész esemény mintha egy mozifilmen zajlott volna és én voltam a néző.Olyan volt mintha szinkronban menne repülne két test csak az egyik megáll és végignézi mit csinál a másik.Ez az állapot akkor szakadt meg mikor az orvos rendkívül durván rámszólt,hogy álljak fel.Ez nem kritika az orvos felé.Köszönöm neki.Valószínú,hogy a durva hang hozott vissza a valóságba.
Sajnos ki kell hogy ábrándítsak mindenkit ! - Beleértve magamat is... Amit a Tisztelt hozzászólók megírtak az a agyi oxigénhiány tipikus emléke.
1968. október 13.-án 11.25 perckor az akkor még Jugoszláviai Pazaric nevű falu előtt autóbalesetet szenvedtem az édesapámmal. Én akkor 20 éves voltam nagyon jó kondícióban mert sportoltam. Az "anyós" ülésen ültem egy őrült jött velünk szembe egy kanyarban... ő áttért a mi oldalunkra , és, hogy elkerüljük a frontális ütközést édesapám elrántotta a kormányt és leszaladva a kanyarban az útról felborultunk. Egyszakaszos léprepedést , májrepedést szenvedtem bal oldalon eltört az összes bordám valamint a lapockám és kulcscsontom. úgynevezett polytraumás sérüléseim voltak . Azonnal ami kb. 40 perc volt bevittek a Szarajevói egyetemi klinikára ( amit a jugoszláviai háborúban elsőként bombáztak porig ) ! közben persze kivérzett a hasüregben a szétrepedt lép és az un. kivérzéses sokktól beállt a kilinikai halál. Talán az idősebbek még emlékeznek a csodálatos olimpiai bajnok birkózónkra Kozma Picire aki szintén ebbe halt bele miután ezt egy napon keresztül nem vették észre a karambolját követően... Nos tehát adva volt egy helyzet a klinikai halál beállta előtt és addig szenvedve ugyan de teljesen tiszta tudattal éltem meg az egész dolgot. Majd jött az a pillanat amikor beállt a klinikai halál.. orvosilag ekg-val dokumentálva 3 perc negyven másodpercig leállt a szivem tehát a végleges agyhalál időpontja előtt 20 másodperccel sikerült reanimálni tehát újraéleszteni engem. Mások véleményét tiszteletben tartva szeretném elmondani és leírni , hogy a legnagyobb sajnálatomra sem fény sem folyosó sem melegség sem boldogság sem békeérzés nem volt . Nem láttam magamat kívülről nem hallottam sem a rajtam , értem küszködő orvosok hadát... sem semmit ! Ma ha valaki a világon öt tíz másodpercig a klinikai halál állapotában volt akkor már könyveket ír a " csodálatos utazásáról " Élet az élet után, Élet a halál után valamint hasonló csalóka badarságokról... Hangsúlyozni kívánom elhiszem amit éreztek és amire visszaemlékeznek a T hozzászólok ! . De ez nem más mint az agyi hipoxia egyik utolsó tünete. A NASA a holdra lépés előtt nagyon komoly orvosbiológiai vizsgálatokat végzett az űrhajós jelöltekkel... Egytől eggyig a forgáspróbán a több G-s terhelés után az eszméletvesztés előtt ugyanezeket a víziókat élték meg.. Hálistennek egyikük sem halt bele igazán a kisérletbe !!! Sajnos az emberek legtöbbje ( én is ) úgy fél az elmúlástól , a haláltól , hogy az utolsó másodpercekig víziós élményekbe menekül egy lehetséges túlvilággal kapcsolatban ahová ellehet menekülni , ahová el lehet távozni. A véges emberi tudat nem akarja és nem tudja elfogadni saját létének végét.. Ez gyengeségünkből és szorongásainkból fakad de sajnos ugyanolyan biólógiailag véges teremtmények vagyunk mint bármilyen élőlény a világon. Sajnos ez az igazság !!! Bele lehet bármibe bármit magyarázni de én aztán tényleg megtapasztaltam , hogy nincs túlvilág meg nincs "odaát" semmi. Úgyhogy próbáljunk meg itt és ezalatt a rövid létünk alatt jók lenni és segíteni egymásnak mert nincs más csak itt és most. Az élet egyszeri és megismételhetetlen ! SAJNOS !!! :(