Karmikus szerelem

2009. november 6.
Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami összeköt minket.
Hirdetés
A felejtés óceánja

A halál és az újjászületés körforgása által minden feledésbe merül. A nevek, arcok, helyek, élmények, érzések homályba vesznek. Valójában nem vesznek el, csak egy kis időre - egy emberöltőnyire -háttérbe szorulnak. Hogy miért? Mert túl sok, túl nehéz lenne a múlt, nem bírnánk el a súlyát. A születés által új dimenziók tárulnak elénk, életünk új értelmet nyer, lelkünk új testet ölt. Bár korábban meghatároztuk, mégsem tudjuk pontosan merre visz az utunk, milyen emberekkel találkozunk majd. Mindannyiunknak megvan a helye és a dolga a világban, s őrangyalaink (felettes énünk) segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjunk.
"A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli." (Hazrat Inayat Khan)

Szerelem a halálon túl

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy késõbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy ők ketten összetartoznak, s láthatatlan köldökzsinórjaik erõsebbek mindennél. Túlságosan könnyű feladat lenne emlékezni arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt megbántottuk a másikat. Könnyű lenne azt mondani: sajnálom. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és - jó esetben - soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki.
Az (újra) találkozás

Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentőségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet. Deja vu.
Szerző: Ordódy Eszter
« előző
1 2
Ajánljuk még...

Bűnhődnöm kell fiatalkori botlásaimért

Az első gondolatom nem a gyógyszer volt, hiszen a srác ismét csókolgatni kezdett. Csak másnap reggel kerültem haza.

24 évvel idősebb férfi vette el az X-Faktor tinijét

Bármily hihetetlen, az X-Faktor egyik legfiatalabb felfedezettje, Domokos Fanni férjhez ment.

Onyutha Juditot elhagyta a férje - másik nőt szeret

Tavaly karácsonykor, tíz év házasság után Onyutha Judit férje bejelentette, másik nőbe szerelmes.

Krisztina999
2011. április 23. 13:32

Kedves Kiscsillag és Liza!

Én is ilyen cipőben járok. Annyit mondhatok Nektek, hogy egy hasonló kapcsolatból én már kiléptem, 17 éves koromtól jártam egy fiúval 7 évet, a legviharosabb módon, ahogyan csak lehetett verekedések, szerelem a legfelső hőfokon, idegi és fizikális kikészülés. Kb. 6 év kellett ahhoz, hogy eszembe se jusson, és érzelmileg felszabaduljak. (A nehézséget az jelentette, hogy időnként megjelent, bemutatta a barátnőit, mindig tudtam mi van vele, mert a környezetemben volt. Végül ezt úgy oldottam meg, hogy külföldön vállaltam munkát.) 30 éves korom környékén külföldön megismerkedtem egy magyar férfival, aki jó körülmények között, gyönyörű helyen élt, jó munkahelye volt, komoly, megbízható, kiszámítható ember benyomását keltette. Azt hittem ő az "igazi", mert az első pillanattól éreztem valami hatalmas, elmondhatatlan összetartozás-érzést, és azt gondoltam, egy ilyen emberrel talán családot tudok majd alapítani. Röviddel ezután kezdtem sejteni, hogy nagyon különös ember. Kiderült, hogy a férfiakhoz is vonzódik, kiderült, hogy nős és van egy kisgyereke. Kiderült az is, hogy válófélben vannak. Az államvizsgám miatt hosszabb időt, fél évet töltöttem itthon, ezalatt minden egyes napon beszéltünk egymással (mindig keresett). Történt valami, őt kint bebörtönözték azután haza toloncolták. A felesége cselesen elvette az összes pénzét. Haza került lelkileg teljesen összetörve, beadták a válást, a gyerek láthatásáért folyamatosan megy a küzdelem. Kezdtem sejteni, hogy nagyon befolyásolható, naiv, határozatlan. A feleségének még ekkor is hitt. Talált (tudásához nem megfelelő) munkahelyet, fél év robot (napi 14-16 óra munka) után baleset érte, kirúgták. Eddigre már együtt éltünk, a szülei nagyon nem kedvelnek, szerintük én „fura” vagyok, ezért folyamatosan duruzsolnak a fülébe, tönkre téve az amúgy is nehezen működőt. A felesége nemrég ellopta (igen, jól írtam, egy magas beosztásban dolgozó, 4 nyelven beszélő nő ellopta!!!) a maradék pénzét is, és 0-án van. Haza költözött a szüleihez. Állást keres, és közben minden nap felhív. Úgy tervezi (tervezzük?!?), hogy ha talál biztos munkahelyet, akkor újra össze költözünk. (Testileg hibátlanul összeillünk, kiválóan tudunk együtt élni is, azonban lelkileg nem áll mellettem, hiányzik a melegség, gyengédség és nem tudok „megküzdeni” a szülők illetve az exfeleség mérgeivel. Negyvenhez közeledve ő pedig úgy viselkedik, mint egy 17 éves, azt sem tudja kiben bízzon, bár én azt hiszem bizonyítottam már.) Senki nem kérte, de én ebbe az emberbe annyi energiát öntöttem, és akkora erővel húztam felfelé, hogy majd' bele gebedtem. A szülei és a felesége pedig lefelé (bár a szülei nagyon szeretik, és segíteni akarnak – szerintük). Az elmúlt 1 évben minden energiámat elszívták az ő „vámpírjai”, és csak az ő gondjait oldottam meg 24 órában, a saját életemet mintegy mellékesen kezelve. Gondoskodtam róla, biztattam, ötletekkel segítettem, ügyintéztem neki, szerettem minden porcikámmal. Nem ő tehet a bajaimról, mert én voltam az, aki semmi egyébbel nem tudtam törődni... 3 barátnőmet is elveszítettem ez idő alatt, jelenleg már csak egyetlen barátnőm maradt, akivel még beszélgethetek és kikapcsolódhatok. Olyan volt, mintha valami kényszerített volna erre, beszűkítve a tudatomat. Pontosan tudom az eszemmel, hogy az egyetlen ésszerű megoldás az lenne, ha soha többé nem találkoznék vele, nem beszélnék vele (letiltva a bejövő hívásaimban), letörölném az ismerőseim közül (letiltva mindenütt), de egyelőre képtelen vagyok, és ez a legnagyobb baj! 32 évesen pedig már nincs sok vesztegetni való évem, ha családot, gyereket szeretnék...
Az előző ilyen kapcsolatom alapján már ismerem a gyógyszert. Amennyiben az ember szeretne lezárni egy ilyen kapcsolatot, ahhoz meg kell szakítania MINDEN kapcsolatot azzal a férfival. Nem szabad még az ismerősöktől sem hallani felőle. Semmit. Mintha meghalt volna...
Keresni kell valami új programot (önkéntes munka, új sport, hobbi – amit emberek között lehet végezni!), lakhelyet kell változtatni, el kell menni külföldre dolgozni – ki mit tud megtenni.
A lényeg, hogy új dolgok legyenek, és EMBEREK KÖZÖTT, társaságban! Ez meggyorsítja a gyógyulást.
Ehhez azonban először MINDEN kapcsolatot meg kell szakítani azzal a férfival...

Dzsamira
2011. február 27. 14:48

nagyon szerelmes voltam 1 férfibe, akinek 4 gyermeket szültem, vége lett..... Nem bírom ki. tönkrement az életem, ő egyszer csak azt mondta, nem érdeklem már. Itt a 4 gyerek, egyedül fekszem az ágyamon és annyira nem érdeklem, hogy fáj. Nagyon. nem tudok lépni egyet sírok, szenvedek,bűnhődöm és a lelkemben tudom hogy szeretem.....Ez is vmi karma?

Liza
2010. november 24. 02:38

Kedves kiscsillag!

Értem és érzem, mit éltél át. Én a mai napig ezt teszem. Úgy érzem, soha nem fogok tudni elválni tőle. Lelkileg is, fizikailag is rombol. Konkrét betegséget diagnosztizáltak nálam, amihez javarészt ez a kapcsolat vezetett. Pánikbetegség. Légszomj, görcsölő mellkas. Ebből sikerült kimásznom az évek alatt. Erősítettem magam, hogy én nem mehetek rá erre. Úgy érzem jó úton haladok. De nem tudom, van-e vége ennek az útnak ebben az életben.

Gyöngyi
2010. október 10. 15:29

Kedves hozzászólók!!!

Szeretném megkérdezni mit lehet átélni egy karmikus kapcsolatnál?
Nagyon furcsa érzések törnek rám már 10 hónapja. Az egyik barátomat már másfél év óta ismerem,de csak NETEN beszéltem vele és írásban.Soha nem találkoztunk a tudomásom szerint 2010 márciusáig.Ekkor beszéltünk először üzenetben.10 hónappal ezelőtt éjszaka arra ébredtem,hogy beszél hozzám gondolatban.Azóta nem tudom ezt megszüntetni.Szerintetek lehet hogy lélektárssal ismerkedtem meg?Úgy érzem felőröl teljesen ez a gondolatbeli beszélgetés.Mit lehet tenni ilyenkor?Egy félreértés miatt nincs is üzenet váltás közöttünk már több hónap óta.
Ha átélt valaki ilyet írja meg nekem,hogyan lehet ezt megszüntetni.

kiscsillag
2010. augusztus 27. 20:39

Kedves Eszter!
Az én történetem 10 évvel ezelőtt kezdődött. Akkor ismerkedtem meg azzal a férfival akivel úgy érzem karmikus kapcsolatom volt. Mára talán! sikerült ezt megértenem és rájönnöm, hogy az egyedi fejlődésben nem tartunk egy szinten és ez a kapcsolat már nem szolgálja az én fejlődésemet. Épp ellenkezőleg, visszahúz és hátráltat, megbetegít. Ezért nemrég szakítottunk és nincs is szándékomban keresni vele a kapcsolatot. Megpróbálok erős lenni mert az az egyéni érdekem hogy továbblépjek, más utat találjak/találjon meg. Sokat tanultam magamról ebből az egészből mindamellett hogy iszonyatosan kikészített. Mindig megfejthetetlen volt számomra miért történik mindez velem, nagyon sokat gondolkodtam rajta ha annyira szeretem miért nem tudunk boldogan együtt élni. Nagyon sokszor szakított velem általában nőügyek miatt de az ismerőseim, rokonaim, barátaim és magam számára is megmagyarázhatatlan módon soha nem voltam képes kilépni belőle észérvek miatt. Előtte volt több kapcsolatom és mindegyikből könnyedén kiléptem, napok alatt elrendeztem magamban. Ezek a szakítások amelyek szinte fél évente megtörténtek iszonyatos lelki fájdalommal és fizikai rosszulléttel jártak. Mire sikerült összerakni magam megint ott volt az életemben és kezdődött minden előröl. A vége felé már úgy éreztem, hogy kiszívja az energiámat és ép ésszel fel nem fogható módon ragaszkodom hozzá. Észérvek és tények sem segítettek. Lehet, hogy kívülállónak egy naív libának tűnök akinek rég ki kellett volna lépnie ebből az egészből de úgy gondolom aki kicsit is hisz a karmában pontosan tudja mi ez.
Köszi, hogy elolvastad!

HASZNOS CSOMAG (promóció)