Lelkünk fejlődése a reinkarnációkon át

A meditátorok beszámolói szerint az asztrális univerzum finom fény-és színvibrációkból áll, sok százszor nagyobb, mint az anyagi világ. Nem más, mint az emberek érzelmei, képzelete, álmai által teremtett világ, mely azonban nagyon is létezik. Az asztrálfények hasonlítanak a sarki fényre, van napszerű, sokkal vakítóbb, és holdszerű, enyhébb, lágyabb fény. Az asztrálvilág végtelenül gyönyörű, tiszta és rendezett. Lakója nagyszámú asztrális lény.

Hogy élnek az asztrál-lakók?

Az asztrális sík lakóinak nincsenek fizikai szintű vágyódásai. Intuíciójuk felfogja az egész világot. Hideg, meleg nem befolyásolja őket. Az asztrálsíkon többnyire fiatalos formában élnek, de van, aki idősebb alakját kedveli. Amikor az ember az asztrálsíkon jár (meditációban, esetleg alvásban), akkor ő is ezekhez a lényekhez hasonlatos. Az asztrálsíkon a kommunikáció alapja az asztrális telepátia és a távolbalátás.

Földhözragadt lelkek

A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy a lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy az asztrális világ hét szintje közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Így erős tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következő inkarnációban mindenképpen meglesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában. Lehetőség van a köztes létben való fejlődésre (Létköz), de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban, vagyis egy következő élet során lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezeken az asztrális szinteken, és amikor a lélek megtisztult, a szellem akkor szabadulhat meg és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt.

Az asztrális világ hét szintje

Első szint: Az innen inkarnálódó léleknek minden cselekedete az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy. Robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások jellemzik őket, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát.

Második szint: Ebben a szférában megerősödik az én, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel. Erősen rettegnek az ismeretlentől. Sokan lesznek közülük öngyilkosok.

Harmadik szint: A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi, megbecsüli a jót, és törekszik az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de gyanakvóak. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, féltékenyek a más által megszerzett javakra, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést.
Sok hívő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelemből és elfogadásból.
Ez az első három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelező az inkarnáció!

Negyedik szint: Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartás, bátorság, erős akarat jellemzi a negyedik szintről érkező lelket, azonban még hajlamos az elragadtatásra. Már képes isteni szeretetből jót cselekedni. A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tud áldozatot hozni azokért, akik megbántották. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a lelki társukat, vagyis a duálpárjukat.
Erről a szintről a szellem már szabad akaratából inkarnálódik.

Ötödik szint: Az innen jövő lelkeket megnyugvás és elfogadás jellemzi. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem működését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák. Ha rosszat tettek, nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

Hatodik szint : Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg.

Hetedik szint: A legfölső szint. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálpárok itt várják be egymást, mielőtt tovább haladnának, ha nem egy időben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták, és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.



(forrás: www.osara.hu; www.interno.hu)