A tündérek szépséget hoznak az életünkbe

Közben eltelt közel harminc év, felnőttem, a mesék világa azonban mély nyomokat hagyott bennem. Gyermeki lelkesedésem oly mértékű, hogy a mai napig képes vagyok századszor is megnézni a Gyűrűk Ura Trilógiát, a Harry Potter filmeket, Narnia Krónikáját, és még sorolhatnám. Megunhatatlan klasszikusok ezek a filmek, mint ahogy a mögöttük szorosan felzárkózó könyvek is. Tündérországba, egy másik dimenzióba repítik az embert, ahol életre kelnek a gyermekkorunk kedvencei.

Sokak szerint azonban nem kell feltétlenül filmekbe vagy könyvekbe bújnunk ahhoz, hogy találkozhassunk ezekkel a számunkra oly kedves lényekkel, akik - ha nem is látjuk őket - a mai napig közöttünk, körülöttünk élnek. De kik ők? Honnan jönnek? Mit tudunk róluk? Hogyan láthatjuk meg őket? Kérdéseinkkel Molnár Klára parapszichológus és spirituális tanácsadót kerestük fel.

- A természet szellemlényei az angyalokhoz hasonlóan az angyali társadalomhoz tartoznak - mondja Molnár Klára. - A régi korokban különböző nevekkel illették őket: tündérek, manók, dévák, koboldok, óriások, törpék, gnómok, vízitündérek, szirének, tűzgyíkok, faunok.

- Meg lehet ezeket a szellemlényeket látni vagy ehhez különleges képességek kellenek?

- Ha az ember folyóparton, vízparton vagy máshol, a természet lágy ölén pihen, ahol csönd és béke van, egyfajta relaxált állapotban megláthatja őket. Kicsit el kell bambulni, és érezni a lelkünket átjáró békét és nyugalmat. Egy-egy villanás a víz tükrén. Megjelennek, majd egy szempillantás alatt el is tűnnek. Persze nem minden ember lát a belső látásával, de érzékelni mindannyian képesek vagyunk őket. Megváltozik körülöttünk a levegő, jobb érzések töltenek el minket, indokolatlanul jó kedvünk lesz. Például nyáron, ha csak egy vékony ruha van rajtunk, és csupasz a karunk, a jelenlétük úgy hat ránk, mintha egy könnyű nyári fuvallat simogatná a bőrünket.

- A felsoroltak közül talán a tündérek a legnépszerűbbek.

- A tündérek általában a mesékben fordulnak elő. Bájos arcú, szépséges, aranyos kis lények, akik a gyerekek álmaiban gyakran megjelennek. Ők egyértelműen a jó oldalon állnak. Az a feladatuk, hogy örömet, szépséget hozzanak az életünkbe.

- Mit tudunk a vízitündérekről és a szirénekről?

- A vízitündérek a folyópartokon élnek, és a jó oldalt képviselik. Segítik a folyóban élő lényeket: a halak és a különféle vízi lények őrzői, védelmezői. Ezzel szemben a szirének a rossz oldalt képviselik. A hangjukkal elcsábítják, és igába hajtják az embereket.

- A gnóm szót jelzőnek gondolná az ember.

- Régen így hívták a kicsi "korcs" manócskákat. Ők meglehetősen kellemetlen lények, akik inkább a rossz oldalhoz tartoznak, mint a jóhoz. Valószínűleg ez a szó ezért maradt fent ilyen megvilágításban az emberek emlékezetében.

- A koboldokról Pumukli jut eszembe.

- Ő tipikus csintalan kis kobold. A koboldok vidám kis lények, akik örömet, vigaszságot hoznak az életünkbe, ugyanakkor szeretnek csintalankodni. Ha szomorú vagy, meg tudnak nevettetni - anélkül, hogy észrevennéd, hogy ott vannak körülötted. Mindig csínytevéseken törik a fejüket.

- Mi a helyzet az óriásokkal és a törpékkel?

- Velük kapcsolatban az a véleményem, hogy valaha, a világ különböző részein éltek nagyon magas és nagyon alacsony növésű emberek, akiket óriásoknak és törpéknek neveztek. Azt gondolom, hogy ők valójában nem szellemi lények voltak, hanem hozzánk hasonló hús-vér emberek, akik mindössze genetikai szempontból különböztek tőlünk. Őket nem igazán lehet besorolni, hogy a rossz vagy a jó oldalon állnak-e, hiszen - ahogy az emberek között is - vannak közöttük jók és rosszak egyaránt.

- Kik a faunok?

- Ezek a parányi lények a fákban - mondhatni a fákkal szimbiózisban - élnek. Amikor elpusztul egy fa, a faunok is elpusztulnak vele együtt - hacsak nem sikerül egy másik fába átkerülniük.  

- És a dévák?

- Ők a legkisebb szellemi lények, akik sejtszinten működnek. Az emberi testhez is tartoznak dévák. Testünk dévái valójában a bennünk lévő sejtek, szervek, szervrendszerek, mikroorganizmusok spirituális megfelelői, amelyek utána olyan halmazokban működnek együtt, mint a vesénk, a májunk, a szívünk, a tüdőnk vagy a lépünk. Tehát a szervezetünkben sejtszinten működnek a dévák.