A kimondott szó valóra válik?

2009. december 28.
Amikor először történt velem az a fura dolog, beleborsózott a hátam, elakadt a szavam, a szám elé kaptam a kezem, és azt mondtam: te jóságos ég, fogalmam sincs, hogy mondhattam ilyet. Aznap még sokszor eszembe jutott az eset, de aztán, ahogy távolodtam tőle, úgy kezdtem megmagyarázni magamnak, hogy csak egyszerű nyelvbotlás történt, nem más.

Akkoriban épp együtt éltem valakivel, a kapcsolatunk szép volt, megértettük egymást, szerettük egymást, terveket szőttünk. Egy este elmentem egy nagyon régi baráthoz, akivel már több mint tíz éve nem találkoztunk. Meséltünk egymásnak az elmúlt időről, kivel mi történt, szerelmekről, jegyességről, szakításról...
Azt mondta, nemrég elhagyta a lány, akit szeretett, és azóta nincs senkije.
Velem is épp ez történt, vágtam rá, én is egyedül vagyok.
És akkor megfagyott az ereimben a vér.
Miért mondtam ezt? Hogy mondhattam? Megőrültem? És honnan az a fura érzés, ami a szavaimat kísérte, az a nyugodt, higgadt bizonyosság, az a meggyőződés?

Százszor is bocsánatot kértem magamban a szerelmemtől, és százszor is elismételtem a barátomnak, hogy csak félrebeszéltem, a kapcsolatunk jó, nem hagytak el, szeretjük egymást.
Körülbelül hat héttel az eset után a szerelmem elém állt, és azt mondta, soha nem fog elfelejteni, és mindig úgy fog szeretni, mintha a testvére volnék, de értsem meg, beleszeretett valakibe, és elhagy.
Amikor a szakítás fájdalmából felocsúdtam, eszembe jutottak a félrecsúszott szavaim. Megint csupa libabőr lettem.
Hirdetés

Aztán úgy másfél év múlva egy másik barátnőmmel cseverésztünk, borozgattunk, eszegettünk, nevetgéltünk, amikor elmondta, hogy meghalt a nagyija.
Az enyém is, szegény, isten nyugosztalja – feleltem.
És ahogy észbe kaptam, sírni tudtam volna, úgy szégyelltem magam. Ugyanis nem halt meg. Élt és virult, igaz, kilencvenhárom éves volt. Meghalni csak ezután halt meg, két hónap múlva.

Sokat töprengek azóta is, hogyan történhet mindez. Persze, sokan biztosan azt mondanák, hogy a véletlenek cinikus egybeesése az egész, nem kell vele foglalkozni. Én mégse tudok napirendre térni a dolog felett. Főleg azért nem, mert mint mondtam, az ilyen elszólást egy nyugodt, szinte érzelem-mentes bizonyosság-érzés kíséri. Olyan, mintha kívülről látná az ember magát, olyan dimenzióból, ahonnan nem kell érzelmileg azonosulni, nem kell aggódni, félni, ahol biztonságban van.

Egy spiritiszta hölgy egyszer azt mondta nekem, az időt csak
mi képzeljük, vagyis csak a mi számunkra létezik.
Az univerzumban minden egyszerre van jelen, hiszen a MINDENSÉG, ahogy a neve is jelzi, magába foglal mindent, a múltat és a jelent épp úgy, ahogyan a jövőt. Az ember viszont – hiszen csak az agya öt-hét százalékát használja, és az idők során elfojtotta az ösztöneit, a spirituális képességeit – a tudatos szintjén nem képes érzékelni ezt az egységet. A tudatos ember csak az idő lineáris voltát tudja megérteni, vagyis folyamatosan, lépésről lépésre halad a múltból a jövő felé.
Ha képesek lennénk elfogadni, hogy a jövőnk épp úgy jelen van ebben a pillanatba, ahogy a múltunk, nem kéne aggódnunk, félnünk többé, mondta a spiritiszta hölgy. És még azt is hozzátette, hogy mi teremtjük meg a jövőnket, hiszen, mivel az Univerzumban minden egyszerre jelen van, mi választjuk ki, milyen jövőt fogunk megélni. Csak hinni kell benne, és tenni a dolgunkat félelem, szorongás, és aggódás nélkül.

Ha ezt gondolatot elfogadjuk, egyfajta magyarázatot kapunk arra, mi okozza ezeket a fura elszólásokat. Bizonyos tudatállapotban, ellazult, nyugodt hangulatban képesek vagyunk érzékelni az időtlenséget, és látni a még meg nem történt dolgokat. Végtére is a kártyajósok és látók is eszerint „működnek”. Csak éppen a tudatos agyunkat úgy nevelték, hogy amit nem tudunk feketén-fehéren megmagyarázni, az nincs, vagy csak a képzelet játéka. És bármit megmagyarázni is csak a tudatos agyunkkal tudunk. Az viszont nem szállhat vitába a spirituális lényünkkel.
Szerző: Szerémi Bora
Ajánljuk még...

Bűnhődnöm kell fiatalkori botlásaimért

Az első gondolatom nem a gyógyszer volt, hiszen a srác ismét csókolgatni kezdett. Csak másnap reggel kerültem haza.

24 évvel idősebb férfi vette el az X-Faktor tinijét

Bármily hihetetlen, az X-Faktor egyik legfiatalabb felfedezettje, Domokos Fanni férjhez ment.

Onyutha Juditot elhagyta a férje - másik nőt szeret

Tavaly karácsonykor, tíz év házasság után Onyutha Judit férje bejelentette, másik nőbe szerelmes.

Egy Biblia tudós
2010. szeptember 5. 12:34

Kedves psy és Anna! (2010.junius 25. / julisu 4.)

Sokan,nagyon sokan még mindig nem tudják,hogy hol élnek és saját önmagukat sem ismerik.
Az univerzumot nagyon finom és bonyolult törvények tartják fenn és irányítják.És mi e szövevényes törvények hállójában és ok okozati összefüggések birodalmában élünk.
Az univerzum két célból jött létre.Az egyik:Azon lelkeknek akik ISTENTŐL távol akarták folytatni életüket.Tehát szabad akaratukból jöttek ide,nem igaz az,hogy ISTEN kiüzte őket a Paradicsomból.
Ám akik külön akartak élni ISTENTŐL azok egyuttal bünt is követtek el,így e gigantikus börtönben találták magukat ahol a halál és a szenvedés,a tudatlanság az ur.
Ugyanakkor lehetzőséget is kaptak arra,hogy kiéljék anyagi vágyaikat,ambiciójukat.
Sokan dobállóznak a karma törvényével és a szabad akarattal.De az idáig egyiknek sem tünt fel,hogy a karmát is mi hozztuk létre a szabad akaratunkkal az elöző életünkben.Szóval ezt így kell megérteni.
Szabadok vagyunk de nem mindenhatóak.Lehet,hogy nagyon bünösök vagyunk mindnyájan de ez mit sem változtat azon az örök tényen,hogy továbbra is ISTEN csodálatos gyermekei vagyunk,és ez a világ mégha nem is olyan csodálatos mint a Paradicsom azért még ez is jóval felül mulja még az istenek vagy angyalok elképzeléseit is,akkor mit szóljunk az emberekről???
Az univerzumban élő al Isten átthatja mindenható tudatával ezt az egész univerzumot és támogatja az itt raboskodó lelkek jó és rossz vágyait,de a felelőség Őt sohasem terheli,azt csupán a végrehajtót terheli.
De teljesüljön bár minden kívánságunk,az öregséget, halált és az ujra születést nem kerülhetjük el,sem a karmákat.
FONTOS,hogy fejlesszük a bennünk lévő szunnyadó ősi Istenszeretetet,mert ez többet ér a világ összes kincsénél!Akik "szentek" lesznek hihetetlen dolgokat láthatnak és tapasztalhatnak meg az univerzumból,önmagukból az istenekből és az ISTENBŐL.És amikor eljő az univerzum megsemmisülésének ideje ők biztonságban lesznek míg kívánságok után futók eltünnek a kívánságaikkal együtt hosszu hosszu időre.

Anna
2010. július 4. 18:05

Psy!Gratulálok!Jó látni,hogy vannak pozitív példák!De!Kérlek oszlasd el kételyeimet!Boldog vagy?Mert pénzről,gazdagságról,luxusról beszélsz,de arról nem,hogy az életed kiteljesedett-e,a feleségeddel szerelemben éltek-e,épíed-e tovább azóta is a lelked,stb,s ami a legfontosabb,meghálálod-e az Univerzumnak,amit érted tett?Tudod,minden energiaáramlás.Amit kaptál nem kicsiség.Teszel valamit, amivel ezt "megszolgálod"?Remélem igen!Öszinte barátsággal kívánom Neked továbbra is,hogy részesülj életed végéig a földi és lelki javakból!

psy
2010. június 25. 15:01

Mindig is hittem a természetfelettiben.Rengeteg könyvet és tanulmányt olvastam el,de legjobban a saját testem és sorsom befolyásolása érdekelt.Ezek után nem csoda hogy a boszorkányság és az energetikai gyógyítás felé fordultam.
Különböző jógalégzés technikával a csakrákat próbáltam aktíválni. Ezzel is csak elősegítettem a spirituális tudásom növekedését(mert mindegyik csakra azonfelül hogy a fizikai testet befolyásolja,hatással van az éter,asztrál és mentál testre is .
Kiprobáltam az igézetek elmondását is és hamar rájöttem hogy müködik teljességgel.Szegény családból származom,és sokszor nélkülöztem.A jobb élet reményében csináltam egy igézetet,elmondtam és utána elégettem a papírt.Egy ideig úgy tűnt hogy semmi változás,de egyszer csak megváltozott minden.Egy szórakozóhelyen megismerkedtem egy lánnyal,aki azóta a feleségem.Már az elején feltűnt hogy milyen finom elegancia és jómód veszi körül. A köztünk lévő társadalmi szakadék nem tántorította el tőlem.Fél év után bemutatott a "családjának".Mikor találkoztam velük akkor jutott eszembe az igézet amit a jobb élet reményében csináltam, és most a küszöbön álltam hogy megismerjenek és elfogadjanak.Minden jól alakult fél év után elvettem a lányt,aki azóta is a feleségem.
Ekkor ért igazából az első sokk,amiből később volt több is.A család ahova bekerültem,egy nagyon gazdag,több európai ortszágban is "érdekeltségekkel" rendelkező üzleti vállalkozás.(Apósom több eu-s országban müködtet szórakozóhelyeket,night clubbokat,raktárakat-ahol kitudja mit tárolnak-,és import-export cége is van ahol szintén kétséges, hogy törvényes kereskedelem folyna).Nos ide kerültem én,a házasság óta szinte alig dolgoztam valamit(fizikai munkát),inább csak besagítek neki az "üzleti ügyek " intézésébe.Így 25 évesen elmondhatom hogy több európai nagyvárosban éltem már,luxus autókkal járok,és azóta nagyon márkás ruhákat is megengethetek magamnak.
Hát ennyit a kimondott szó erejéről!!

Anna
2010. március 18. 21:48

A kimondott szónak súlya van!Kora gyermekkorom óta sokszor előfordult velem,hogy amit mondtam megtörtént.-Tiszta jóstehetség!Nevetgéltek a rokonok,de később rá kellett jönnöm,hogy egy-két sugallattól eltekinve,bizony a szavak teremtettek valóságot.Bevallom,legszembetűnőbbek azok az esetek voltak,mikor erősen felindult állapotban voltam,és bár jogos,igazságos volt a haragom,később mindíg megbántam.Pl:régebben nagyon rosszul láttam.Valaki csúnyán megalázott ezért és én rákiáltottam"-Tudd meg,milyen az,mikor nem látsz!"Két nap múlva baleset érte/egy jégszilánk a szemébe fúródott/ 3 hétig nem látott.Vagy:Az öcsém egy beszélgetés során/paranormál jelenségekről volt szó/leboszorkányozott,és mindenki előtt kinevetett.-Ne itélj arról,amit nem ismertsz,és különben is,ne vihogj ilyen idétlenül,mert még a végén leöntöd magad-förmedtem rá,és abban a pillanatban magára boritotta a saját italát.Ez még egy enyhe eset volt.Idővel akik ismertek eljutottak odáig,hgy bizonyos helyzetekebn egyszerűen rámszóltak,hogy ki ne nyissam a szám.Megtanultam,hogy szavaim,de még a gondolataim is kontrolláljam.Soha,a legádázabb ellenségemenk,az ellenem vétkezőknek,a másoknak ártóknak és a gonoszoknak sem kívánok semmi rosszat,Ha átsuhan az agyamon,azonnal törlöm.Ma már csak szépet igyekszem teremteniA teremtés nem mindíg sikerül,de legalább nem ártok.

Camill
2010. január 2. 08:22

hasonló dolog történt velem amit meg kell osztanom veletek, ma 51 éves vagyok 30 éves házasságban élek. A házasságom kb. 10-ik évétől a férjem , majd a fiaim is gyakran emlegettek egy bizonyos városban lakó férfit szeretőmként, hogy biztos azért késtem mert a ....-i szeretőmnél jártam. Akkor most elmondanám, hogy ez megtörtént, igaz, hogy kb 20 év telt el és én soha nem hittem el, hogy ez valaha is igaz lehet, de a vádaskodás valóra vált.

HASZNOS CSOMAG (promóció)